56
visits
0
comments
Posted in
Savanyún pulzál a jólét határa Sóhajjá lényegült hétköznapok Lánctalan rabságnak mennyi az ára Őszülő éveid ingyen adod Nem a szél sodort el kavargó szemétbe Éhező, toprongyos végzet seper Lázadó vágyad volt, amiért megérte Legyint a város, ez kit érdekel Alattad piheg egy hűséges Éva Sárba hullt borostyán néz vissza rád Kiürült Édened emléke él […]
Ha rád gondolok, vidám vagyok. Ha látlak, elszáll a bánat. Ha nevetésed felcsendül a kedvem is felderül. Ha hallom a hangod a szemem ragyog!
A Vihar Kalandozás Tündérországba Köszönetnyilvánítás. Nagy Tisztelettel,Szeretettel és Barátsággal szeretném megköszöni Purgel József úrnak a felém irányuló észrevételét és segítséget. Hisz ő volt az ki nem tudta,hogy diszlexiában szenvedő ember alkotását hallgatja egy előadáson s majd olvassa. És még is oly dolgokat látott és érzet az alkotásaimban, hogy több felkeresel fordult felém .Így is esélyt […]
Az öregekért Úgy szeresed az öregeket mind ön magad. Hisz az idő nem kíméli ifjúságodat. S egykoron te leszel kinek hajlott lesz háta, Kinek ezer ránc tapad szeme sarkában. Úgy szeresed az öregeket, mind magad gyermekét. Kik körülölelnek simogat az anyai szeretett. Mert az öregek lelke olyan nagyon vágya, hogy mindig legyen valaki ki élet […]
Árnyékodban megpihenni, Lombod alatt beszélgetni, Ágaidon,madaraknak elrejtőzni, Leveledből teát főzni, Hulló diót összeszedni, Termésedtől eszesedni, Milyen sokat tudsz te adni!
Verejtéken kapott keserűk, édesek. Szétesett párszor az a összerakott kész… s az a rész, amit már senki el nem vehet, át és át-tisztogatott, gyorsan naprakész. Lét :”ki ad többet” árverésen. Talán csak is fertőző ragály, hová egy új szabály kellene, ahol a hetedik nap az enyém… Egy ponyvaregény… egyszerűn szerény… Gyermekként adták rám, mint meleg […]
Elmúlt idő, halványodó képek… szépek, csúfak, jótettek és vétkek. Érzések, igék, rémült szívverés… Múlt. Beborítja az emlékezés. Kendő, átütő színárnyalatok, alatta gyűlnek boldog (s) talanok. Gyűröttek és ránctalanul simák. Gyermeki hittel megőrzött imák. Mélyről fakadt, örökifjú ízek, kell még a vágy, s nem ünnepi dísznek. Változás… látható és érthető… alkonyodik, szinte érinthető. Most van idő […]
Ha felnézek az égre, s a világmindenségre gondolok. Tudom, egy parányi rész, s egyszer majd semmibe vész, hogy vagyok. Látok, hallok és érzek, s ha nem is mindent értek, telt tüdő. Lélegzem… pulzál, lüktet, magával sodor, sürget az idő. Közép tájon, mondanám, éppen a sors vonalán haladok. Születő lét, körforgás, színek, illatok, ízek és zajok. […]
Ma hajnalban bíborköntösben kél a nap. A hold is messze jár,magával viszi a sötétséget.Madárcsicsergéssel ébred a természet.Vége az éjszakának.A csend hangját a világ zaja nyomja el.Új nap kezdődik, új feladatokkal és kihívásokkal.Ránk vár a megoldás. Jó reggelt!