Posted by
Posted in

Egyszer egy királyfi… (parafrázis)

  Egyszer egy királyfi mit gondolt magába? El kéne indulni messzze a világba. Szerencsét próbálni a szép nagyvilágba, Hm-hm-hm, ha-ha-ha, a szép nagyvilágba. Guten tag, guten tag, van-e itt most munka? Van bizony, van bizony, más itt nem vállalja. Három diplomád ma, jó lesz mosogatni. De nem azért jöttem, hanem pénzt keresni. Hm-hm-hm, ha-ha-ha, hanem […]

Pilisi virágok
Posted by
Posted in

Pilisi virágok

  Láb nyomán a varjuháj, virít s utat mutat. Margarét az út porán nevet, velünk mulat. Napkorong sugár bolyong a bérctetőn, suhan. Szél ölel, hajadba túr, a nyári ég zuhan. Sír a lícium s a lonc lilán köréd hajol. Árvalányhajon velünk repes, kereng, dalol, bólogat, neszezve ring a nyár, az illatán döng a méh, izsóp […]

Nyár
Posted by
Posted in

Nyár

  Hajlik a szár, pipacsok tűzpirosán ide vár, szirmok alatt, melegen bólogat, izzik a nyár. Dobban a szív, fecsegő csend, vele halk a szavunk. Érik a búzakalász. Új gabonát aratunk. Most magasan meleget szór, ragyogón süt a nap. Víg arató keze bálába rak, és a kalap szalmafonat, feje fényt izzad a munka alatt. Szérüre vonva […]

Posted by
Posted in

“A mindenségben nincsen értelem”

  A számon mosollyal ébreszt a reggel.… Fényét szórja rám a tavaszi nap. Ölelésedből maradt csillag szökdel a szemem mögött s fénye ölbe kap. Míg öltözök, bennem dúdol a tegnap. Ökölbe szorul néha a dallam. Illúzió, még gyakran belém harap a múlt, mit már feledni akartam. Búsan regél a hétköznapi bulvár, az üres akkordokban zengő […]

Posted by
Posted in

Szilánkok 3.

3. SZERELMEM Budapest a gyönyörű nő. Kebleit Budán hordja. A Margitsziget, a gyönyörök kertje illatos. Harrisnyakötői a Lánchíd és a Szabadság-híd, amelyek a Kék Dunát, terpesztett combjait diszítik. Szoknyáját a Kis- és Nagykörút fodrozzák, ékkövek rajta az Országház, a Szent István Bazilika, a sok templom és múzeum. Óbuda, a királynék városa pecsételi meg karját, rajta […]

Posted by
Posted in

Szilánkok 2.

2. MACKÓS ISKOLA Azon az őszön lőttek. Tankok vonultak még Budán is. A tanítás szünetelt. A Mackós iskolában is. Januárban az osztályt: 9 főt, a többi disszidált, átirányították a Kissjánosba. Az értekezlet után, amikor ezt közölték velünk, hugommal leverten ballagtunk hazafelé a sötétedő utcán. Az antikvárium lépcsőjén egy öklömnyi narancssárga gombolyag didergett. Felvettük, párhetes kiscica […]

Posted by
Posted in

Szilánkok

CSERÉPKÁLYHA  Gyula bácsi sokat mondogatta: Budapesten 30-50 évenként mindig lőnek, ezért a lakásban kell legyen egy igazi kályha. Zsófi is így tett, amikor a Bazilika melletti utcában a bolgárkertészné 150 éves konyhájából és cselédszobájából az első otthonát kialakította. A félszobát is megvette hozzá, mert a sarokban egy romos cserépkályha árválkodott. Budapest legjobb kályhása rakta át. […]

Posted by
Posted in

Talán…

B. Mester Éva   Talán…   ha kisebbre rajzolom a hegyeket, sekélyebbre mérem a tengereket, a parthoz verődő hegyi patakot csendre intem, itt csobogni tilos, színeimre színoldó lötty kerül, a számra lakat, az álom menekül, gondolataim, ha meg sem születnének, letagadhatók a vadóc szenvedélyek.   Talán, ha semmiből életre sem kelek, rezdüléseimmel nem üzenek neked, […]

Posted by
Posted in

Párhuzam

B. Mester Éva   Párhuzam   Számodra régmúlt már, ami nálam felszín. Neked csak rianás, ami nekem gejzír.   Zabolátlan hőség, felhőssé vált arcod. Gyorsan csomagoltál. Itt maradt a hangod!   Szétázom, ha zuhog, te szárazon jössz ki. Szivárvánnyá válok. Nem köt ide semmi.

Posted by
Posted in

Dalok a lelkemben

Edit Szabó : Dalok a lelkemben Éjszakákon sokszor visszajárok, néma csendben újra élnek álmok, muzsikaszó dallama fülemben, húzd cigány, hisz most is itt vagy vélem. Húzd cigány az én kedves nótámat, húzd cigány, hisz néked is a vágyad, dallamoknak szárnyain repültem, kísérted a hegedűddel léptem. Lakodalom volt a mi utcánkban, daloltam, hogy mindig egyre várlak, […]