Posted by
Posted in

Öreg cigány hegedűje

Edit Szabó : Öreg cigány hegedűje Öreg cigány hegedűje, a mosolya örül véle, húzza vonót, nem sajnálja, dallamai muzsikálnak. Messzire jár gondolata, réges-régi udvarokba, kicsiny házak szegletébe, nem bújdokolt az estében. Apja mellett vígan lépdelt, hegedűje a kezében, kicsiny legény korán kezdte, örökségét átalvette. Zenének a szeretete beívódott a lelkébe, mesterségét kölcsön kapta, a fiának […]

Posted by
Posted in

Művészportré Ács Ibolyával

Ez vagyok Én… Kezdhetném a bemutatkozásom, mint a többi alkotó. Elmondhatnám, hogy hol születtem, eddig milyen sikereket értem el. Én ezt mégsem teszem, mert inkább arról az időszakról beszélnék, amikor megért bennem az elhatározás, hogy változtatnom kell addigi életemen. Néhány éve még olyan munkahelyen dolgoztam, amely szinte egész napomat lefoglalta, mondhatnám, beárnyékolta. Egy novemberi késő […]

Posted by
Posted in

Elfüstölő álmok

Szohner Gabriella: Elfüstölő álmok Karácsony óta nem sütött ki a nap. Ólmosan nehéz szürkeség ülepedett a városra, savanyú kénes lignitfüst rakódott a ködbe bújt házak közé.  A nehéz, párás levegő egy része lecsapódott a fák mezítelen ágain, fehéres-sárgás zúzmara csüngött a gallyakon. Ilyen utálatos, hosszúra nyúló szürkeséget már régen nem látott senki. Az egyhangúság, letörtség, […]

Posted by
Posted in

kezed melegét

kezed melegét testemen őrzöm kezed melegét, őrzöm, mivel sejtjeire esne szét, nyitogatva a test rejtekét, péppé sűrűsödne, légkörbe kérgesedne, szem elől tévesztené a fény idegi rezzenéseit, tengernyi veríték önt el, tüdőmben jégkásányi szörty- zörej, jövőnk eggyé sűrűsödött perceit szürcsöli az idő, elringat a múlt, akaratlanul is egyensúlyba kerül a világ, látványosan fogynak az évszakok egymás […]

Posted by
Posted in

Elemek ringatásában

– parton, vízen Bőrömet átszőtte a nap fénye, Tűje aranyhálót festett Minden centiméterére, Mintát alkottak közé A hársfa levelek, rajtuk Átszöktek az ezüst-veretek. Feküdtem fénypáncélban A türkiz víznek partján, Horizont szélének szélesre tárt karján, Felhők résén ég-kék-szem a tükröt pásztázta, gyöngyház pikkelyeit gyermekként vigyázta. Távolban, közelben minden remegett, kettő közt lebegtem Sem a víz, sem […]

Posted by
Posted in

Villamoson

gondosan felteszi sminkjét örökre ívelt tetovált szemöldöke valószínűtlenül döfködi a komor tétova reggelt okos telojába mélyed majd bamba selfie-jével szemezve döbben rá otthon felejtette őszinte m o s o l y á t

Posted by
Posted in

Asszociációk Kosztolányi Dezső 10 legszebb szavára

Mint gyöngy, gurul eléd a pillanat, lobban a láng, a varázs elillan.   Halkan sír a szív, az Őszt idézi, holott a Tavasz csókját kéri.   Télen tükröző, szűz hó alatt csitul csendesen rejtőző mag.   Csörtető kardok ontotta vér, hiábavaló fájdalmat mér.   Mit viseljen el még Földanya? Ne legyen már Földünk bűntanya!

Posted by
Posted in

Csendes este

Edit Szabó : Csendes este Sötét árnyakat hozott az este, kövér lámpatestek ébredeztek, fényük alávetül díszelegve, sétányon sárgásan elterülve. Van még élet kora nyári napokon, vendégek ülnek enyhe padokon, beszélgetés zaja nem zavaró, jól érzi magát minden látogató. Csendes nyári este halkan énekel, nem zendül a hangja, csendben elmerül, pihennek a fák is, alszik a […]