Posted by
Posted in

Tavasztól részegülten

Vitos Irén   Tavasztól részegülten   Orgonafák állnak illatokkal telten, Boldogság eszencia becézi lelkem. Katicáknak szárnya szerelemért rebben, Színtiszta erőből tavasz van a kertben.   Észbontó látvány, mily pompa a berken, Csipkerózsa ága hajlik át a vermen. Bimbók milliói ágán sorakoznak, Harsonaszóra várva, kibontakoznak.   Hunyorog a nap is a sárguló réttől, Dongók, méhek, tücskök […]

Posted by
Posted in

Belibbent a tavasz

Vitos Irén   Belibbent a tavasz   Belibbent a tavasz a nyitott ablakon, Egy pillangó szárnya verdes a vállamon, Kesernyés – édes nárcisz illata itt száll, Függönyt áttörve egy dongó utat talál.   Madarak kedve se lehet már dalosabb, S cseresznyefán a virágözön szorosabb, Idehajló ág néha, titkon betekint, Ha a langyos szellő rábírja, odakint. […]

Posted by
Posted in

Úgy tűnik, hogy…

A holdvilág szép! Nem enged messze látni… Élet vaksága. * Az élet egy szétfolyt, elkent matt festék… Eredménytelen nap. Bánatos esték, Teszik rá a koronát a sikertelenségre. Még mattnál is rosszabb, Hold éjszakai fénye. * Életutam fogy, Múlt szele vihart kavar… Életből, múltba. Vecsés, 2002. november 8. – Kustra Ferenc – íródott: Versben és európai […]

Posted by
Posted in

Kőszál ember

Állok, mint kőszál a tengernek ellenében, De nem vagyok semmi a cápáknak szemében. Pediglen lehetnék és akár kísérő hal, De kőszál ember sorsa, hogy magányosan hal. * Ég fátyla borul, Én, nézem hontalanul. Nappali sötét… * Az élet játszma, Benne, szerencse tánca. Ki teszi tétet? Vecsés, 2003. április 27. – Kustra Ferenc – íródott: Versben […]

Posted by
Posted in

Szegény vagyok

Szegény vagyok, mint a mókus télen, Mint róka a viharverte réten. Nincsen semmim, csak a lelki érték, A mai világban ez nem érték. Ülök és várok, jön-e jó sorsom. Bizonyítani volna alkalom? Karmámat érdekli, velem mi van? Nem… egy vagyok a tucat áruban… Vecsés, 2002. december 25. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ki így született

Ha a számból nagy szavakat röppentek, Velem szemben csak álltak a döbbentek. Ha precízen végiggondolom, mit kell… Többen lenyomnak egy rumot, üveggel. Nem születtem vezérnek, vezetőnek, Mások szemében nem látszom főnöknek. Ki így született, ily’ a habitusa, Annak az élet, egy nagy haláltusa. Vecsés, 2002. október 13. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A becsület

Rút ez a világ, Sőt talán mocskos. Sötét van, nincs világ, Este van, sőt borongós. Hazugság és pénz dominál, A becsület a vakvilágba kiabál. Vecsés, 2002. október 8. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Kell-e és van-e?

Kell-e most, valamit is tennem? Kell-e most, valahová mennem? Kell-e valamit, másképp tennem? Kell-e máshová, másért mennem? Van-e még, mit meg is kell tennem? Van-e még, hová el kell mennem? Van-e még, mit másképp kell tennem? Van-e még más? Hová kell mennem? Vecsés, 2002. szeptember 15. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Tavaszi anziksz

Már itt a tavasz és a tanka csokrot eredeti Basó féle stílusban írta meg a szerzőpáros. Madár csivitel, Fecske dolgozik fészkén. Utódnevelés. Takaró alatt horkol, Kilenckor kávét kortyol. * Eresz csivitel, Hazajött fecskepáros. Lakásépítés. Hamar ruhában pózol, Utána cipőt bokszol, * Szélfuvallat fürt Simít a tyúkok tollán. Kotlós, csak ül… kelt. A kakas kukorékol, És […]

Posted by
Posted in

Májusi ég

Tova, messzire, Hogy hova: csak el, Sodrással visz el, Szellő lengedez, Földön és égen.   Jő nagy fuvallat, Nincs itt sivatag, Mi tán port hozhat, Fenn éjjel csillag, Fényes ragyogva.   Naponta kettő, Néha több kellő, Májusi felhő, Eshet tán eső, Bízva bízz s eljő.