Posted by
Posted in

Szegény vagyok

Szegény vagyok, mint a mókus télen, Mint róka a viharverte réten. Nincsen semmim, csak a lelki érték, A mai világban ez nem érték. Ülök és várok, jön-e jó sorsom. Bizonyítani volna alkalom? Karmámat érdekli, velem mi van? Nem… egy vagyok a tucat áruban… Vecsés, 2002. december 25. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ki így született

Ha a számból nagy szavakat röppentek, Velem szemben csak álltak a döbbentek. Ha precízen végiggondolom, mit kell… Többen lenyomnak egy rumot, üveggel. Nem születtem vezérnek, vezetőnek, Mások szemében nem látszom főnöknek. Ki így született, ily’ a habitusa, Annak az élet, egy nagy haláltusa. Vecsés, 2002. október 13. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A becsület

Rút ez a világ, Sőt talán mocskos. Sötét van, nincs világ, Este van, sőt borongós. Hazugság és pénz dominál, A becsület a vakvilágba kiabál. Vecsés, 2002. október 8. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Kell-e és van-e?

Kell-e most, valamit is tennem? Kell-e most, valahová mennem? Kell-e valamit, másképp tennem? Kell-e máshová, másért mennem? Van-e még, mit meg is kell tennem? Van-e még, hová el kell mennem? Van-e még, mit másképp kell tennem? Van-e még más? Hová kell mennem? Vecsés, 2002. szeptember 15. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Tavaszi anziksz

Már itt a tavasz és a tanka csokrot eredeti Basó féle stílusban írta meg a szerzőpáros. Madár csivitel, Fecske dolgozik fészkén. Utódnevelés. Takaró alatt horkol, Kilenckor kávét kortyol. * Eresz csivitel, Hazajött fecskepáros. Lakásépítés. Hamar ruhában pózol, Utána cipőt bokszol, * Szélfuvallat fürt Simít a tyúkok tollán. Kotlós, csak ül… kelt. A kakas kukorékol, És […]

Posted by
Posted in

Májusi ég

Tova, messzire, Hogy hova: csak el, Sodrással visz el, Szellő lengedez, Földön és égen.   Jő nagy fuvallat, Nincs itt sivatag, Mi tán port hozhat, Fenn éjjel csillag, Fényes ragyogva.   Naponta kettő, Néha több kellő, Májusi felhő, Eshet tán eső, Bízva bízz s eljő.

Posted by
Posted in

Legelő

Nyáron szép zöld, Ez legelő, Hol levegő, Friss lég-szeplő.   Ott sok bárány, Delel, ábránd, Játszik juhász, Egy furulyán, Szép dallam száll, Levegőn át, Hallod nótát.   Kancsós vize, Mit kimértek, Ő is pihen, Nap rá süt le, Jó emlékek, Felderülnek, Elméjében, Gyermek lehet.      

Posted by
Posted in

Kalapom

Ha lesz egy kalapom, Alatta lesz bolygóm, Bolygóm a nyakamon, Erre – arra forog.   Bolygómban észképek, Helyek tévelyednek, Hogy s mitévő legyek, Jobb tanulás s minden.   Fülemben mi tartja, Nagy – nagy kalapomat, Hallgat gitáromat, Penget lantomat.   Kalapom alól, Látom szép álmom, Olykor szól dalom, Képes szólamon.   Ha nem lesz kalapom, […]

Posted by
Posted in

Új vihar fakadt…

A tavasz érkeztekor… Szikrázik a bárányfelhők félhomálya, Fény az árnyékkal az újult táncot járja. Új tavasznak lehet, sehol sincs árnyéka… Nap a felhőkkel játszik, Előttük virít, mögéjük lopódzik, Velük bújócskázik. * A Nap külön táncot jár a bárányfelhők között, Annyira feszélyezetlen, hogy szinte már lökött, A Nap külön táncot jár a bárányfelhők között, Pajkos táncba […]

Posted by
Posted in

Gyanakodok… tehát kell félni?!

Elvadult vizionálás… Élni hosszan… Gyanakodni és félni? Vagy félelemből mélyen gyanakodni? Mindkettő a hétköznapok részei! Nyikorgó, zakatoló agy részei… Az élet, elég lehetetlen küldetés, Itt mindenki öntelt, nincs benne megértés, Azt nem találok, talán majd, lent a sírban, Addig meg csak élek, mostoha sorsomban… Az életünk része, a félni és gyanakodni, Meg sok bosszú elöl […]