Ma már tudom: Minden egyes öleléssel sebzett, vérző szíved törölted belèm. Azt hitted, megfoltozhatom. Öleltél, hogy ölhess. Áldozatod lettem. Te pedig Áldozatból gyilkossá lettél. A vérem, amely kezedhez tapadt, Lemostad. Testem eltemetted. De ne feledd: kísért a szellemem!
Zavarba ejtők, És Zavarba esettek. A fogság egy.
Minden héten Nagypéntek. Keresztek sora. Gyertyalángként ágyaitok mellett, Harmadnapig kìsérünk Benneteket. Csonkig égünk, Veletek halunk. És mindig, És ùjra: Feltámadunk.
Hűs forrásom titok vizével itatlak. Folyásomnak gátat mondd, mégis mi szab? Miért nem merülök el magamban, Süllyedő csónak. Megfenekleni vágyom medremben, Benned.
Elhagytalak. Most azt gondolod, Hűtlen vagyok, Pedig legigazabbul Szeretlek Téged. Mondd hát, Mit tehetek? Ahogy a szerelmeseket sodorja messze egymástól az élet, Úgy vetett engem a sors most távol Tőled. Magyar honból, Magyar honba. De amint tudok, Sietek Hozzád: Smaragd erdőm, Selymes, hűs patakom, Kicsi, tornácos házaim, Édes Erdélyem. Ígérem szaladok. Újra és újra. Kereslek! […]
Ímhol eljött Nagyboldogtalanasszony ünnepe: Ki mennybevét, Más pokolra fut. A földi lét helyére Örökkévalóság jut.
Ázni akartam. Dehogy bőrig! Húsig, csontig! Áradni és árasztani, Könnyemmel megmosni; Magam S a világot. Port elverni, Sárt dagasztani. Jókedvet adni.
Ki- gondol Át, vele, bele. Ki- játszana Gyere! A színtér: Játszótér Mesterkélt. Tervezett tervezet. Eltökélt Tökölés. Akaratlan erőtlen. -Kényszerből Jöttem. -Láttam. Féltem. Éltem. Miért ne(m)? Kérdtem. Kértem: Ejts! Veszejts! Felejts! Engem. Magad. Léted: Múltad, Jelened, Félszed. Nevess! Keress! Mást Ha Tudsz, Önként Szeress!
egy lépést előre, hármat hátra; testközelben minden nappal távolabbra; vágyott, jutott; hagyott csapzott, lopott napot.
Bőrrel Itt ott szőrrel. 80 185 Maradhat? -Igen, Elveszem! Khhh, akarom mondani: Elviszem.
