Posted by
Posted in

Árcsó

Árcsó Ha az ember jó ösvényen jár Mindig és mindenütt barátokra talál Habár az ország bezártságra itéltetett A Füredi Lelkekben tavasz lengedezett Ha kerestél, mindig kincsre leltél Mit ,ha nem vigyáztál könnyen elvesztettél Csak nyitott szemmel , s füllel kellett járnod A legnagyobb értékre így tudtál rátalálnod A szobrászat,s az irodalom karonfogva egymást Táplálta reményünk: […]

Posted by
Posted in

Úton a tavasz

B. Mester Éva   Úton a tavasz   Varjak hátán, gyászzászlóval menekül a tél. Takarodik. Neki nyilván kár a tegnapért.   Autópályán, buszom mellett lohol a tavasz. Mezítláb fut, két kézzel szór vetőmagvakat.   Januárban hó volt erre, most csak pocsolya. Olvad a jég, dobozba bújt minden korcsolya.   Rég leégett csárdában az enyészet mulat. […]

Posted by
Posted in

Régi történet

Edit Szabó : Régi történet Maga módján egyszerűség, nincsen abrosz sem teríték, csupasz asztal, rajta kenyér szeletekben ketté törvén. Mellette egy vizespohár, valaki szomját oltottá, foszlós kenyér volt az étke, tiszta vízzel öblítette. Kenyér és az éltető víz, szegény ember nem feledi, mikor vitte a határba, haza hozva “madárlátta”. Madár látta gyerekeknek, ha már ő […]

Posted by
Posted in

Egy szívdobbanás

A keszthelyi Fejér György Városi Könyvtárban “Egy szívdobbanás” címmel rendezett irodalmi délutánon mutathattam be a “Balaton dicsérete” c. könyvemet, melynek borító képe leányom, Bajzik Anna Alexa tehetségét dicséri. A bemutatón nem csak a Balatonnal kapcsolatos verseimet hallhatta a közönség, de a kötetet ajánló dr.Cséby Géza szavait idézve:  “nagyon is női lélekkel megírt opuszok” ill. a […]

Posted by
Posted in

A Hold arcai

A Hold arcai (fotós trükk) Fényképészünk fantasztaként Holdunkat leképezi. Varázslatos képzelettel sziluettjét kimetszi. Állólámpaként kapcsolja, képkeretbe foglalja. Atlaszként veszi a hátra, görnyedezve hurcolja. Teliholdat hálóval fog, lepke gyanánt kergeti. Spárga végén luftballonként a magasba engedi. Létrát támaszt, hogy elérje; pányvát, lasszót vet neki. Festő pemzlit mozgat fel-le, ezüstösre színezi. Zsonglőrködve dobálózik, kézzel-lábbal görgeti. Mindez trükkös […]

Posted by
Posted in

Mint préselt virágok…

Mint préselt virágok   Üldögélek itt, a Bakony bujdosó kis tündérének szoknyája szélén, a Gerence patak partján, az őszelő föl-fölragyogó, búcsúzkodó színei közt. A délutánba hajló nap rézsútos sugaraitól smaragdszín dalra kél a patakmenti pázsit, pedig olyat, inkább tavasszal énekelnek a rétek. Hatalmas éger lehetett egykor az a fa, amelynek korhadó rönkjén ülök. A közepe […]

Posted by
Posted in

Csillag a porban

   Csillag a porban   Igazi bohóc volt. Soványka, szív alakú arca, mintha gyurmából lett volna, pillanat-töredékek alatt átalakult. Élet szántotta árkain, átderengtek a lélek rezdülései: örömök fényei, bánatok és tapasztalások keserű-fanyar borulatai, kis rosszaságok, huncutságok villanásai, szép nosztalgiák óarany árnyai, és a remény mécsesének ki nem hunyó lángjai. Ha az arcot nézve mécses fényéről […]

Posted by

Negyven sor

Válladon a csend magánya. Arcodra írt látomás. Három majom hoz szabályt ma. Sárral teli árkot ás. Homlokodra égett bélyeg. Félreértett szentbeszéd. Korcsként könyvelt telivérek. Fiad kesztyűt dob eléd. Sziklába vájt furcsa otthon. Új második emelet. Muskátli az utcafronton. Elköltözni nem lehet. Bölcsességek falra írva. Látod belső udvarát? Ecetfáknak nagy a kínja. Talán jobb lesz odaát. […]

Posted by
Posted in

Hagyaték

Eltékozolt örökségek… Közhelyeken túl ki lát? Földhöz tapadt rögös lényeg megvédi saját fiát. Partokat ostromló ár vagy. Lehetsz kiszáradt meder. Valaki majd mindent rád hagy. Búcsú nélkül enged el. Esővízben ázó falak. Ennyi volt a látomás. Ezeréves romvár marad. Őrizgeti bárki más? Megünnepelt születések. Szárnyaink egy test fölött. Vastagszik a hámló kéreg, ősanyánk átöltözött. Lebegő […]

Posted by
Posted in

Rejtőző

arcodba rejtőztem el vonásaidból, ábrándjaidból álarcok nélkül látogatnak álmaid mosolyodba bújtam el szíved dobbanására léptem szemedben tükröződtem megláttam benne, mit reméltem elillantak árnyékoló felhőim Napomra Napod ragyogott