Hányszor ültem összegömbölyödve, fázva és félve? Mikor lesz új remény? Hányszor gondoltam remegve, egyszer majd más lesz az este?! Lesz fény! Hányszor kértem, hogy változzon meg minden, mert kibírhatatlan a tény. Hányszor kerestem, kutattam reménytelenül, hogy legyen végre új tény. Hányszor vesztettem, újra kezdtem újra félre tettem, hogy legyen új fény. […]
Az élet színpadán táncol, akinek a nótáját húzzák. Forgó széllel az száguld, ki alatt kemény a talaj. Kinek ezekből nem jutott, süpped a reménytelenségbe. mint a zuhanó madártojás, mely fészekből esett le. A színpadon nagy a forgolódás. ki fenn marad, nagy a kihívás. Hiszi, hogy neki jutott a nehezéből, de mi jut annak, […]
A nyár teljes erejével tombolt. Aki tehette a tengerpartra menekült. A víz lassan mosogatta a parti köveket, nem akarta felborzolni a pihenők lelkét. Valaki azonban mégis nyugtalan volt. Egy férfi adott hangot ennek a mellettem levő napágyon a párjának. Igaz, nem gondolta, hogy a környezetében értik a nyelvét. -Valld be már végre, hogy nem az […]
Kavarognak a szavak, kopogtatnak innen-onnan. Pattognak a fura rímek, szállnak feljebb a kérdések. Kificamodott gondolatok egymásba akadva jönnek. Nem értem! Nem értem! Nehéz! Folynak párnámra a könnyek. A hajnal neszezése sem teszi helyre a képzetem. Enyhe fuvallat száll szobámba, ébredezem, mint este a viola. Nyitom a szemem, hall fülem, a csicsergést felismerem. […]
Enyhe szellő lebegteti a hajamat. De jó, hogy egyre később jön az alkonyat! Fák tövénél nyiladozik az ibolya. A zöld fű közt pitypang pattog amoda. Nedves pázsit vonza most a gyíkokat. Élvezi, hogy minden jégdarab elolvadt. Harmat cseppben hintáznak a katicák. Rózsaszínbe öltöztek a gyümölcsfák. A szerelmes szív levegőért kavarog. Minden ember új erőért sóvárog. […]
A lenge szél a szemembe libbengette a hajamat. Hűvös tiszta volt a levegő, mikor sorba álltunk a libegő alatt. Már virradatkor csalogatott kifelé a szobába bekukucskáló napsugár. A galamb turbékolás úgy hangzott, mintha egyfolytában hívna ki a szabadba. Az utolsó csatok csattanása után hamarosan bodza illata csalogatott még feljebb. Már annyira kívánatos volt az üdeség, […]
Szaladjuk ki a világba! Mártózzunk meg a frissességben! Hová tűnt a hóhatár a hegyekben? Gyere velem, vágtassunk a végtelen ismeretlenben! Értünk nyílik a sok virág! Nekünk illatoznak a fák! A gólya már a vízben áll, körötte repked a hósirály. Hol csicseregnek már a rigók? Hol csiklandozik a fénysugár? Az üdítő zöldből nincsen határ! Méhek raja […]
Edit Szabó : Tavaszi szél dallamára Tavaszi szél dallamára hallani már új csodákat, zizzennek a zöld fűszálak, figyelnek és messze látnak. Rigó fütyül fának ágán, mikor tücsök nem ugrál már, léptek nyomán új ifjúság, megszólal lágyan a gitár. Halkan szólal vágy dallama, tavasz virít, figyelj oda, minden élet újra éled, kinyílik a virág érted. Rügyek […]
Rózsa Iván: 1848.-2018. Férfi és nő, hőst nemhiába nemzett, Újra dicső lesz e kis-nagy nemzet, Szavazófülkék magányában vívjuk e forradalmat: Áprilisban a magyar szabadság diadalt arat! Budakalász, 2018. március 18.
Rózsa Iván: Március, április… Új márciusi ifjak és öregek! Nem kell már utcára mennetek… Vár titeket áprilisban egy szavazófülke: Tegyetek róla, hogy takarodjon e csürhe! Budakalász, 2018. március 18.
