Posted by
Posted in

Az öregkor bajjal jár…

Ahogy lassan megöregszik az ember, úgy szembesül vele, Hogy az élet és a fiatalság boldogsága elszökött! Az idő elmúlik nem áll meg, ki tudja; lesz e jövője? Az öregkor bajjal jár és az élet már csak ilyen csökött. Vecsés, 2015. január 18. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

A szóra várva

A szóra várva Tudod, csupán egy szóra vártam, amelyből azt a mondatot pakoltam és halálra váltan olvastam volna össze ott. Hisz én az értelmet kerestem, amelyben nincsen félelem, s amelynek végén ismerősen borul reám a végtelen. Tudod, csupán egy szót akartam, amely beillett volna még a már magasló téglafalba, akár talán többféleképp. Tudod csupán egy […]

Posted by
Posted in

A leghosszabb hírnév

Ütött a híres, a végső óra. Dicsőn és büszkén, meg nem állva soha Menetelek hát a tömegben tova, Messzeségben vár már a bitófa. Érzem már tényleg, minden perc számít: Itt az idő hát bűnöket bánni! Eddig tartott csak a folytonos kín, Szabadon fogok holnaptól szállni. Itt van mindenki, az egész világ! Kedves mindenki, ki eljött […]

Posted by
Posted in

Itt vagy velem

Este van és itt vagy nálam, Hangod hallom félhomályban. Figyelsz rám őrzöl engem, Érzi ezt megfáradt lelkem. Téged hív testem, Te vagy az este fénye, Melyben alszom, s álmodom, Veled élek, lélegzem, Erős a hozzád fűzött érzelem. Csókod oly gyengéd, lágy érzékien finom. Szebbé teszi minden pillanatom, Az este fogságában maradnék, De a reggel nem […]

Posted by
Posted in

Szégyenkő

Az iskolában az volt a rend, hogy a 7., 8. osztályosok közül minden héten ki volt nevezve pár tanuló hetesnek. Ők ügyeltek a szünetek rendjére, arra, hogy a szünetben mindenki kimenjen a tanteremből, ne szemeteljen senki és egyáltalán, hogy rend és fegyelem legyen akkor is. Büntetni nem volt joguk, de ha valakit rendbontáson értek, azt […]

Posted by
Posted in

Nyelvtörő bohóságok

Ma az almafa alatt nyakamba baj szakadhat, ha a gallya a hajamba akad. Bátyám Ádám, álmát várván, ágyán hátán hál. Egy kecske mekegett este kertemben, de megkergettem s reggelre elszelelt persze rendesen. Néném léptét vété jég szélén. Nincs icipici kicsi licsi. Így dísz, kín rím. Kobold ott mosolyog, hol boldog. Pólózó lót óvó szó. Önön […]

Posted by
Posted in

Képlet

Édes ízű vér borítja szívemet, vénákból font evezővel integet. És vele úszom én is, belefulladok mégis, mert a sok gyengülő ér ellened nem sokat ér. A horizontba megkapaszkodva lógok, ahol a Semmi a Mindennek ad csókot, és száraz cseppeket sírva könyörgök, „Engem is csókoljatok, ti ördögök!”. Nem kérek semmit a Mindennek tengerén, csupán azt, ami […]

Posted by
Posted in

Villanófényben

A szegénységről… Szegény embernek, az ő bőre alatt szúk vájkálnak, A feje tetején meg, harkály csőrök kopácsolnak. Szegénység érdem? Mely’ filozófiákban? De a nincs nagy-úr! * Aki éhezik Hallgatja gyomorkorgást. Irritáló zaj! * A korgó gyomor, Biz’ nem jó tanácsadó! Zavart gondolat… * Nem áll a jogában kikérni magának, Ezt az örökre áldatlan állapotot? Nincs […]

Posted by
Posted in

Hajnalpirkadatom

(3 soros-zárttükrös) Kisírt szemmel várom a hajnali pirkadatot, Mert lelkem hiába várja, sors-pirkadatot… Kisírt szemmel várom a hajnali pirkadatot. * (Anaforás, 10 szavas duó) Életemben, csak alig egy-két halovány pirkadat volt, Lelkem, imát mormolt. Éltemben lelkemnek, sohasem volt mit, nyugodtan habzsolni, Nagy vesztes volt. * (Senrjon) Milyen lét? Hol nem nyílik! Virág… Kertben egér rágcsálgat. […]

Posted by
Posted in

Sors dal

Sors dal Ha még akad, ki rád nevet, addig ne bántsd a sorsod, ne légy vele olyan kemény, lehet, hogy ő se boldog, amíg nem vájja lelkedet, a sasmadárnak csőre, addig szorítsd csak öklödet és messze fuss előle. Amíg fejed fölött fedél van és meleg levest kapsz, remélj és úgy keress vigaszt, hogy másokat ne […]