Posted by
Posted in

Eljegyzési vers

Eljegyzési vers Veled akarok reggel kelni. A mosolyodra felébredni. Kezed érintését megérezni. Örökké együtt lenni. Hordozlak magamban. Szívemben élsz. Lelked lelkemmel szívet cserél. július 22.

Posted by
Posted in

Vallomás

Vallomás Mint egy napsugár. Hűvös hajnalon. Ahogy bekukkant egy csöppnyi ablakon. S melenget szíveket. Olyan vagy nekem. Féltve. Őrizve. Ahogy a szivárvány az eget. Úgy ölelnélek én is téged. augusztus 25.

Posted by
Posted in

Kedvesemnek

Kedvesemnek Itt vagy a közelemben, érzem, néha, amint a csillagokat nézem. Szívem egyre gyorsabban dobog, mikor a hold eltakarja a napot. Hiányodat semmi se pótolja, s én állandóan rád gondolva. Várom, hogy jelentkezz kedvesem, rossz, hogy nem vagy itt velem. Már sírni sem tudok utánad, szívembe költözött a bánat. Megmutatva a sötét végtelent, érdemes így […]

Posted by
Posted in

Egy lapra

Egy lapra   Szemét behunyta, s arcát a ventilátor fuvallatába tartotta. Beolvasott egy újabb vonalkódot, majd a zörgős nejlonba csomagolt nyakláncokat szépen egymás után az állványra akasztotta. Amikor ezekkel is végzett, hátra indult a polcsorok között. Egy bevásárlókosarat himbált a kezében komótosan, lábait lassan, unottan helyezgetve egymás elé. Arcán nyugtalanító apátia tükröződött, ahogy az üres […]

Posted by
Posted in

Ami késik

Ami késik Négy kendermagos tyúk kapirgál a kis felsőszentiváni parasztház hátsó udvarán. Alig múlt negyed hét, kicsit hűvös még a levegő, de gyéren már a nap is melegít. Konrád a reggeli kávéját kavargatja a kis nyárikonyhában, közben terveket sző a nap további részét illetően. Gondosan sorra veszi szokásos napi teendőit – szükség van az újragondolásra, […]

Posted by
Posted in

Vegyük le ezt a mellkasomról

Vegyük le ezt a mellkasomról   Elteltek hónapok, és én még mindig nem tudom hogy veled vagyunk többen, vagy nekem nincs itt helyem hogy hányszor kell érezzem még, hogy ebben elbukom hányszor lesz, hogy a kávéval taknyom, s könnyem nyelem   az asztalnál a jobb szélső szék, ami viseli az illatomat és éppúgy a fenekem […]

Posted by
Posted in

A lehetséges világok legjobbika

A lehetséges világok legjobbika   Elképzelem, ahogy egyszer megengeded Hogy elhallgassak, hogy megnyugodjak veled Nem kell majd ügyelnem a kimondott szóra S nem érdekel az sem, mit mutat az óra   Levethetem ruhám, nem lesz hideg nálad Te meg majd azt mondod, száz éve ezt vártad Hallgatjuk a csendet, a sötétet nézzük Mindenünk meglesz, mert […]

Posted by
Posted in

Új nap

Új nap Mária a falióra számlapját bámulta. Egyszerű, szép, hófehér korong, őt mégis lenyűgözte a számok szabályos egymásutánisága, s az, hogy a mutató is olyan katonásan menetel. Addig az oldalára fordulva a kis zöld vekker számain merengett, úgy hajnali négy óta. Nyugtalanul várta, hogy a reggel hatos ébresztő hangja felverje álmából. (Álmatlanságából.) A másodpercmutató ráérősen […]

Posted by
Posted in

Tessék vigyázni, az ajtók záródnak!

Tessék vigyázni, az ajtók záródnak!   Este nyolc körül járhat, a belváros megtelik élettel, ahogy kissé alábbhagy a napok óta tartó agybomlasztó hőség. Hirtelen felcsapó hullámként özönlik a tömeg az utcákra, összefonódott szerelmesek lepik el a parkokat, mohón, kacéran nyalnak egymás fagylaltjába. Násztáncuk valóságos karnevállá változtatja a sétálóutca hétköznapi, unalmas forgatagát, s egy pillanat alatt […]

Posted by
Posted in

Temető

Temető Temető de csendes pihenő Bűnöző és ártatlan egyenlő Lombok hűs árnyát nyújtó Színes virágcsokrok illatozó Hófödte sírhalmok domboruló Nyugalma semmihez sem hasonló Kinek márvány, másnak fakereszt Koszorú avagy szál virág Gyászmenet és zene kíséri Utolsó útjára az elhunytat Örök fény, béke és csend Fogadja az elfáradt testet Gyertyát gyújtunk nekik egyszer Fénye világítson mégegyszer […]