Posted by
Posted in

Hangokba zárva

„Nevetnek! Már megint nevetnek!” A pad mellett áll, ideges markolással szorítja a kemény deszkát. Keze a fában, szeme a terem fehér falában, füle a pusmogó kuncogás mögött rejtőző jótékony csendben, lelke a kétségbeesésben keresne kapaszkodót. Jól tudja, támaszt nem talál sem a többiek sürgető, cinkos és ostobán vihogó soraiban, sem a tanár türelmetlen, homlokráncoló üvegtekintetében. […]

Posted by
Posted in

Február 13 – Irodalmi Rádió 13

Sok szeretettel várjuk alkotóinkat, partnereinket következő rendezvényünkre! FEBRUÁR 13. – IRODALMI RÁDIÓ 13 Tavalyi évzáró és idei évadnyitó rendezvényünk időpontja összeért, így mindkét eseményt ezen a napon ünnepeljük meg. Helyszín: Miskolci Egyetemi Könyvtár Miskolc, Egyetemváros Időpont: 2016. február 13., szombat, 14:00 Várható befejezés: 17:00 A belépés ingyenes, de az előzetes regisztráció feltétel. Kérlek, hogy részvételi […]

Posted by
Posted in

Szenvedély

Én hittem nekik. Elhittem minden pillanatot, melyet szemem elé pergettek a tánc bűvöletében. Hittem minden mozdulatot, lépést és gesztust. Mert szót nem szóltak, hangjuk helyett kezük, lábuk és egész testük beszélt, arcukat minden pillanatban a zenébe foglalt történet formálta kifejezővé. Hinni kellett nekik. Hinni akartam nekik. Őszinte volt a könny, melyet ejtettek, valódi a boldogság, […]

Posted by
Posted in

Mindig ember

  Amióta élet létezik a földön, valakit, valamit bánt az életösztön. Felfalja az élő a másik életet s úgy szerez magának perceket, éveket. Amely élet gyenge, vagy bántani gyáva, sorstalan életét legyőzi halála. Emberre is támad számtalan sok erő, s folytonos küzdésben gyakran nem ő nyerő. Foglyunk mindig össze: barát és idegen, hogy miénk lehessen […]

Posted by
Posted in

Szabó Sanyi emlékére

  Múló ősz már tél-közelbe ért és fényt, örömöt múlásra cserélt. Alant pihen fák nyári lombja, s tájat köd és gyász sötétje fojtja. Ágakon a fájdalom könnye gyűl; az is – fényt lopva – földdel egyesül. Szívbe hasít a szörnyű fájdalom! Sírj, hullasd könnyed te is bús dalom! Zokogásod hallja nagyvilág: Családfánkon eltörött egy ág. […]

Posted by
Posted in

Kirándulók

  Nyugdíjas klub az oszlopok között; elébük a hulló lomb költözött. Gyepben: virág helyett, barnult levél, mégsem azzal játszik az őszi szél; kabátoknak alját ráncigálja s az arcokra égkönnyét dobálja. De hiába feni rájuk fogát, nem lopja el az arcok mosolyát.

Posted by
Posted in

Szigliget után

  Itthon vagyok. Mátra-hegység dombocskái – mintha vártak volna – lassan körém gyűlnek. Már játszanak Nappal a nyugati csúcs fái, s az útparti bokrok árnyékban csücsülnek. Közel már az alkony. Mai napnak vége. Én is lepihenek az ágyamhoz érve. Álmom visszaröpít újra Szigligetre. Ott balga sikerem, csupán kacajnyit ér; mégis rám siklik több kedvesnek figyelme. […]

Posted by
Posted in

Utazás ( szigligetre)

  Elindulok. A cél: ott, valahol messze. Gyalog oda menni, lehet, egy hét lenne. – Busz után – vonathoz viszem a csomagom; pótjegyért a sorba be is kell állanom. Nem állnak előttem – talán – csak kétszázan. Csoszogunk előre a kötél-karámban. Induló vonatom lámpája már villog. – No, Tibi! – Ehhez már kár lenne futnod! […]

Posted by
Posted in

Születésem után

  Édesanyám kis lány érkezését várta, de – meglepetésként – csak rám lelt a bába. Szomszéd fiút akart, de néki meg lány lett. Cserét javasolni, gyorsan átsietett. Szomszéd sok jó félét hiába sorolta, – enyémet nem adom! – édes anyám mondta. Ez után, testembe vész-jele költözött, s anyukám könnyével szaporán öntözött. Szeretete hatott: meggyógyultam hamar. […]

Posted by
Posted in

Nemcsak, Ismeretlen

  „Nemcsak és Ismeretlen”, talán már ismerős! Ha mégsem eléggé, én vagyok felelős. Évtizedek hoztak nékem olyan vágyat hogy az elmúlóknak emléket találjak. Nemcsak itt, nemcsak ott; nemcsak régi múltban, játszott a sors, hová egy kicsit benyúltam. Nemcsak legenda volt, nemcsak történelem; olykor nappal kószált, máskor meg éjjelen. Nemcsak jók voltak ott, nem is csak […]