Posted by
Posted in

Tizenöt év

Tizenöt év! Mily kevés is, ami nekünk megadatott! Másfél évtized összesen, ennyi, amit együtt voltunk, ennyi, mit együtt töltöttünk.   Hónapokban mérve ezt meg, egy kicsikét többnek hangzik: száznyolcvan hónap lehetett,  mit veled tölthettem én el itt, s mit velem te itt leéltél.   Visszagondolva meg főként nyúlfarknyi időnek tűnik: behunyt szemeim előtt mégis kedves […]

Posted by
Posted in

Őszi vers

Ti zöld falevelek, de nagyon sárgultok! Egy-két szelesebb nap, s mind a földre hulltok!   Szép a sárga levél, meg a vörös, a bordó, (s milyen jól rímel rá borral teli hordó!)   Földre hullt sok levél oly hamar megcsúnyul! Fehér hó majd eltünteti, ha az idő télbe fordul…   Járnánk most is az avarban, […]

Posted by
Posted in

Holnap

Holnap. Vajon holnap reggelt hoz-e a hajnal Kusza álmaimat törli, vagy felejti Vagy öreg napjaimat gyorsan bevégzi Mit szólna Apám, ha holnap megjelenne A jelen életünkbe csupán csak betekintve Kérné az Urat,: rögtön az égbe visszamenne Amiért éltében keményen megharcolt Amiben egykor reménykedett minden elpusztult Álnok izmusoktól ,fétisektől a lélek elkorcsosult Mond Apám hátralévő napjaimban […]

Posted by
Posted in

Szenvedély

Szenvedély Ha néha álmodni merek, ma is érzem testemen meleg kezed, a gyengéd simítást, a birtoklás vágyát s a mindent elsöprő szenvedély varázsát. Érzem puha ajkad simítását, mely bejárja testem minden porcikáját, felfedezve rejtett tájakat, mikről az ember néha csak álmodhat. Hallom a feltörő sóhajtásokat, miket a vágy ajkadon fakaszt, és már szállok is a […]

Posted by
Posted in

Tűzmadár

Tűzmadár Szemembe néztél. Lelkembe láttál. Tűzpiros madárként kalitkámból kiszabadítottál. Szárnyaiddal csapkodva repdesnél az Ég felé. Hóvirág mezőkbe burkoltan lefektettél. Aranyló, csillogó rózsákkal teli partra kivetettél. Hömpölygő széláradattal elsodortattál. Zöldellő réteken, méhecskékkel beporoztattál. Elbújtattál a hófedte magasokba. Meghintett magvakkal megtermékenyítettél. Rá kilenc hónap múlva a világra teremtettél. Majd szépen, lassan selymes kezeddel megölelsz, megfojtasz és én […]

Posted by
Posted in

Valakihez a múltból

Valakihez a múltból Te csak más vagy. Csak egy álom, amely igaz is lehetett. De csak látom arcodat, emlékedet. De csak hallom hangodat, nevetésedet. Haragszom rád. Gyűlöllek. Te álnok, konok kígyó. Ki itt tekeregsz a testemen. És elveszed tőlem a szerelem gyümölcsét, amelyet érlelek. Te csak más vagy. Csak egy álom, amelyen tekeregsz. Te csak […]

Posted by
Posted in

Minden (Miklóshoz)

Minden Amit csak kívánhatnék, amit csak megkaphatnék. Az minden itt van előttem. Hevernek szanaszét darabokban. És én meg csak veszem fel őket. Amit csak átélhetnék, amit csak adhatnék én neked. Az téged nem érdekel. Mindaz, amit csak meglátok, amit csak megkívánok. Te jutsz az eszembe róla. Csak a neved ne kísértene. Folyton fojtogatsz. Mindenemet elveszed […]

Posted by
Posted in

Hajnalban

Hajnalban A sötét szobában csak egy kis gyertya ég, nem mozdul semmi, áll köztünk a lég. Érzem illatod, ahogy karomba zárlak, szemembe viháncolnak a bohókás árnyak. A test fáradt, de az agy szalad, oly csodás minden pillanat. Órák röppenek el így, nézlek, s nem tudok betelni veled. Nem mozdul semmi, a világ szendereg. Mellékdal Szeretnék […]

Posted by
Posted in

Sanzon

Sanzon Aranyló hajnalon, kis ablakon. Beköszöntött az ősz. Megemelte kis kalapját. Megrázta nagy szakállát. Hoztam hideg reggeleket, fújós, esős estéket. Ezüstös álmokat, virágzó vágyakat. Így szólt. Majd csendben továbbállt. október 10.

Posted by
Posted in

Így kezdtem el írni

Így kezdtem el írni. Írta: Egyed-Husti Boglárka Álomittasan baktatok be a konyhába. Mire lefőzőm a kávét talán fel is ébredek. Gondosan összekészítettem mindent, mint máskor is így tudom, hogy se elkésni nem fogok se itthon felejteni sem semmit ami fontos lehetne. Bár néha magam is eltűnődőm mi a fontos, de a telefonom nélkül sosem tudnék […]