Anyám adta, tanítgatta… betűk, szavak… csak igazak, “őszinte légy” mondogatta, “Hazugságtól széthullanak” …és még most is hiszek benne… Szerelemben van egyetlen, barátságból eredeti. A jóság az őrületet emberséggel enyhítheti, és még most is hiszek benne… Keveredik régi és új, jó és rossz, hamis és igaz, hallod, a szél ugyanúgy fúj, s a szív ritmusa ugyanaz, […]
Sosem járt út, ahol járok, egy különös erő emel… tudom, hogy nincs, mégis átfog, szédül az eleven rezgés… oly mohók a szomjas igék a sorvadó izomzaton. Szabad és súlytalan… s annyira tiszta kék, mi furcsán zajtalan, jó itt, még maradnék… Fokról, fokra törik érzem, ahogy hasad, majd lassan szétszakad, a végtelen időben fürdött lepkeszárnyú kész…
Lassan dereng a kép, a nyári szép szökik. A kereten átlép, könnyekkel küszködik… Csak még utoljára… ne legyen oly komoly, haragvó arcára kell egy széles mosoly. Hiszen játszana még izzó szenvedéllyel, de már csak maradék mit kínjában érlel… melengetett színek, megízlelt hóbortok, megkísérelt csínyek… bénítják ködfoltok. Megküzd gyöngesége békülő látszattal, csábos szelídsége szétdobált haraggal… A […]
Rózsa Iván: Csak tisztán… Csak tisztán lehet a Mennybe menni… És a földi világot túlélni! A pokolba kerülnek az álszentek: A Mennybe menetelnek a kis, igaz szentek. Budakalász, 2016. augusztus 2.
Rózsa Iván: Választhatsz? Választhatsz: melyik bolond után, melyik kútba ugrasz?! Egyik (k)út olyan, mint a másik: a vég ugyanaz… Egyik út sem járható, melyik hát a veszélyesebb? Melyik diktatúrát választod? Erről még meg is kérdeznek… Budakalász, 2016. augusztus 1.
Rózsa Iván: Improvizáció Kis, össznépi dzsessz: Ki erre, ki arra jelez. Az összjáték még nem tökéletes: Az improvizáció inkább képletes. Fogja fel, aki másra képtelen: A pusztulás önmagában nem végtelen! A halhatatlanságért valamit tenni is kell: A felhívásomra két őrült felel… Budakalász, 2016. július 27.
Rózsa Iván: Lények és fények Kis vietnami lány… Kis szíriai lány… Kis ártatlan lény… Nem ártott senkinek, ez tény. Körötte sötétség, semmi fény. Ha nincs fény, nincs remény. Ma sem öltek, ez már erény? De a fegyverkovács újra serény… Budakalász, 2016. július 26., az Omegát hallgatván…
Rózsa Iván: A csend hangja A csend hangja a legcsendesebb… A rend rangja a legrendesebb… Az Isten haragja a legkeservesebb… Ilyenkor már tűzvillám is megesett… Budakalász, 2016. július 25.
Rózsa Iván: Emberek Emberek! Sokat vétkeztetek… Sőt, bűnben élvezkedtetek… Most várjátok a megváltást? Vagy valami egészen mást? Budakalász, 2016. július 25.
