Edit Szabó : Sötétben a fény OXIMORON Fehéren izzó tűzvarázs világítja meg az éjszakát, fekete bagoly szárnyra kél, huhogása csöndben elkisér. Sötét éjszakában fénylenek szemek, szentjánosbogár messzire révedez, teljesen üres a rengeteg, jeges tűzben a fénye nem dereng. Égető hiány, ám koromsötét, nem lehet más, csak boldog szenvedés, fülekbe dalol madarak éneke, belülről hallod, rettentő […]
Látjátok feleim, szemetekkel, mik vagyunk Íme, Por és Hamu vagyunk Ez maradt, na meg a dicső múltunk Csak ülünk a romok felett Elhinni – képtelenek Még kapaszkodunk: ’ Mondd, hogy igaz sem volt’ Mondd, hogy meg sem történt hogy a hazámat darabokra törték.’ Már száz esztendeje lassan, mégis itt ragadtunk, egy pillanatban. Istenem! Taníts meg […]
Rózsa Iván: Tiborcz panasza Sej-haj, Apámuram, nagy bánatom van énnékem! Ezért panaszos, siralmas az énekem… Nincsen több, csak vagy húsz milliárdom, Bár azért megvan a mindennapi orosz kaviárom. De a disznófejű Nagyúrnak még több van, mint nekünk: Ezért a lányoddal budai villánkban sokat veszekedünk. Nem mondom, hogy marja őt a sárga irigység: De több kell […]
Világállam Kinyiltak a tébolydák kapui S elárasztották az egész világot Reménykedem, az csak egy rossz álom Hogy megszülessen vágyuk a világállam Hol nincs család, nincs haza, nincsen morál Mindenki amit csak tud annyit zabál Nincs munka, nincs kultúra, művészet Mindennek célja csak a testi élvezet Egybemossák a nemeket,nem szülnek gyereket Mit csak birsz,a mammont mind […]
Rózsa Iván: Társasjáték Élni kell… Halni kell… Egyedül kell élni… Egyedül kell halni… Ez egy ilyen meccs: Az ág törik, és reccs! Ám ember, társakra is találhat: Kiket, ha elveszít, fájhat… Egyben átsegítik az életen: Kevesebb a bizonytalanság, a félelem. Jobb hát a társas lét! Jobb az élet, mint a nemlét! Az ember végül is […]
Nagyot akarnak harapni a húsomból. Hogy mi a tétje a képviselő választásnak ? Hogy mi az origója az összecsapásnak ? A lezárult 77 évem betéve tudja Múltunk,hitem, erkölcsi értékitéletem Magára hagyott családom,s nemzetem A Globalizált,országhatárok nélküli világ Nagybőjti bánat helyett golgotai csúfság Szoritott fogakkal készülj a végső csatára Ha veszitünk csendben várjunk a halálra.
Január és február, vígan tart a maszkabál, álarcok és jelmezek, mókáznak az emberek. A szerpentin szalagok és konfetti korongok díszítik a báltermet, repülnek és lebegnek. Táncra perdül az utca, vígan szól a muzsika. Van itt király, királylány, bibircsókos boszorkány, huszár, kalóz, varázsló, nagyszakállú zöld manó. Süt a nap vagy fúj a szél, küzd a tavasz […]
Úgy gondoltam, hogy egy olyan témát boncolgatok, aminek én is részese vagyok. Több tucatnyian vagyunk kik ezen irodalmi pálya csodálatos lehetőséget nyújtó világában élünk s alkotunk.. Idézve egyik Irodalmi közösség elnökét „a költök, születnek, és ezt nem lehet tanulni.” Ez egy igen érdekes tény hisz ez alapján mindenki lelkében van valami kis művészi mag elültetve […]
Távolban egy fehér vitorla Távolban egy fehér vitorla a partokat nyaldossa Csak távol tőlünk, minek neve Ausztrália Két kislány integet felénk mosolyra hangolva Egy vágyam kisért, hogy még éltemben láthassam Jó hirek érkeztek, mely megdobogtatta szivemet A vitorlát a szél a nyáron hazai vizekre készül repiteni Ezzel fáradt éltemet biztosan sikerül megédesiteni
18 éves voltam, amikor először szembetalálkoztam a Halállal. Érdekes tapasztalat volt, mely azóta sem ismétlődött meg. Pedig egy kicsit megszerettem. Egy kicsit még máig is hiányzik. Egy kátyúkkal teli, graffitis falakkal körülvett, szűk utcában történt. Emlékszem, mert a csatorna bűze össze-vissza csavarta az orromat. Azt hiszem, oda jártak inni a csövesek, mert rengeteg üvegszilánk hevert […]
