Posted by
Posted in

Csak állok a keresztútnál…

Meditálok… Csak állok a keresztútnál és nézelődök. Várom a fényt, nézek föl… érdeklődök De tekintetem a semmibe vész, az éterbe… Hogyan jutok így előre… előre az életbe? Nézek körbe és a szemembe égő vágyak… Innen messze vannak a legelésző nyájak És messze a szép, békés délibábos tájak… Nekem a szépség, béke, délibábos vágyak. Az életem […]

Posted by
Posted in

Hatvan után…

Ha elkerülted a halált, túl vagy a hatvanon, Lelked egyre gyakrabban elmereng a régmúlton. Még tevékenykedsz, teszel és rendet tartasz, Nem akarsz nyugdíjas lenni. Vagy… kitartasz. Keletiek szerint, lassan kezdesz bölcs lenni, Már nem kívánod a mások vérét kiszívni. Van már időd, kezdesz figyelni másokra, Kezdesz már figyelni a nagy válaszokra. Az eltelt idő miatt […]

Posted by
Posted in

Matt a múltam (57 évesen)

Matt a múltam, fénytelen a jövőm, Fényesítéshez nincsen már erőm. Ötvenhét évesen már nincs semmi, Mi az embert, még előre viszi… Már majdnem kifeszül a pillanat, Már majdnem kint lakom a híd alatt. Már majdnem… véglegesen öregszem, Már majdnem elfogyott az életem… Vecsés, 2005. május 22. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Közeledem (56 évesen)

Hah! Most múltam el ötvenhat éves, De szívesen lennék még gyerekes. Nagypapa vagyok, immáron 6 éve, Alakul új nemzedék, új léte. Én már le vagyok írva, biztos öregszem, Indán táborba én lennék az „öregszem”. Már nem vesznek figyelembe, elhalok, Mint az odvas fa, lombot is hullatok. Már elhalt a vágy, nincsen már álom, Nincs érdekfeszítő […]

Posted by
Posted in

Hamuvá lettem (56 évesen)

Kihaló a láng, nincs bennem tűz, Nincsen már cél, semmi, ami űz… Porrá leszek, vagyis már hamuvá lettem, Kínhalállal felér, eddigi életem… Ezt persze, én csak most érem fel jó nagy ésszel, Ötvenhat évesen rájöttem, penge ésszel… Hiába, az igaz bölcsesség korral jár, Ember utólag felismerve is jól jár… Vecsés, 2004. január 7. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Csendemet játszom

Én a csend művészetét Játszom, mint zongorista Lisztét. Hallgatási csúcs! * Nekem ekkor zajos volt A madárcsicsergés, a csivit. Szemmel hallottam. * Ezen, erőszakos csend, Agyamban kiváltotta: semmit. Gondolat, heves… * Én a csendbe akarok Beépülni. Ezt, nagyon élni. Gondolat is zeng. * Az ég is beborít, hogy Mindent halljon… csend szimfónia. Játszom a semmit. […]

Posted by
Posted in

Végítélet

Önző érdekek két könyökkel furakodnak Fájdalmas lábnyomot hagyva maguk után, Vitriolos méreggel nem fukarkodnak Hozzájárulsz a szalag mellett bután, Lesz, ki nem lesz hajlandó ebben részt venni Képmutató, aljas féregként sziszegve Lesz, kin senki nem fog erőszakot venni, Még ha a világból is lesz kivetve, Mert nem éri meg az apróért Embertársain átgázolni, Lelket felégetni, […]

Posted by
Posted in

Sorsok és szerelem

Edit Szabó: Sorsok és szerelem . Szeret a folyó hulláma engem sodorni folyton végtelenben, nem kell hozzá csak lágy mozgás, szerelmes szavak, erős vonzás. . Suttognak mélán és csendesen, zúgása még csitul szívemben, erőtlen testemben vonzódás, hozzád hajolva új vágyódás. . Szerelmet hazudni nem lehet, szerelmes szavaknak lehetnek könnyelmű, kegyetlen hatalma sodorva messzire haladnak. . […]

Posted by
Posted in

KOMOLYAN VETTEM AZ ÉLETEM

Komolyan vettem az életem Pedig az élet csak játszott velem S mind egy mérges  skorpió Mart, ölt, döfött szüntelen Az izzó gyülölet mindent lerombolt A zord idö már lassan végleg mindent betemet A szenvedés s a kin már csak a végzet felé vezet Mi nélküled van az minden csak egy átmenet Kétségek és aggodalmak közt […]

Posted by
Posted in

Vigasztalan szürkeség

Vigasztalan szürkeség, felhők könnye földet ér, fák lombjának koronáját esőfüggöny csépeli. A Balatont a süvítő szél korbácsolja, fenyíti. A víz színe hol kék, hol fakó, hab-hulláma irizáló, itt-ott méreg-zöldben játszó. A fergeteg fáradt görcseit feloldja, nem tombol, csak vánszorog. Ott hagyva már csapot-papot bánja a nagy haragot.