Rózsa Iván: Örökös harc… Az erő nem agresszivitás. Az erő valami más. Az erő pozitív dolog, és nem azonos az erőszakkal. Isten gyermekei erősek, Sátán katonái erőszakosak. Örökös harc… A Paradicsomból való kiűzetés óta! De végül is Isten erősebbnek bizonyul Sátánnál! Furcsa módon ez még Sátán érdeke is, hiszen Isten megszűntével elpusztulna minden a világmindenségben. […]
még eleven az emlék, ahogy pipád füstje körülleng még eleven az emlék, ahogy kedves hangod visszacseng, még most is fáj az emlék, s az elmém egyre azon töpreng… miért? még előttem mosolyod, ahogy huncutul bokszolni hívsz, még látom a mosolyod, velem zsíros kenyér csatát vívsz, s látom megtört mosolyod… nem szólítasz, nem kérsz, már nem […]
Benyúlt az ősz a megfáradt nyárba, esti lámpa fénye kacsint le ránk. Hallgatag utcák sorsokra várnak, forog körülöttünk a planétánk. Rőzseláng fényénél tüzet hímzek, szívdobbanás hallatja hangját. Körülöttem hevernek a rímek, a sötétség le sem veszi maszkját. Pillanatok surrannak a szellőben, felkapja rá az öreg karóra a fejét. Egy illat utazik tovább a felhőben, megbicsaklik […]
Edit Szabó : Könyves csendélet Ezeréves régi könyvtár megrekedt a polcokon már, könyvek sora felpakolva, kis asztalon egy halmaza. Ósdi lámpa fénye ragyog, átvilágít könyvlapokon, írószerszám van előtte, lúdtoll vár tán’ egy költőre. Sok-sok évnek távolában ez volt ám biz’ a pennája, kihegyezve a tentába mártva a sorokat járta. Egyenesen szépen sorban a szép szavak […]
Edit Szabó : Tűz rózsája Tengerparton Hold fényénél szép leány ül sötét mélyén, gondjaitól arca terhes, gondolata járhat messze. Tűz melegét alig érzi, rózsaszála kezét sérti, vágyaiban él a férfi, emlékében idézgeti. Messzire ment szellők szárnyán, szerelmese olyan árván, tengerparti kövek között lelkébe félelem költözött. Viszatér-e a szerelem,, kínlódása mély gyötrelem, tűzbe vesse a virágját, […]
Edit Szabó : Csalfa gazda Elvetett már minden magot, nem hagyott ő ki parlagot, szántott-vetett és ekézett, szelet nem várt, eső pergett. Gondolata messzire száll, hogyan szánja magát reá, szelet kenyér egy kis kolbász, elvette a más asszonyát. Nősülési szándékelvet ősz feje nem dédelgetett, szeletekben adagolva a menyecskét csábította. Sok volt ám a hajlandóság, szánta-bánta, […]
A természet törvényes ősheve sanyargatja izzón a tájat, némán tűri a délceg jegenye, ringó lombján ezüstkáprázat. A Nap csak olcsó fényjátékot űz, s kietlenségben remeg a lég, porig lesújtva egy szomorúfűz görbén suttogja, legyen elég. A borzas füvek fáradt fohásza röpképtelenül semmibe hull, a tikkadt mezőn a Föld sebláza pipacsfáklyákban újra kigyúl.
Edit Szabó : Önzetlen szeretet Valaki úgy mondta nékem, semmi nincs ingyen az életben, feltételek mindig vannak, bárhova vezet az utad. Jártam utamat a világban, mögöttem jöttek kóbor árnyak, két kezemmel zavartam el, nem érhet a szívhez közel. Ádáz viharok legbelül, arcélen ránc elcsendesül, szívnek mélyén a fájdalom, túlárad minden a szavakon. Feltétel nélküli szeretet […]
Az erdő békéje. Mentem, mert szeretem – e tájat a lomhán bólogató lombkoronákat. Örökzöldjét, suttogását a fenyőnek, ahogy karcsún a magasba nőnek. Bükkfának sűrű lombját, erdőnek minden pontját. Az őznek nesztelen lépteit, a fák lehullott kérgeit. Vaddisznó csapás mentén látom van itt még sok aprócska lábnyom. Haraszt alól vargánya kandikál, lábam alatt kék hátú kiabál. […]
Rózsa Iván: The Cosmic Penguin (Hommage à Mr. Zimmermann) The cosmic penguin is floating in the eternity: Hi is like the Holy Trinity… Or maybe a little bit more: Him follows always an angel choir… Budakalász, 03. 06. 2017
