A halál árnyékában A néma csend, hol emlék pereg, hol a könny fedi be mindezt. Mikor csak ül az ember az ágynál. Ahol az asztalon rózsafüzér, biblia fekszik hátán. Csak nézi a test hanyatlását, apró, szuszogó sóhajtását. A szín és a test változását. S érzi mellkasában szíve szorítását. A torzalak, hideg kezű halál járja táncát […]
A csend magánya A néma csend a magány. Percek szárnyán várakozás. Gondolatok reppenek A magány arca reménnyel telik meg. Csak ülsz a néma csendbe, Hol egy pisszenés egy apró nesz se hallik. Csak te vagy a magány csendjében. Hol a levegő is csendbe bújik. Szemed előtt az emléke pereg, ajkadon csókja pihen. A lélek már […]
A szerelem egy tangó A szerelem egy tangó, Egy erotikus vágy. Hol egymásra figyel a pár. Az érzés ki tőri magát. Ritmus harmónián az együtt érzés szaván. Test a testhez simul S lám repülve szállnak tova. Már nem a zene határozza A pár vérző szívét. Perzseli mindenki tekintettét. S csak simulnak testből igazán. Ajkuk összeforr […]
Balaton a Magyar tenger Reszket a bokor reszket a táj Decemberi hideg mindent át jár. Üresek a parkok pucérak a fák Csak a cinege énekli dalát. Az öreg tenger fázós vízén, hattyú pár éli életét. S a tenger vize mossa partját csalogatva a nap sugarát. Lassan páncélt önt magára tükörében a halak úszkálnak. Látni lehet […]
A pucér testű remény Ó mennyi báj társul szemem elé. A képzelet szárnyal karcsú termetén. Olyan szépen domborodik formája, Elindul mindjárt a fantázia világa. A pucér test s a repedés. Mit az idő foga vés. S mégis oly bájosan szép, Ruhába és mezítelenül is az enyém. Ujjammal érintem csupasz idomát Már látom szemem előtt a […]
Szárencsev Károly: Kolostorudvar c. festménye Kolostorudvar A csönd udvara. Megfakult, sárga falában gyíkok laknak, elvénült, omló vakolatát, itt-ott fölkapaszkodó borostyán próbálja egyben tartani. Százszor javított fa kapujának szárnyából nagyokat harapott a korhadás. Bévül, a bejárat fölött, sok éve vak kandeláber mereng, régi idők lámpagyújtogatóira, s fényeire emlékezik. A kapu és a lámpás, esettségében is […]
Karácsonyi csönd Legkedvesebb gyerekkori csendem a karácsony délután, “Jézuska előtti” csendje. Ez nem is csend, ez csönd. Az Ö-nek ezzel az ünnepélyes, tágas gömbölyűségével. Igen kicsi lakásban laktunk, ezért a program mindig egyforma volt: mialatt „az angyalka” a csöpp lakásba illő pici karácsonyfát földíszítette, és elhelyezte alatta az ajándékokat, apukám azalatt sétálni vitt. […]
B. Mester Éva Hívtalak házamba Az argentin tangó nem a mi táncunk. Üljünk le, most már beszélnünk kell! Keserédes regény, elakadt dekóder, sáskarajjá váló, fekete kérdőjel. Hívtalak házamba, meg sem moccantál, mert egyenként sírtak a búzaszemek, kételyek ködében megfogták léptedet a cipődre felkúszó hajszálgyökerek. Sehogy sem jó, érzem. Elengedtelek már, de […]
Borban az igazság, azt mondták nekem. Keresem, kutatom egyszer csak meglelem. Lelkes munkásságom nem hiába végzem. Vérré válik bennem a nemes bor, érzem. De hiába jó a bor és íze elcsábít. Mértékkel fogyasztom, mindig egy „Villányit”.
Ez egy különleges, történelmi város. Az életereje, a csodával határos. Van benne büszkeség, és sok-sok érzés. Művészet, tudomány sok meg nem fejtett kérdés. Ehhez nincs fogható, nincs máshol ilyen sétány. Nincs még egy ilyen város, ahol ilyen sok a szép lány. A lánchíd oly gyönyörű, látványa leláncol. Esti fénye alatt a Duna szinte táncol. A […]
