Posted by
Posted in

A takaró alatt

A takaró alatt Ahogy lehunyom a szemem, egész lényed megjelenik előttem. Engem nézel, senki mást, szavaidban rejtezik a vágyódás. Egy takaró alatt fekszünk ketten: suttogás, kuncogás, egy apró érintés, ajkunk mozgása hallatszik még, de ezen kívül semmi. Vér kopog a fülben, az idegek vékonyodnak, nedvesség gyöngyözik bőrünk alatt. Megrészegít az illata, az íze, mindene. Titokban […]

Posted by
Posted in

L’amour

L’amour Talán nem vagy több egyszerű múzsánál, de a gondolat, a sok talán csábító. Csábítóan vonzó, néha meg egy bestia. Egyoldalúan is szép persze, mert születnek csodák, és általa alkothatok. Alkotni pedig jó. Mindig újat és mindig szebbet. De ha nem vagy több egyszerű múzsánál, ne is akarj több lenni. Maradjunk így, legyen egyoldalú, és […]

Posted by
Posted in

Honvágy

Honvágy Az idő múlik, az érzés kövül a testben, (mert) nem akarja, hogy elfelejtsem. Már benned él, a részeddé vált, árnyékában a honvágy vár rád. Egy hiány. Érzed, még sincs ott. Egyedül vagy egy súllyal a lelkedben, és új társsá válik a magány. Nagytálya, 2020. június 17. Ég és föld periódusa

Posted by
Posted in

Elhalasztott randevú

Elhalasztott randevú Langyos szellő közepette sétálok Veled, egy kedves erdőben virágot adok Neked. Egy lépést teszek, s megfogom a kezed. Meleg, puha, kölcsönös. Lelkünk tükrében csillog a vágyódás. Ezt akartuk: ketten, csendben. Szónak miért lenne helye, ha nincs rá szükség? A mi szavaink a pillantás és az érintés, abban van minden, minek látszódni kell, amit […]

Posted by
Posted in

Az utolsó pillanat

Az utolsó pillanat Az Ég beborul, a Föld könnyezik, a Remény fénye épphogy előbújik. Halványul minden, és közeledik a sötét. Sötét, sötét, sötét… Teljes sötétség. A világ elfáradt, sóhajt, mit senki sem hall. Senki. Változtatni ki akar? Senki. Ehhez egyedül én kevés vagyok, ezért elfogadom. Egy kívánságom van – ha lehet: Az utolsó pillanatban Veled […]

Posted by
Posted in

Érintés

Érintés Ablakon bámulok: Napos. Langyos. Szép… Derekamra fonódik egy kéz. Suttogod: „Nagyon csinos vagy!” Rádnézek. Mosolyod felvillan. Gondolatom máris az, hogy megcsókoljam. Egy pillanat lenne. Nincs itt senki. Csak Ő és igéző szemei. Nagyon nehéz megállni. Már fáj. Szétnyílt, dús ajka vár(na) rám… A lelkiismeret hangja visítja: Állj! Ablakon bámulok ki újra: Borús. Rideg. Csúf… […]

Posted by
Posted in

Napocska

Napocska Felejteni. Kellene. De nem tudok. Gondolataim mindig Rólad folynak egy véget nem érő forrásból, mely néha talán apad. Igen, apad. De soha ki nem szárad. Bár vágyom rá. Nagyon. Mert ettől belül folyamatosan hanyatlom. Gyengülök. Sírok. Sorvadok. Pedig ennek az érzésnek a legjobbnak kellene lennie, mégsem érzem annak. Kutamból talán más is akarhat. De […]

Posted by
Posted in

Mi, homokszemek

Hétköznapi pszichológia… A jobbítás, éppen azokat nem érdekli, akit tenni tudnának. Mi homokszemek, mit számítunk egy homokbányába? Nehogy már azt várják, hogy csak mi teszünk! Hatalmasok megtisztulnának? De Mindig azt akarják, hogy mi pusztuljunk megbánásba… Romló világ ellen, akik elrontották, tudnának… ha akarnának! Vecsés, 2017. június 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A banya átka

A banya átka Mérgem fortyog áporodott lében, felemészti szívem, lelkem vágyát. Egy boszorkány átkozza meg énem, idéz az üstbe kígyót s békát, létének minden egyes darabját. Veszne el a lelke! Mérgem fortyog áporodott lében, marja, tépi, szaggatja mivoltom. A banya kacagva issza vérem, de rusnya éltét én azt kioltom, pörsenéses képét tépni fogom. Veszne el […]

Posted by
Posted in

Álmodj szépeket!

Álmodj szépeket! Lehunyom szemem, fogod kezem. – “Aludj csendesen.” Simítod hajam, érinted ajkam. – “Aludj nyugodtan.” Testem öleled, halkan leheled: “Álmondj szépeket!” Debrecen, 2017. október 1. – december 5. Téli mámor ciklus