Zolinak Ahogy a rózsa is elhervadt, úgy a mi szerelmünk is kigyulladt. Ahol a két szív egymásra talált, ott leges legbelül ellenséget vár. Megperzselt tüzeken, most fagyos sebzett szíveken keresztül visz az út. Egy hónap volt csupán. Már idegen a kezed és a szád. A szív sebei. A szív érez. Ha meg gyötri a fájdalom. […]
Töredékek Talán rájön, majd egyszer, hogy volt egy lány, aki szerette. Mint egy kubista festmény. Arcokról olvasható szavak. Gondolatok, melyek belülről hallgatnak. Töredékek. A Nap szele távol, lángol. A tó vize heves, enyhít. Széppé tenni. Töredékek. Az élet. Megannyi várakozás. Öröm. Harag. Emlékek. Talán majd eszébe jut egyszer, hogy volt egy lány, aki szerette.
Egy perc Csak egy harmat, amely arcomról lepereg. Csak egy könnycsepp. Távozik hirtelen. Egy perces néma csend. Csak egy érzés nem múlik el szüntelen. Mondták már neked, hogy szeretnek? Csak a fájdalom, amelynek mérge megöli testemet. Burjánzó gyökerei rügyet eresztenek lelkemben. Csak az óra zaja üti meg a fülemet. Egy perces néma csend. A szívem […]
Őszi sanzon Reszket a falevél. Fél a változástól. Reszket a szívem is az elutazástól. A levelek halkan hullanak le a fákról. Az erdőt beborítja az aranyság a nyártól. Zúzmarás, hideg reggelek a mából. Összetört szívek a tájról. Harmatos esőcseppek a virágok szárából. Érzések, amelyeket elfeledtek. Szürke, hosszú esték a télből. Havasi gyopárok a szikla szirteken. […]
Néha az idő megáll. A világ ezer csodái közt. Millió titok lappang. Föllelni egyet is. Lehetetlen. Ezer szín lakozik mindenütt a Földön. Ezer palettát megfesteni a gyönyörtől. Fénycsóvák ezrei. Összeolvadó táj. Hamvas arcodról az idő megáll. Fúj a szél. Zörögnek a fák. Fáj a szív. Elcsendesül a magány. Jön a szél és csendesen meghajolnak a […]
Neked írtam Mondd: ki vagy te álnok gaz? Hogy nevedet soha el nem felejthetem? Képzeletemből ki nem véshetem? Kérlek: hagyj magamra! Ne béníts tovább! Miklós: elegem van! Széttép-e kín. S te ezt élvezed. Hiszen nevetsz. De várj csak! Fordul majd a kocka. S nem nyitod te sem nevetésre a szádat! Óh, az- az édes csókos […]
Életképek. Fáj a szívem. Összetörték. Darabjai a kövön. Cupido nyilacskái a földön. Mi értelme van a szenvedésnek? Sokszor csak álmodom. Ezt a világot. Egy valóságos hajnalon. Tágra nyitom a szememet. Zavaros fellegekre ébredek. Nézem a hatalmas felhőket és a hegyeket. Minden csúcsot meg kell másznom. Nincs más választásom. Csak a vonat zaja kattog. Ahogy haladunk. […]
Csönd. Valami megváltozik hirtelen. Elmúlik egy perc alatt. Csak egy érzés marad. Mély hallgatag, néma falak. Valami megváltozik hirtelen. Elmúlik egy perc alatt. Csak egy érzés maradt. A fájdalom gyökerei a szívem alatt.
Csillagok Most még csak szavak és félmondatok, de holnapra már egészek lesznek. Az idő oly hosszú és mégis rövid. A fellegek oly távol vannak. Elérni én sohase fogom, de a csillagok fénye bevilágítja ablakom. Átszivárognak az ezüst cseppek a falon. Néha a csend moraját a vonat halk füttye szeli át. Látom arcodat. Ahogyan mosolyogsz. Ciklusok […]
Óda. Fáradt égbolt, kicsiny cseppek. Szunnyadva figyelnek. A madarak kint csivitelnek. A Föld illata, virágok nyílása. És jön a fény. Átszivárog az égbolton, mint a szivárvány színei eső után. Dobbog a szív. Egyre gyorsabban ciripelnek kint a tücskök. A Nap sugara. Hajnal. Egy szó. Melyet elmondunk egymásnak százszor. Egy érzés. Tavasszal boldogabb, mint máskor. Oly […]
