B. Mester Éva Párhuzam Számodra régmúlt már, ami nálam felszín. Neked csak rianás, ami nekem gejzír. Zabolátlan hőség, felhőssé vált arcod. Gyorsan csomagoltál. Itt maradt a hangod! Szétázom, ha zuhog, te szárazon jössz ki. Szivárvánnyá válok. Nem köt ide semmi.
Forr a dalom. A fura dalom.
Edit Szabó : Dalok a lelkemben Éjszakákon sokszor visszajárok, néma csendben újra élnek álmok, muzsikaszó dallama fülemben, húzd cigány, hisz most is itt vagy vélem. Húzd cigány az én kedves nótámat, húzd cigány, hisz néked is a vágyad, dallamoknak szárnyain repültem, kísérted a hegedűddel léptem. Lakodalom volt a mi utcánkban, daloltam, hogy mindig egyre várlak, […]
Edit Szabó : Gyöngyszemek Kiskertnek a tarkasága belesimul láthatárba, kikeleti tavasz jött el, minden virág életre kelt. Vészeltek át hosszú telet, őrizték a gyökereket, mélyről törnek most előre, új tavasz köszöntésére. Bimbók nyílnak sárgán, kéken, gyöngyszemek a tündöklésben, illatárjuk csalja méhet, a nektárjuk ad életet. Nyílj ki minden virágszirom, gyöngyvirág is illatozzon, ablak alatt hatalmatok […]
Szaunában hozzám lépett fesztelen, megkérdezte miért nem vagyok meztelen. Döbbent arccal mondtam majdnem: szemtelen! De mutatta többek példáján szenvtelen, szabály ellen én vétettem kétségtelen… Elszaladtam szégyenlősen, nesztelen.
TŰZZEL NE JÁTSSZ ALLEG/L/ÓRIA Fakardodat dugd végre hüvelybe, válogassál játékok közt, keress: jól áll neked kisvasút s a labda; ne gondolj hát folyton csak a harcra! Öldökölni rendkívül unalmas. Nehogy úgy járj, mint egykor elődöd, bár ő keresztényeket üldözött. Kellemetlen embereket rendre, maga mellől sorban eltetette; kocsiversenyt egyedül megnyerte. Agyad nem jár […]
“Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?” mielőtt csendben reám dőlne a Parnasszus minden csillaga. Verseket ír a lázongó énem tükröt tartva magam elé táblákon felírat: ki ha én nem? Öklüket rázók, mindenfelé. Romlott életek, összetört álmok, de rím nélkül a vers “szabadabb”. Szavak dzsungelében, oda találok, hol az igazság alkot vágyakat? Sár […]
Krisztust vagy Barabást? Megtört szivvel állok Krisztus feszülete alatt Múltidézés mellett jelenünk anakronizmusa maradt Mi megtörve a csendet, hatalmába ejti a lelket S a megtisztulás helyett,ez jelenti a terhet Mert nem engedi megtisztitani a lelkiismeretet Minduntalan keresztfákat szórnak utunkba Ha rágalmazást elutasitom: tüskét hintenek hajamba A gendervita a média forrongó katlanában Világszerte robbanófej a terroristák […]
Felkérem magam táncolni, táncparkett közepén magam zenéhez láncolni. Hívogatom magam viháncolni, elengedni mindent, mi ráncolni akarná homlokom. Magam kézen fogom, tovább levegőm nem rontom. Hajam kibontom, hátra vetem, s azt nevetem, tudom, kik látnak velem tartani vágynak. De csak állnak, és várnak. Magukat visszatartva a vágynak ellenállnak.
