Posted by
Posted in

Boross Teréz Ilona: A világ csengése – Náray Erika előadásában

Boross Teréz Ilona: A világ csengése Erõss Zsolt emlékére I. pikolóval furulyával hegedûvel harangokkal énekelnek a sziklák kõhúrjai II. ó halljátok erdélyi hegyek havasok sirassátok azt akit messzi szél hozott sirassátok ballagó fáradt fellegek a vándor magyar lelke hazaérkezett csúcsok koronája kísérte sokáig hófehér csend végtelen fohászig öröm égi pásztor hajolt le a földig farkasok […]

Posted by
Posted in

Rab Ferenc Levente: Egy maláj sirály pipázik – Náray Erika előadásában

Rab Ferenc Levente: Egy maláj sirály pipázik Égi fellegek uszályos hajója Egy maláj sirály, rászokott a bagóra. Füstölgött göcsörtös pipája, Amerre vitt útja, mindenki látta. A maláj sirály túl sokat szívott a dohányból, Túl sok szufla fogyott ki a fehér dolmányból. Egy mámoros nap végén nagyot koppant, Mikor egy fregatt fedélzetére pottyant. Nézzétek, emberek, mily […]

Posted by
Posted in

B. Mester Éva: Versben akartam – Náray Erika előadásában

B. Mester Éva: Versben akartam Meg akartam írni egy jóízű versben míg nyitva vannak a szívek, a sebek, hogy ősszel is nyílhatnak tavaszi virágok, a zálogcéduláid is mind érvényesek. Aztán egy másikban, borongósabban, hogy várat építettem, sötét ablaka van. Menekülésnek tűnt, ami vívódás volt. Már tudom. Sajnálom, becsaptam magam. Ismeretterjesztés lesz a harmadikban. Az én […]

Posted by
Posted in

Zanza

Néhány lépést hátra. Keret formál, Nagy totál: Képtelen. Elhiszem. Néhány elvesz(t)ett DNS Ledéren hever. A maradékon rágódom. Mentolos szippantás. (Leg)közelebb, Vissza.

Posted by
Posted in

Angyal

Tűnékeny fehér leplek: Tündérek, Szellemek, Jó és rossz boszorkányok vagyunk. Villanunk. Elillanunk. Hallunk, Hallgatunk, Együtt szenvedünk, Megsimogatunk, Mosolygunk Hogy aztán Láthatatlanul sírjunk. Néhány tollvonással Enyhülést adunk; Miközben koldussá vált, Meggyötört lelkünkkel Mi is csak szeretetre vágyunk.

Posted by
Posted in

I. (2015.11.12)

Ott volt először ő, A Gyermek, Aki szeret: Apát, Anyát, Önnön magát. Aztán jött a Nincstelen. Tekintete homályba vész, De fürkész: A gyűrű, az óra… Vajon mennyit ér? És itt volt az akrobata. A kapaszkodók között egyensúlyozva várja elismerő pillantásomat. Aztán a Férfi: Középkorú. Vagy egy tucatnyi liter tejjel a kezében. Erőt és békét sugároz: […]

Posted by
Posted in

11.13

Mint az ősz ezerszínű falevelei, hullnak most földre drága, magyar anyanyelvem legszebb szavai. Időről időre összeszedem, Sorokba rendezem őket. Emlékül nektek, Hant alatt nyugvó Nagyjaim.

Posted by
Posted in

Rabló

Igen. Most, hogy kinyílt a szemem, Lopni akarok! Úgy, ahogy láttuk a filmben; A nyakadról, Csak egyet, Csak ide, Ide a csalogány csőrébe, Hogy énekelhessen.