Edit Szabó : Talán igen .. ? nem gondoltam soha mit is veszíthetek, fejem ezernyi gondokkal mindig tele, pirultam néha a fekete ruhámban, mikor csábító tekintetüket láttam, lehajtott fejem a múlt ködébe nézett, társtalanság lészen életem regénye? Bőcs,2017.03.19
Szülőnek lenni A gyermekáldás,s a születés-várás Kegyelmi állapot az életünkben Igazi teremtés a teremtésünkben A lélek és a test egymásratalálása Az isteni gondviselés áldása A beteljesülés igaz megnyilvánulása Az őszinte tiszta szerelem számára Kinyilik a világ az Úr igéinek befogadására Hatalmába vesz a felelősség érzése Szeretteink s vele a Haza féltése A napi gondoskodás megélése […]
Húsvét 2017 Hol van a nagybőjti elcsendesedés, Hol van a lelki kiüresedés Hogy új ruhába öltöztethessük emberi viszonyaink Hogy bevallva, felgyülemlett múlt évi bűneink Levetkőzhetjük lelki szenvedéseinket Zajos köröttünk a megbolydult világ Felzabál mindent a napi politika Mint az amőba, osztódnak a pártok S a gondolatrablás áldozatává válnak Közben a hancúrozó sajtók jól képen vágnak […]
Szohner Gabriella: Legyen nekem a te akaratod szerint Rekkenő, meleg nyárelő köszöntött ránk abban az évben. Még alig volt tavasz és máris, egyik pillanatról a másikra trópusi meleg lett, szokatlanul forrón, égetően tűzött a nap. Nagyon fáradt voltam azokban a napokban. Építkeztünk, már álltak a falak, a tetőt ácsolták éppen. A munkám, a háztartás, az […]
Én naivan, hogy mit hittem? Tündér csak az erdőn terem. A minap a metrón ültem, hallom, tündér szól mellettem. – Ne csodálkozz! Ó te balga. Tündéreket aki hallja, mindegy annak erdő alja, vagy a város éles zaja. Nézem amint szárnyuk villan. Bizony látom egyre több van, tündérségük pompájában, kedves tündér utastársam. Ruhájukon látszik […]
Emléked szívemben él De arcomon hulló könnyem A te szereteted tükrözi nekem Hát lejárt életedben Istentől kapót perced Itt marat, az emlék a szerelmed szeretteted nekem Minden nap terád gondolok, Te vagy a fény a szememnek. Te vagy a levegő a szív az életnek Igaz csak emlékem már nekem. De olyan, mint ha itt lennél […]
Edit Szabó : Dalolj madár Magasan a levegőben, almafának tetejében, bimbódzanak virágszirmok, sárgarigó reá szállott. Sárgarigó fa tetején, dalold azt hogy szeretek én, dalolj soká, szívéig ér vele vagyok csak boldog én. Szóljon dalod messze tájra, szóljon hogy a világ hallja, párt keresel te magadnak, dalod hallik a magasban. Hirdessed a tavasz oly szép, mindenkihez […]
Porcelán-sápadt arcom fürkészed, szemed parazsa izzik. emlékképet kutat agyad, tekinteted szépít. Steril fal választ el, az ablak fehér négyzet, csak ujjainkat érintjük az ablaküveghez. Frézia csokrod sárga színe éltet a korlátozó bezártság-szigeten, virágterápiád gyógyít, de a ledér időt hasztalan keresem. Dús hullámú hajadon bukfencet vet a fény, déligyümölcs-ízű csókban fonlak magam köré.
Lótuszülésben ülsz, és meditálsz. Fejed fölött aranyló glória. A jóság kötőereje ölel, zengő mantrád gyógyít távol, és közel. Hirdeted a szeretet teremtő erejét. Vallod, hogy mindenkiben mélyen rejtőzik az isteni önvaló. Csak befelé, belsőnkbe kell figyelni, mert a lélek a szív központjában található. Általad ráléptünk egy csodálatos útra, útmutatónk a Bhagavad Gíta. Köszönjük Mesterünk a […]
A költő önarcképe rímekbe szedett. A szobrász fából faragja, és bronzba önti az idő ráncait. A festő vásznán szivárványba borul az arcod, a zene szárnyán húrok közt kanyarog. Belém ivódott a jégarcképed. Szilánkjai hűvösen hevernek, ha csikorogva tapossuk emlékét a megfakult közegnek.
