Az Univerzum ölelése Ülj az ölembe, jöjjön a holnap. Nevessen bennünk, a hold és a nap. Ringjon a dallam, lágyan karodban. Legyél a szó, a szép kimondatlan. Gyermek a férfi, tündököl a nő. Az élet és halál, elröppenő. Ó de szép világ, titok vagyok én. Ringató virág, ott a közepén.
Arany Jánosra emlékezünk Egyáltalában, miért vagyunk depressziósok Miért verjük mellünket naphosszat Miért átkozzuk múltunkat, mikor felkel a nap Miért áztatjuk egyre könnycsatornáink Mikor megbuknak országos terveink s ábrándjaink Tán szószóló nélkül maradt nemzetünk Vagy úgy érezzük a világ összefogott ellenünk Pedig ha lapozgatom történelmünk lapjait Számtalan piros betüs ünnep jelzi napjait S micsoda nagyszerü eseményekkel […]
Edit Szabó : Igaz mese egy vándorról Nagyon régi esemény, amiről most mesélek én.Volt egyszer egy legény, sok csatát megharcolt, de immár bújdokolni kényszerült. Egyedül maradt útja során. Múltak a napok, napokból lettek hetek, egyre lassabban lépkedett. Messzi tájról vándorolt,azt sem tudta , merre járhat. Magas fák közt haladt, élelme egyre apadt, vizet is már […]
Edit Szabó : Bölcső dala Ring a bölcső jól esőn, benne apró csecsemő, ringatódzik piciny teste, világát is elfeledte. Ősidőknek az ágyában, a faragott nyoszolyában kicsi teste megnyugodhat, csendességben szunyókálhat. Édesanya szeme rajta, lábaival is ringatja, álma legyen békességben, ring a bölcső csendességben. Édesanya dúdolgatott, míg gyermeke aludhatott, anya hangja megnyugtató altatódal, vígasztaló. Nem kellett […]
Mindig azért aggodnak kit igazán szeretnek.. Akiért a szív kegyetlenül szenved. Te soha nem voltál az enyém Csak kaptam belőled mind éhes száj egy falat kenyért.. Így hamar magamba tömtelek s most újra hiányodtól szenvedek. Éhességem örökös hisz a szív magányában szerelmes. Tudom te soha nem leszel enyém.. De ha ölelhetlek csókolhatlak Újra magamba tömlek […]
Te elmész, s én maradok. A mesénket tovább álmodom. Csak akkor már az emlék vezet. Bennem él a kép hű szerelem. S bennem él a tőled kapót csend. Szeretet szerelem béke. De hát, ha későn is, de boldog voltam veled. Hisz voltak lopót csókok s boldog percek. Volt érzés szép és kegyetlen, Hol sebet […]
Állvány előtt maszatos lányka, Bőszen túr a hajába. Majd vászont feszít rája. S kelléket ráhelyezi a palettára Egy halvány folt a vásznon S egy újabb ecsetvonás. És egy hatalmas kiáltás! Nem tudom, Ezer annyi dühvel rótt csík feszít Távolból nézve valami meg bújik Hát az erdőnek görcsös tája. Gyertyafény a fél homályba. Egy ember […]
Egy szoba sok furcsa szerkezet kattogó zaja ezer annyi fény. Sárga karika s hirtelenjében hangzavarba lép. Valami furcsa hatalom rabolja el az emberséget. Szédülés és meg szűnik minden. Párperc vagy óra csupán . Ékesebben ragyog a fénysugár egy hosszú végtelen út, mi ragyog de hol a vége azt nem tudható. Látod életed pergő perceit […]
B. Mester Éva Táskába zárom Nővéreimtől kinőtt ruhát kaptam, a bátyáimtól iskolaszereket. Az első új táskát már magamnak vettem, korrepetáltam kisebb gyerekeket. Most is megvan, betonból készült, ebben gyűjtögetem az életemet. Néha nehéz, de kibírt eddig bármit, biztosan tartja most is a kezemet. Belefér a tavasz, a böjti szelek, a vers, […]
Csupán egyfélén Ahol a fény s árnyék egybesimul ahol a bánat s öröm meglapul mint búbos kemence hajlékában vad kutya és macska barátságban. Ahogy igazságtalanság robaja hosszú téli estének hangulata mint frissen főzött kávénak illata elvegyül a derű ártatlansága. Amint vándor alakjáról leváló sár és arany köszön az eliramló tétova közelségnek és messzeségnek nincs jelentősége […]
