„Kockacsönd” Nem tudom…Elveszett szavak között kóborlok. Elbújnék. Mint kockacsöndje hallgatnék, csak neked suttognék pár szót, de mégsem. Neked sem. Repedt lelkem szétporlott a fellegben. Mint beporozott virág, más színt, más alakot válthatnék. Hold mellett feküdve, s nem, mint elveszett csillag, mint egy dallam mely füledben ütemként cseng. De némán. Álmaidba látni csak mese, visszhangzó válasz […]
Méhektől zümmögő aranysárga tenger, repceföldek hullámzó végtelenje, föntről kíséri egy lassú, izzó henger, régóta nincs már könyörület benne. Kalászok dülöngő sorait vigyázza, fertőben fürdőző fényes ősi jel, földet gyalázó a hajnal harmatnásza, s az alkonyi éggel véres frigyre kel.
Sovány, szemüveges kisfiú igyekszik megpakolt hátizsákkal a hátán a kanyargós úton felfelé. Cipeli a nehéz táskát, néha a kezében viszi, mikor megfárad egy kicsit megpihen – de nem sokat, hiszen a nagymama főztjének gondolatára hangosan kordul meg a gyomra, a nagypapával vívott sakkjátszmák felidézésekor pedig átjárja a kétely, eljön-e az az idő, mikor […]
A takaros falusi házikó kandallójában pattog a tűz, a tévé halkan szól a háttérben, a nagymama sálat horgol, a nagypapa újságot olvas, a lány pedig nyakig betakarózva ül egy fotelben és bámul maga elé. A regény mellette az asztalon, de túl hosszú volt az egyetemi félév, túl sokat kellett a könyveket forgatni, nem bírt […]
Napjaink morzsái /haiku porszemekkel/ Húsba markoló fájdalom,fáj dalom, inkább zokogás. Jajj kiáltások, némán sikoltó szájak, senki sem hallja. Fulladt levegő, elfásult embertömeg. Nyissál ablakot! Szürreális kép, brutális egészségügy, érdektelenség. Vér,mocsok,mocskok, két betű,fehér köpeny, többségük Isten? Fogam szorítom, forrongó indulatok, lüktető erek. Megdobnak kővel, lelkem sárba tiporva, téglát keresek. Gubozó bábok, határtalan a határ, Nem jól […]
Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Ezt a verset még 2015. decemberében írtam, ám valamiért engem nem a karácsonyi hangulat ihletett meg. Fogadjátok szeretettel: Isten elküldte mellém angyalát, Kivel megvívhatok minden csatát. Adott édesapát, édesanyát, Melléjük küldte el az ő Fiát. Vártunk már az újszülöttre, Karácsonykor szállt a földre. De a bűn Őt nem őrölte, Minden bűnöm eltörölte.
Napsugár játszik testemen Átölel, majd gyöngéden elenged Elmennék, de a holt tenger túl jeges Partra sodor és a sugár kettétörte Bájos csiripelés a csendet megtörte. Regényes vagyok, néha nem értesz A gyűrű egy jelkép, nekem nem véges Határba lépek s előttem a sűrű rengeteg Félelemmel, s anélkül, de felkeltem. Csiklandós olvasmányom a homály A […]
Fönn a tűz, az égen izzik véresen. A levegő körötte derűs kék elem. Lenn a víz, hullámzó erő, végtelen. És a föld, csak züllik, züllik énvelem.
Theodor orrával böködve ébresztette Rudit. Menni, tovább. Siet! – mondta Miért? Félelem, gonosz dolgok. Rudi egy pillanatra összerezzent. „Milyen gonosz dolgoktól félhet Theodor. Talán azok jönnek, akik levágták a szarvát?” Mutasd az utat. Hosszú-hosszú órák múlva, a kanyargó folyót követve eljutottak egy hatalmas barlanghoz. Theodor nem nagyon akaródzott megállni, de Rudi nagyon fáradt volt. „Csak […]
Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Ezt a verset télen írtam, amikor bezárt ablak mellett hallottam, ahogy Édesapám vágja a fát. Fogadjátok szeretettel: Ha eljön a tél és a fűtési szezon, Fél liter pálinkát rögtön benyom. Előveszi ingjét, ami kockás, Megeszi pizzáját, ami sonkás. Pálinka mellé kávéját issza, Mert nem tudja, mikor jön majd vissza. Farmer mellé bakancs, […]
