Mint ahogyan hó az ágakat. Úgy lepi el lelkemet kínzóm. Miközben fáradt izzadtságomat, hetykén mind a földre hajítom. Előre tekintek, látom minden álmom.. Melynek meleg karnyújtására most, szánó fintoromat vágom. Úgy tűnik nem találom, mi elsuhant egy gondolattal. S az idő vájta barlang mélyén, várhatok még a hű tavasszal. Most téli álmom alszom. Agyamba a […]
Életem borának krémes üledéke … ma tölgyfahordó alján, erjedt borseprőként szűretlen alászáll szívem legmélyére. S ha egyszer dohos lopó szájából hűs kulacsba töltenének, porzó-kiszáradt torkotokra folyékony cser ízű csókomat lehelném.
Amikor rám gondolsz éppen, s ezüst fényben csillognak szemedből olvadó könnyeid…. Tudd meg; amint végigsimogatják arcod, olyankor ott az én kezem is.
Ahogy a talpamba fúródott szúrós szálka fájdalma. Úgy jársz-kelsz fejemben, lépteim magam mögött hagyva. Csak vágy, a pillanat öröme mi a szívemet hajtotta. De ma egyre csak szilánkosodik bennem emléke napjaimnak… Milyen volt úgy sétálni a réten. – Terád közben nem gondolva.
A tó tükre Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy erdőjáró meg a felesége. Az erdő közepén, csillogó víztükrű tó partján éltek takaros kis házban. Az asszony csodaszép volt, látta is ezt a tó tükrében, amikor vízért járt fényes vödreivel, és közben nevetve énekelt a tükörképének. Az erdőjáró minden reggel útnak indult, járta […]
Vándor Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vándor. Egész életében az utakat rótta. Városról városra járt, faluból faluba tévedt. Ha nem akadt, ahol megszálljon, kint aludt az erdőszélen, vagy a templomtoronyban, ha megtalálta a sekrestyést vagy a papot. Közben jártában keltében sajnálkozott, hogy bizony nyomorúságos dolog ez a vándorélet! Hej, bezzeg, akinek […]
Sárréti álom Kicsi házak, hosszú kertek Hívogatnak, ide gyertek! Vastag falak, kis ablakok, Ős almafák! Itthon vagyok. Dohos szagú, tiszta szobák, Itt születtek, s mentek tovább. Sár kemence plafonig ér Ott sült egykor lángos, kenyér. Réz kilincsen század pora, Dédapámnak keze nyoma. Kert végében zöld kanális, Benne nád és […]
Játékbolt Egyszer volt, tán igaz volt Utcasarkon állt egy bolt. Ablakában kisvonat, Baba fején dús fonat. Mackó ül gyapjú pléden, Talán mézre vár éppen. Kocka váron kis zászló, Katonáin kék csákó. Toronyból int hercegnő, Szőke haja földig nő. Nézd, amott egy hintaló! Pont olyan neked való. Sörénye, mint az ében, Ragyog a nap fényében. Ott […]
A furfangos kis asszony Egyszer volt, hol nem volt, mesélték, hogy itt a falu végén valamikor élt egy kicsi asszony. Ez az asszonyka olyan furfangos egy teremtés volt, hogy még a pokolba is eljutott a híre. Azt mondta egyszer csak az ördögök királya a legokosabb ördögnek: – Eredj fel a földre, hozd el nekem […]
Jobb kéz, bal kéz Egyszer a bal kéz nagyon megorrolt a jobbra. Féltékeny lett rá, és azt mondta neki: – Ugyan, mitől vagy te jobb, mint én? Mi jogon vívtad ki magadnak, hogy az összes ember veled ír, veled mutat, veled fog kezet? …és mi az a mondás, hogy „Ne tudja a bal kéz, mit […]
