Posted by
Posted in

Csatári Anita: Szeles idők járnak…

  Csatári Anita: Szeles idők járnak… Kucorodj kicsi maggá, ha uralkodó szél süvít el, s lombjaid ledőlnek. A kis mag megbújik az igaz anyaföldbe, elteszi magát csendben, jövőre. Kucorodj kicsi maggá, öntözd, melengesd lelkedből, s építs templomot a jövőnek. Táplálj új életet kicsi mag, kapj erőre. Sokasodj, szaporodj, nőj erdőre! – Az erdőt hiába fújják […]

Posted by
Posted in

Tengerparti szerelem

Tengerparti szerelem Csábít a nyár egy jó kis pihenésre. Gépre szálltam, és elindultam Délre. Magasan szálltunk túl a felhők fölött, kelő Nap fénye szemembe költözött. Néhány nyugodt óra, már le is szálltunk, gyönyörű földön, Afrikában jártunk. Szobámból láttam a hullámzó tengert néztem a parton sok jókedvű embert. Este a bárban ittam egy frissítőt, megláttam egyedül […]

Posted by
Posted in

Engedjetek ki!

Engedjetek ki! A rút haláltól jaj, de félek, mikor kajánul és titokban tüdőmbe mászik és feléget, miközben testem meg se moccan. Csak fekszem itt a kórteremben, csövekkel számban, elhagyottan, de kint parányi ága reccsen az új tavasznak, lángja lobban. Engedjetek ki, hadd rohanjak a vároromra szélbe szállni, jöhetne ellen ott a falnak, nem jutna át […]

Posted by
Posted in

Érzelmek

Nem tudom, honnan jön néha a gondolat, hogy tollat ragadva verset írjak…. Nem tudom, mi az az erő mely időnként fegyverként tör elő… Önmagam pusztító fegyvere … az elmét megkérdőjelezve számonkér….kínozza szívemet… Gyengepontomra lépve támadja érzelmemet…. Érzed??? Látod???? Múlik az idő!!! Ugye fáj? Hála…mondja gúnyosan az eltipró erő… Földbe döngöl…fáj…elhagyott az értelem, győzött felettem a […]

Posted by
Posted in

Lepkemező

Mutasd az utat, követlek Tarka lepke Illúzió vagy, csak képzellek Tova röppensz. Virágbortól szédelegsz Érzem lelked. Ezerszínű a világ Vidáman repkedsz Forgok magam körül Hova lettél?…. Megakad tekintetem Egy másik lepkén. Varázslat. Szemem káprázik… Ilyen csoda együtt repül két pillangó összeragadva. Násztáncot járnak, köröttük ezer vendég. Pompázó virágmező a nászajándék. Bánkút – Három-kő túra 2020.08.12.

Posted by
Posted in

Ima

ISTEN! Hozzád fordulok. Csendben, suttogva Hozzád imádkozok. Látom, mosolyogsz, ez kedves nekem. E nehéz időkben fogjad a kezem. Óvj meg minket a veszedelemtől! Vonj körbe pajzsoddal minden férfit és nőt! Vigyázd a gyermekeket és minden élőt! És érintsd meg a kétkedőt! Hogy legyen Hite… hogy tudjon Téged hívni… hogy merjen kérni, kérni és kérni…. …s […]

Posted by
Posted in

Összetartozunk

Összetartozunk A fák levelei virágai összetartoznak Még a gyökerüktől is elválaszthatatlanok Onnan kapják a vizet, az éltető táplálékot Ezzel kápráztatják el az élő világot A boldog szerelmes pár kézen fogva jár Összebújnak, turbékolnak, mint a gerlepár A nagycsaládban a testvérek kezüket kulcsolva Élnek a családban szorosan összetartozva A darabokra szakított meggyötört nemzet Tovább él, ha […]

Posted by
Posted in

Az út ahol én járok

Edit Szabó : Az út ahol én járok . “Akácos út,ha végig megyek rajtad én,” minden kedves,halkan sóhajt az éj, kertek alján, virágzó fák alatt szeretném én csókolni ajkadat. . A lágy szirmok csodásan aláhullanak, hajadban már illatok bomlanak, harmatcseppek igéznek éjszakát, halkan mondom, galambom légy varázs ! . Mert ez az út,melyet annyira szeretek, […]

Posted by
Posted in

A korai gyermekkor morzsáiból I.

Este, az óvodás éveimben, a konyha illatokat gőzölt, nővérem hangosan leckét mormolt, anyám épp vacsorát főzött.   Lent, az asztal lábai közt ollózgattam a holnapot, ott érleltem a tudás fáit, nem sejtve, hogy lombot adott.   Fejembe kúsztak hajszálanként az egyszeregy hangos sorai, és érzelmeim dúsították a versek zenélő húrjai.   Közben csákót, hajókat érlelt […]

Posted by
Posted in

Emlékmosoly

– Rövid az élet – mondta a bohóc – majd remegő kézzel mosolyt festett bánatos ráncaira. A nikotintól megsárgult ajtó mellett álló fiatalember mély levegőt vett és felsegítette Alfredo naftalinszagú köpenyét. – Köszönöm Maestro! – mondta Alfredo és megsimogatta a fiatalember arcát, de nem vette észre a szemében gyűlő könnyeket. A nézőtéren kevesen ültek. Kopott […]