Posted by
Posted in

A rideg valóság mely nem akar látni ” A költészet Világnapja Március 21 “

A rideg valóság, mely nem akar látni A rideg valóság, mely nem akar látni, Álarc mögé bújik rettegve, mint a hold, Fénynél is tudsz jövődről szépet álmodni, De felejtened kell mind azt ami rossz volt, Becsukott szemekkel nem lehet haladni, Csak sérülést szerezni sebzett lelkednek, Fájdalmaid elöl messzire szaladni, A nincs után kapkodva üres kezekkel, […]

Posted by
Posted in

A fák alatt fájón sír a szél az éjbe ” Költészet világnapja Március 21″

    A fák alatt fájón sír a szél az éjbe A fák alatt fájón sír a szél az éjbe, Ahogy szerelmünk is, kínkeservvel kéjben, Valahányszor kérlek, megkísértlek, elfutsz, S mint vad menekülsz előlem, de mire jutsz Egymagad, nem kiváltságod az öröklét, Mondanám maradj itt, alig mindörökké, De lassan múlik a hajnalok homálya, Mint ahogy […]

Posted by
Posted in

Mormota

Fent, a magas hegyen lakik a mormota, a szép hosszú telet ő végigaludta. Tavasz van, tavasz van, a gyomra azt jelzi, épp itt az ideje étel után nézni. Mormota mama morcos, mogorván morog, az eszed mindig a hasad körül forog. Hisz alig aludtál vagy hat-hét hónapot, előtte megettél jó néhány falatot. De a kis mormota […]

Posted by
Posted in

Kinek, másnak?

(10 szavas duó) Áruló az élet, mert másnak Dolgozott! Nekem nem. Kinek, másnak? Áruló az élet, genyóként Dolgozott! Nem nekem. Nekem csak árulóként! * (Septolet) Mit kaptam? Ostor Csattant rajtam Milliószor. Bűnhődtem más bűnéért, Más nyújtotta kezét A babérért. * Illetném létet sok jó szóval, De nem tudom, csak morgóval. Illetném létet vastag dicsérettel, De, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mária országában

Rózsa Iván: Mária országában Mária országában legyen a szeretet az úr! Ott, ahol a vaddisznó az avar alól szarvasgombát túr… Ott, ahol sok ember embertársat piszkál, fúr… Ott, ahol szegény összeugrasztott magyaroknál épp járvány dúl… Ott, ahol korábban másképp zúgtak a folyók… Ott, ahol nyerészkednek most álszent széltolók… Ott, ahol még mindig van, aki csak […]

Posted by
Posted in

Az örök Istennő

Az örök Istennő   Varázslatosan szép Fekete-erdő, csodálatos kis Duna tőled eredő.   Csurog a fodros hableány lelkesen, csobogva hömpölyög zöld réteken.   Hegyek között kanyarog, elönt völgyeket, mindkét parton elbűvöli a tölgyeket.   Lágyan iramlik medrében nőies vére, milliónyi vad folyó rajong érte .   Útját kíséri szerelem, derű és bánat, kecses alakja senkinek […]

Posted by
Posted in

Est a Tiszánál

Est a Tiszánál   Egy tikkasztóan meleg nyári nap végén, kedvesemmel sétálunk a Tisza part mentén.   Vadludak húznak el felettünk az égen, hangjuk visszhangzik az árnyas réten.   Alakjuk vibrál a lenyugvó fényben, árnyjáték siklik a suttogó révben.   Szürkület uralkodik a móló felett bűvöl a sötétség a szín varázsló helyett.   Pihen a […]

Posted by
Posted in

Köszönet mindenért

Köszönet mindenért     Ott állsz a pult mögött hajszolt a tested, mi csodáljuk a te szorgalmas jó lelked.   A pénztárgép előtt csillognak szemeid, látjuk hogyan remegnek elfáradt kezeid.   A lábadozás folyosóján aggódva állunk, a gyógyulást most nagymesterektől várjuk.   Mint a védő őrangyalok lebegtek felénk, a gondoskodás nyugalmát hozzátok elénk.   Érkezik […]

Posted by
Posted in

Az árnyékvilág koronája

  Az árnyékvilág koronája     A hazug, téves és öncélú eszmék, a különcöket könyörtelenné tették.   Néztük az idegen változó világot, ahol nem értékelték a nyíló virágot.   Figyeltük a múló életek magányát, az eltorzult birodalmak hatalmát.   Az árnyékvilágnak szürke az országa, fejünkre feszült a sötétség koronája.   Gyorsan jött váratlan volt, nem […]

Posted by
Posted in

Csak a zordság.

Mit süllyed hajónk? Már korlátig ér a víz. Ha én megtudhatnám, ez az út hová visz? Hah! Most látom a tengeren nincsen is út! És ha nincsen, hogyan is volna kiút… Csak a zordság, meg a nagy fenyegetettség! Másnak képe, hogy én vagyok az ellenség? Van ilyen is, elfogadom, ez az élet, De ha lehet […]