Posted by
Posted in

Példázat

Hányszor a diadal mámorában fürdött pillanatnyi győztes? Pilátus kezét mosta boldogan, szakálla lobogott az elégedett farizeusok hadának. Lapítottak a cinkosok. Krisztus győzött mégis, tisztult a tanítványok lelke, küldetésükre felkeltek, hitet hirdettek…

Posted by
Posted in

Gyászmunka

(fél év után fiam halálára)   Váratlan törnek elő a könnyek, páratlan fájdalom él mélyen, számtalan emlékkép bukkan fel, áldatlan állapot, ha egyedül vagyok. Ésszel talán lassan felfogom, mégsem nyugszik a szívem. Nem terhelhetem a környezetem, nem tehetem a vállukra ólom terhem, temetem mosoly alá gyászomat, teszem mindennapi dolgomat, mégis a háttérben ott marad, vérzik […]

Posted by
Posted in

Szeptemberi tűnődés

Kacéran kacsintanak a kert színes virágai, érett körték súlyától hajlanak a fa ágai, az indián nyár hősége túlzón tombol. Holott halódnak a sárguló levelek, szomorúság sír a hűvösödő esteken, a csalóka csodára biztos lecsap a törvény, hiába kérnéd, várj ősz, ne jöjj még, mögötte les, borzongat a zord tél.

Posted by
Posted in

Esteledik

    Ósdi álmok kergetőznek . Sötétedik az ég alja. Közel pislog az éjszaka. Cammognod nem szabad, sürget a fáradt nap után a boldog kiszakadás ígérete. Hajnalra a forró könnyek feltörnek újra. Elnyel a fájdalom mélysége.

Posted by
Posted in

Zúzmarába burkolózó táj

Edit Szabó : Zúzmarába burkolózó táj . Kora hajnalban még sötét a táj, kocsilámpa nyomán fénylik a sáv, feketeségben a fehér vonal, kibukkan előttünk utak sora. . Út mentén a fák magasra nőttek, sorban gyöngyös fehérbe öltöztek, dér csipkézi a sűrű ágakat, lámpafényben csillagokat adnak. . Zúzmarába burkolózott a táj, megmutatja arcát az új világ, […]

Posted by
Posted in

Kegyes hazugság

Hétköznapi pszichológia Ha valakit nem akarunk megbántani, akkor hazudunk… mellébeszélnünk neki, Akár gyermekmese szinten, eltereljük a figyelmét! De, mi nem bukhatunk le! Van még olyan is, hogy igen is nem mondhatjuk meg azt az oly’ súlyos igazat neki És Bár hányan tudjuk is, az igazságot teljességgel el kell titkolni előle! Végrehajtása és titokőrzés, embert-próbáló, jó, […]

Posted by
Posted in

Töprengések

Költő vagyok-e én vagy csak verselgető rossz fűzfapoéta,  rímfaragó-forma? Bizony, hogy nem tudom. Magamról ítélni, nem is az én dolgom.   A magyaros ritmus lett az anyanyelvem: a kétütemű hatos szinte önmagától „szakad ki” belőlem, akarom-e vagy sem, nem is kérdezi meg.   Döccenhet a ritmus, felszisszenhet a rím, de én csak folytatom, hogyha valami […]

Posted by
Posted in

Advent a Hargitán

Advent a Hargitán. A hófedte bércek felett Cikkáznak sűrű fellegek Felkapja a szél a lelkemet Sóhajba burkolja testemet A várakozás ma álmodozás? A völgyben füst gomolyog Üdvözletet hoz a vándornak? Segítséget kér a Bajba jutottnak? Különös hangulat száll az éterben Hegyi manók táncolnak kettesben Mintha ünnep közelítne a közelben Nagy a készülődés fenn a mennyekben […]

Posted by
Posted in

A mosónő

Héthelyi Krisztina „Tengeranyu” című meséje alapján   Az árvaház a város határában volt, mindentől távol, mintha csak mostohagyereke lett volna a városnak. – Jót tesznek a fák, a zöld füves mezők, a madárdalos ébredések azoknak a gyermekeknek! – mondták egykoron azok, akik az árvaház alapjait lefektették. Bizony igazuk is volt, mégis sokan gondolták úgy, hogy […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Csábító haikuk

Rózsa Iván: Csábító haikuk Elcsábítottál, Szelet vetsz, vihart aratsz: Most magadra vess! Igéző sugár: Naphoz vonz, Földre csábít; Mindenhol ott van. Csábító mosoly, Kacér dáma, fegyverrel Felruházva, hej! Budakalász, 2020. november 20.