Művek

A Nap csorba fénnyel ködfalat kaparász, életlen sugarát döfködi a tájba, fátyolfehér csöndben (búcsúzásra készen) falevelet borzol az ősz hűvös szárnya. Füstből támadt varjak gyászmintás fellege az ég kötényére koromfoltot nyomtat, nyikorgó kertkapun a tél fagyos keze jeges karmaival nemsoká kopogtat.

Megyek a télbe. Lépdelek kimérten, s lám, az ősz búcsút int, illedelmesen. Gúnyos új gesztusát addig meg nem értem, amíg a friss hóban az ösvényt keresem. Megyek a télbe. Ordas, vad vidéken a nyár heve még emlékeimben él. Álmomban jártam itt (nem is olyan régen), ez ugyanaz a hely, hol senki sem beszél. Megyek a […]

Én nem is kérnék mást karácsonyra, Csak egy angyalt ,ki vigyáz a családomra! Megkérném,hogy vigyázzon,Anyára,Apára, Mindkét Mamámra,és persze a Papámra. Laci Papának ,ki már ott lakik az égben, Üzenetet küldenék vele a karácsonyi éjben. Megüzenném,kár hogy őt nem láthattam, Vele így gazdagabbá nem is válhattam. Megkérném az én Angyalkámat szépen, Kiket szeretek,arra vigyázzon mindenképpen! Kívánom […]

Rózsa Iván: Káin és Ábel Egy testből két ellentétes jellem: Az egyik gaz-, a másik igaz ember. Ugyanazon vér, két különböző lélek: Vetélkednek, ahelyett, hogy szeretnének. Földműves, illetve juhok pásztora: Utóbbi szorgalmas, előbbi ostoba. Nem is kell az Úrnak Káin ajándéka: Ábelét viszont szívesen fogadta. Irigységből testvér hát testvért ölt: Káinban az ősbűn újra testet […]

Rózsa Iván: Addig is… Az élet-lépcső a végtelenbe, És nem a semmibe, Örök megnyugvásba vezet… Nyújtsunk hát egymásnak segítő kezet! Budakalász, 2016. november 28.

Rózsa Iván: Elég! Add ki magadból az energiát! Engedd ki magadból a gőzt! Az emberiség megváltásért kiált: Hisz már elég, ki nevében ölt… Budakalász, 2016. november 18.