Irodalmi Rádió – Kortárs Verstár Pro sorozat rendező: Kozma Attila – főszerkesztő: Zsoldos Árpád Fischer László: Bácskai áhítat Szülőföldem, mit adsz nekem? Tiszta udvart, rendes házat, veteményes kertet, kapirgáló tyúkot, kotlóst, kiscsibéket nyári konyha mellett, malacot, röfögőt, deszkavályú fölött, csaholó kutyákat léckerítés mögött, árkot az út mellett, fű között pitypangot, réten kergetőző kisgyerekcsapatot. Szérűskertből botorkáló […]
Nézem a rég megkopott festményt.Picike, fehérre meszelt ház, mellette fenyőfa magasodik, távolban magas hegyek. A festő aláírása nem található, ő tudta miért nem írta oda. A festményből gondolatban kiveszem a fenyőt és a hegyet.Így megtalálom Bánatfalva sárházainak egyikét.Megfestette a festő, hegyek közé temetve, mint a bánatot.Ne legyen felismerhető a helyszín, de megmaradjon az utókornak.Internáltak,maguk építette […]
Irodalmi Rádió – Kortárs Verstár Pro sorozat rendező: Kozma Attila – főszerkesztő: Zsoldos Árpád Fecske László: Lófoci Futballozni tanult a ló, pedig az nem neki való. Ki akar jutni az EB-re, de ki kíváncsi egy gebére? Ezért hát iskolába jár a ló, és higgyék el: Jó tanuló Négy lábbal rúgja a gólokat, közben nyerít, büszkén […]
De jó lenne néha megpihenni,az élet robogó vonatából kis időre kiszállni!Csendben, elvonulva, kizárni a világ zaját,majd újra robogni tovább!
Szeretem a nád susogását, A tóból kiugró hal csobbanását, A szikes kamillatenger illatát, A vadlibák vonuló lármáját, A bogáncsok tüskés bogyóját, Az olajfák nyújtózkodó lombját, A szürke gulya lusta mozgását, A lovak patáinak dobogását, A csárda hangos zaját, A föld nap perzselt illatát, A gyerekkor varázslatos világát, Hortobágy csodálatos délibábját.
Ősszel, amikor a fecske elköltözött messze délre, a veréb úgy gondolta, hogy most itt az alkalom, hogy elfoglalja a fecske fészkét. Úgy gondolta, hogy úgy is üresen áll tavaszig. Boldogság volt számára a pihe-puha fecskefészek. Fújhatott téli hideg szél, eshetett a hó, ő nem fázott az eresz alatti sárfészekben. Igen hamar eltelt a tél és […]
Szépen fejlődő pici palánták sütkéreztek a tavaszi nap éltető sugarában.Selymes szellő simogatta gyenge kis leveleiket. Szorosan bújtak egymáshoz ha vihar kerekedett, félve ölelték át egymást. Az egyik palánta sokkal magasabb, szebb lett a többitől.Bizony hencegett is vele! Szép levelei szinte ernyőként borították be a többi palántát.Csodálták is a többiek, de megrótták pöffeszkedő viselkedése miatt. Ez […]
Boross Teréz Ilona: Úszni csak úszni sietni bújni nézelődni felbukni megint csak úszni inhalálni a sós tenger párolgásban őseredetben előre nézni lefelé tekinteni adni a kicsit belőle élni belemerítkezni esőpermettel szembe úszni nyelni az édes vizet a sósban olykor a csendben olykor a zajban Isten szívébe szerelmes lenni