Posted by
Posted in

Az első

Az Első Életem útját én már-egyedül járom, csodás naplementék, különleges álmok. A foszforeszkáló lélekingoványok, és a múltból feltörő emlékfoszlányok. Voltunk szerelmes – nem kicsit – bolondos pár, szívünkben égett, hatalmas érzelemár. Kacagtunk boldogan, ettől volt a könnyár, fényesen csillogott a két csodás szempár. Hittük, a jövő még sok szépet tartogat, együtt fejtjük meg a lappangó […]

Posted by
Posted in

Árnyalatok vagy árnyalakok Ég alján a szürke ötven árnyalata, odafönt kezdődik a nagy párnacsata. Még egyelőre bírja az angin, ám felső rétegekben az ész paranoid, a képbe kúszik azúrkék csík, úgy vélik szabotázsakció a fénycsík. Óriásplakát kerül a helyére kezdődik az ország megmentése? 2018.01.13.

Posted by
Posted in

Amikor vége van

Amikor vége van Itt van a tél, a hideg tél, mindenki fázik, mindenki fél. Fél a jövőtől, az ismeretlen sorstól, mi pedig az eljövendő, örök elválástól, … ha majd eljön a búcsúzás, legyen az csak egy baráti kézfogás. Elfeledjük végleg a szép emléket, nem mondunk egymásnak régi meséket. Nem halljuk többé egymás kacagását, a mélyben […]

Posted by
Posted in

A folyó

A folyó Aranyos színben lángoló víztükör, lemenő napban világító tűzgödör. Halkan csobogó, csacsogó hullámok, mesél, suttog egy másik világról, a part menti köveknek végzetről, örömről, bánatról, emlékekről. Régmúlt időkben virtustáncot járt, mára szelíden öleli az árhatárt. Magas hegyvidéken, erdő mélyén fakad, sok országnak vitte a reménysugarat, megosztott társadalmat és viszonyokat, ezüstösen csillogva szövi az álmokat. […]

Posted by
Posted in

A béke szigete

A béke szigete Képeslap érkezett nevemre címezve, régi barát küldte, szívekkel színezte, a képen egy csodálatos táj hívogat, nyugalom árad, belőle mely simogat. A tengeren egy csöppnyi vitorlás siklik, hullámok taraja az égig repíti, a parti szirteknél már halkul a dörej, nap színez felhőket halvány vörösre. A parton világítótorony áll büszkén, kövei az időtől már […]

Posted by
Posted in

Rémálmom

Rémálmom Csörög a telefon,- Ne vedd fel!- csörögjön, nem veszem, lenyomom, – hagyd abba!- könyörgöm, kitartó bestia,- némulj el végre már! igencsak megszívat, a lakás méhkaptár, a falon kéznyomok, este meg vendégek, arcomon félmosoly, lassan már eszmélek, hajamban csavarók, bőrömön pakolás, fel-alá szaladok,- hogy lesz így vacsoránk? súrolok kefével, ragyog a csempe is, úgy tűnik, […]

Posted by
Posted in

Sárga levelek

Sárga levelek… Sárga levelek fekete zongorán, szitáló esőcsepp zenét komponál. Eljátssza az élet utolsó dalát, érzem a haló virágok illatát. Múltat temet a csendes emlékező, avar alatt a remény még éledő. Egy csokor sárga levél a zongorán, a tépett szirmokon eső csordogál. Bús szellő oson sírokon zokogva, hófehér liliom földre omolva. Illata az öröklétben körbeleng, […]

Posted by
Posted in

Őszi szőttes

Őszi szőttes Halkan osont a fák között, a csendben avar zizegett, aludt a nyár,- nem tündökölt, nyomában az ősz sietett. Aranyló színeket festett, sárga, és meleg ragyogást, vörös szőnyege csak terjedt, nyugalom szállt,- nem tombolás. Rőt levelek hulló nesze, a hűvös szélben zokogás, és ahol ezüst köd lebeg, könnyekbe fojtja mosolyát. Imádom az őszi erdőt, […]

Posted by
Posted in

Nyárutó

Nyárutó Mézízű csókkal búcsúzik a nyár, ezernyi virág ontja illatát, felhőkön táncot lejt a napsugár, kit szélúrfi karjával körbezár. Hegyi patak még vígan csordogál, erdei fáknak zenét komponál, lomb zizegése kínál dallamot, lenyugvó nap festve vérpatakot. Ökörnyál alkot ezüstsisakot, őszapó* lesi e káprázatot, őzgida megszeppenve álldogál, nem érti, miért van a selyemszál. Még zöld színben […]

Posted by
Posted in

A horgolótű

A horgolótű Csak járt a horgolótű a nagymamám kezében, készült a kis terítő a délutáni fényben, szemén az ókuláré kissé orrára tolva, alóla néha felnéz az ősi távolokba. Piciny legényke voltam, és ott a kisszobában a térdét átkaroltam, felvett ölébe lágyan, egy régi dalt tanított, ma visszacseng fülembe, egy messze tűnt világot varázsolt nagy szememre. […]