Edit Szabó : Jégkirálynő Elmúltak a nagy ünnepek, beköszöntött a Vízkereszt, mulatságoknak ideje, farsangolásnak kezdete. Álarcosbálra öltözünk, maskarákba készülődünk, fiúból most bohóc lehet, vagy hercegként tesz szépeket. Leány szíve is feldobban, ez a nap most ő érte van, királyleány lett az álma, minden felség reá vár ma. Fenséges ruháját nézi, ebben kell ám megjelenni, kiránynője […]
Téli éjben, csillámló holdfényben kérges kezek hányják a havat. Alkalmi munka – nem pénz: alamizsna, s nincs rajta kamat. Mire is elég? Szalonna – kenyér, s tán némi ital. S ha jő a mámor, már nem fáj a magány, a durva fagy. Pokrócba bújva sorba áll újra: munka van? Ételt osztanak? Városlakó! Gondolj rájuk akkor […]
Gyerekkoromban sokszor hallottam nagyapámtól EZT a mondatot és magamban mosolyogtam Rajta: Ugyan nagyapa! Nem változhatott olyan nagyot a világ – mivel lehettek Mások azok sokkal amire Te emlékszel? Azóta eltelt ötven év, és most én Mondom EZT, visszagondolva azokra AZ időkre, amikor heteken Ho födte Az alföldi tájat, de akkora, Hogy Kihívás Volt egy kövesútról […]
Gyuri kamionos volt, négy nap után épp hazaért Olaszországból. A gépet leállította a város szélén, a telepen, és átült a saját kis Polski Fiatjukba. Fáradt volt. Ahogy elfordította a slusszkulcsot, eszébe jutott, hogy ihatott volna egy kávét Jucikánál – a főnök titkárnőjénél – hogy ne úgy érjen haza Krisztinához mint a „mosott rongy”, de aztán […]
Van olyan, hogy néha az embernek a sorsa egyetlen kávén múlik? Ha nem velem történt volna meg, lehet hogy én sem hinném el… 2002 októberét írtunk a történet kezdetén. Én – mint a Bank sikeres csoporttagi termékértékesítője – épp akkor érkeztem haza Thaiföldről. A jutalomút után a biztosító – akinek a termékeit olyan nagy sikerrel […]
Csak előre Görbe lett a liba csőre fel állott a macska szőre lovam lába igen görbe áldomást igyunk új évre csak előre,csak előre Régi idők A múzsa csókolt,szám meg bókolt várni virradatra,a szebb holnapra Múltak éveim,szegett szárnyaim öregedő esték,kedvemet szegték kopog az este,a fejem kereste csókot nyomott,s 70 csillagot itt hagyott..
25 karácsony. Ennyi telt el,hogy elmentél,messzire. Felneveltem a gyermeket,elindultak az életbe,már sok idő telt el,nagyapa,dédi lettem. Nemcsak karácsonykor hiányzol, minden nap,próbáltam kiírni a fájdalmat,legutóbb a te emlékedre a harmadik kötetem készült el,a Rózsaszirmok,egy tearózsa ember lenne,de rájön milyen nehéz is az emberi sors,bizony az. Negyedik is készül,kicsit a mi sorsunk,egy olasz idekerül Oroszlány környékére,egy bányászkislányt […]
Reggelente a tükörben: arcom nem fér a bőrében. Mosolyom tűnő tavasza, mélyülő ráncaim szava. Munka riasztó reggele, szemem karikákkal tele. Induló van, induló van! Sietősen zsúfolt buszban, buszablakban újra látom: arcom gyűrött, úgy sajnálom. Ezt a képet elfelejtem, szaladok az őszi szélben. Huzatos a metró útja muzsikál a szívem búja. Az életben ugyan mi jó? […]
Kedves mindenki! Ezzel a kis novellával szeretnék bemutatkozni, amelyet nővéri munkám és a baleseti sebészeti osztály gyermekbetegei ihlettek. A novella megjelent a “Látlelet” című folyóiratban. Innen indult a késztetés, a vágy, hogy gondolataimat másokkal is megosszam. Olvassátok olyan szeretettel, amilyennel én feltettem, kínlódva még a számítógépes feladatokkal. Egy országos pályázatra GYERMEKBALESET ANNO 1992. Délután két […]
2015 Karácsonyára Szürke köpenyébe bújt Budapest elrejtve fényeit Pedig a hazai hatóságok biztonságot igértek Durrognak a petárdák puffognak a pezsgősdugók városszerte Nyugat vigasságát viszont a népvándorlás elmeszelte Vegyes érzelmek az agyakban, a szivekben Félelem,reményvesztettség vibrál a levegőben Kivül és belül is ködbe burkolózott Európa Mindenütt csak fegyverét szorongató rendőr s katona Pusztitó viharok, temérdek eső, […]
