Posted by
Posted in

Ilyenkor születtem

B. Mester Éva   Ilyenkor születtem   Vasárnap születtem egy régi februárban, mikor erősödik a hit és gyengül a tél, ködfoltos subáját magára rángatva távozni készül, semmit nem beszél.   Anyám bölcsőjében nyolcadszor is megkapaszkodott a remény, mint csecsemő. Biztosan éreztem, hogy létemet hallgatja. Finom neszek szárnyán lelke lebegő.   Visszamordult néha még a tél, […]

Posted by
Posted in

Tiszta szívemből

Tiszta szívemből   A Valentin nap vészesen közeledett. Se kedvem, se barátom nem volt hozzá. Szóval újra egyedül töltöm a február 14-ét a közösségi oldalakon lévő szerelmes fotók nézegetésével. A barátnőm, Laura már nagyon izgatott volt a suliban is. Neki sem volt barátja, de mindig hitt az igaziban és mindenkibe beleszerelmesedett. Ezen a napon még […]

Posted by

Az év trubadúrja 2017. – pályázati eredmény – 18 év alattiak

Szerkesztőségünk 2017. február 18-án, szombaton rendezte meg “Az év trubadúrja 2017.” című pályázatunk, azaz szerelmes vers versenyünk eredményhirdetését. Az összejövetelre a Miskolci Egyetemi Könyvtárban került sor, 13:00 órai kezdettel. A helyezett és sikeresen szerepelt alkotók munkáiból Zsoldos Árpád szerkesztő-műsorvezető, Zsoldos Adrienn szerkesztő asszisztens, valamint Kardos Katalin és Jacsó Pál előadók olvastak fel egy válogatást. Jelen […]

Törje Mátyás
Posted by
Posted in

Törje Mátyás

Zord idő, dermedt, hideg tél, kabátomba kap, fúj a szél, átfagyok. Csontomig hatol a hideg, lüktetésen fájó ideg, fog vacog. Zúzmarát lehel egy sóhaj, Istent kérő, ima s óhaj égre száll. Téli hideg kertek alján, jeget törő Mátyás napján továbbáll.

Posted by
Posted in

Árva rózsaszál

Edit Szabó : Árva rózsaszál Egy szál vörös rózsa nyílik, szára tó vizében ázik, közel s távol nincsen senki, part a virágot élteti. Piros rózsa levél nélkül kiragyog az ég színéből, egyedül van ő magában, valakire nagyon várhat. Mohos kövek tengerpartján örömmel él áldott virág, hogyan kerülhetett ide, titkát valaki megőrizte. Véletlen vagy tudatosság, szép […]

Posted by
Posted in

Vágyálom

Vágyálom     Szél szárnyán repülni, az ember ősi ábrándját  megélni, álmom. Felhők közt evezni, tollakkal szállni, ideálom. Oda, fel a magasba vágyva vágyom, hogy láthassak milliónyi csodát:   Namíbia sivatagát, a homokdűnék sorát, ahol fűzérben sorakozó lila virágsor díszíti az oázisok szomjoltó kútját. Egyiptom műalkotását, tervezett, négyzeten álló piramisát, a gúlák gúláját, a felemelkedés […]

Posted by
Posted in

Útszéli vén fa

Edit Szabó : Útszéli vén fa Csupasz vén fa, ágain nincs levél, sudár termetű szárnya, törzse több ágra szétterül, fészkek hada benne elmerül. Útszéli vén fa árván áll magában, várják tavaszt az ágak, mikor pattannak rügyei, s költöznek fészkek lakói. Rügyek pattannak, levelek kibújnak, a nap szelíd sugarai lágyan simítják ágait, madárdal zendül lombok közül. […]

Posted by
Posted in

Szerelem a felhők között

Szerelem a felhők között Öt napja voltak házasok, azon a késő nyári ünnepen.  A gyár, ahol mindketten dolgoztak, erre a napra egész napos, szabadidős programot tervezett. Az ünnepi megemlékezést és a felújított kultúrház átadását délelőttre, a gyerekprogramokat kora délutánra, estére pedig utcabált hirdettek. Reggel Eszter friss kávéillatra, Misi csókjaira ébredt, cicásan nyújtózott, incselkedett, nem volt […]

Posted by
Posted in

Tavaszvárás

Tavaszvárás Fejemre húzom meleg paplanom Kinnt köd-köd hátán,s jégvirágos az ablakom Elegem volt a télből ezért nagyon,bosszankodom S hogy nemsokára szinre kell lépnem:megborzadom Várom,várom a tavasz nyitott világát Illatát, jókedvét, sokszinü virágát Gyermekek duhajkodó vig kacagását Futó perceimnek jókedvü szárnyalását Lassan megelégszem sáskával és mézzel Mint Keresztelő János ,várakozó hévvel A nap, mint Földanya csekélyke […]

Posted by
Posted in

Egy névnapos lány

B. Mester Éva   Egy névnapos lány   Egy névnapos lány tegnap megsimogatta a lelkemet. Kedvesével ünnepelgettek, ki úgy hiszem, csillagász lehet.   Tán két pohár bor között, írásom  került a kezükbe. Ki hinné? Verset olvasnak. Hogy juthat ekkor az eszükbe?   Az ünnephez mit adhat a vers? Szavakba szépült perceket, felismerést csak nagyritkán, és […]