Posted by
Posted in

Karácsonyi telefonhívás…(A megtalált vonatjegy története)

Pillanatképek életem apró történéseiből… Hideg, nyirkos tél van, a város vastag ködbundába burkolózva álmodik az elmúlt nyár melegségéről és sóvárogva várja újra a tavasz feltámadását. Már csak egy nap választ el bennünket Karácsonytól, a szeretet ünnepétől. Házunk előtt dideregnek a fák csupasz ágai. Bent  a szobában kellemes meleg van. Amíg mindenki lázasan készülődik a családi ünnepekre, […]

Posted by
Posted in

Plasztik Karácsony….

Az idei évben is elérkeztünk az utolsó hónaphoz, Melynek neve: December, a Karácsony hava. Az Idő hatalmas óráján lassan ballagnak a mutatók, Lassan, de biztosan mutatják az évnek végét. A világ lázasan készülődik, ragyogó fényárban úsznak A városok. Csillogó fényfüzérek kúsznak fel a fákra, Fénykapuk és vakító feliratok fénylenek mindenfelé. Csupán az emberek szívében lesz egyre […]

Posted by
Posted in

A kétezer éves kisded…

December első napján, hideg téli időben A jeges szél arcomat boronálja, miközben Városunk Főtere felé visznek lépéseim. Ahol adventi sürgés-forgás látványa fogad. A Főtér közepén hatalmas fenyőfa Magasodik, szorgos kezek éppen Csillogó-villogó fényruhába öltöztetik, Amint illik az ünnepi hangulathoz. A teret körbefogják az árusok fabódéi. Kapható itt minden: hurka, kolbász, Forralt bor, meg mindenféle enni-innivaló. […]

Posted by
Posted in

Túlzón szerető emberek

Az önmagukat túlzón szerető emberek, Sosem a megbízhatóbb, legbátrabb emberek. Nem lehet egy embertől olyat követelni, Amire nem képes, nem adatott meg neki. A halál óráját, nem lehet megválasztani, Időpontra, célszerű nagy türelemmel várni. Persze élet faramuci, közbejöhet bármi… A környezeti csend már izgatottá válik, Látni, a távolban már többször is villámlik… Én békésen elalszok, […]

Posted by
Posted in

A tél csókja

Már érzed, hogy közelít, időnként felborzolja hajad, reggelente lopva megcsíp, s ellenőrzi egyensúlyodat.   Ölelése egyre bátrabb, mégis kabátban fogadod. Bája elkápráztat az úttalan utakon.   Türelmed próbálja, míg eljutsz a célodig: gyalogolhatsz, vezethetsz, tükörsima úttal kecsegtet.   Elronthatja a napod, ha széthányja a ködpárnákat, vagy új szelekkel szállít havat, számlát, lázat.   De az […]

Posted by
Posted in

ANGYALHIT

Hiszel az angyalokban? Pedig sokszor láthatatlanok. Nem tudni, vannak-e egyáltalán vagy csak képzelt babonák.   Hiszel az angyalokban? Egyesek megérzik jelenlétüket: fény, hang, simogatás, mintha érintenék bőrödet.   Hiszel az angyalokban? Van, aki mást is annak lát, mert jó tettével, halk szavával, mosolyával elűzi mások bánatát.   Hiszel az angyalokban? Lehet hogy köztünk is élnek […]

Posted by
Posted in

Egy elegáns nő margójára

Egy „elegáns” nő margójára   „Ha ránézünk egy elegáns nőre, azonnal a tartás, intelligencia, jellem jut eszünkbe, hiszen ezek a tulajdonságok sugároznak egy elegáns nőről. Na de mitől lesz valaki elegáns? Ki lehet-e alakítani a saját elegáns stílusunk?” Naná! Én például olyan elegáns vagyok, hogy tanítani kéne! – Mondta ki hangosan, és letette a gőzölgő […]

Posted by
Posted in

Addig…

Addig… Míg a szemeidből néha elszöknek az el nem sírt könnyek, ha mások kínja szíved tépi, mert eszed már nem bírja. Amíg hited a kétkedéssel teljes, legyen az csak pettyes, kis őszi alma, amit csókol a nyár, bár kukac falja. Míg zuhanni vágyó lelked elkapja őseid szent karja, mint paplanba gyűrt álmok kovácsai, elűzik az […]

Posted by
Posted in

Szürke napok

Amikor még ketten voltunk, nem tűnt fel az, néha mily’ szürke minden! Mily végtelenül szürke! Unalmasan szürke!   Mikor ketten voltunk, ilyen szürke napok tán elő se’ fordultak! Egy nap se’ volt szürke! Ily szüntelenül szürke.   Ha rájuk visszagondolok: a napjaink mind oly színesek voltak! Mi lett volna szürke?! Ily színtelenül szürke?!   Hisz […]

Posted by
Posted in

Globális zsákutca

Hív a természet, a város, a nagyvilág, Mennék, de a kapuk mégis mind zárva Mind, minek kövét sáros lábam járta Csak néhol lengedezik egy-egy virág   Csúsznék a boldogság jegén emberek közt Isten leheletének korcsolyapályáján Mennyország dombján gyermekkorom faszánján, Ám emlékhűvé válni a természet röst   S ha ez nem elég, emberi tudatlanság Legalizál apokalipszist […]