Posted by
Posted in

Dalra fakadni

A világban szeretnék nyomot hagyni. Nem a kivagyi magamutogatás  ami inspirál, csak szívem ritmusát akarom költeménnyé gyúrni, dalra fakadni és ez a dal táncoljon, ha kell sírjon, nevessen, tévelyegjen vagy  találjon új utat, mi fürkész a szép és jó után. Ha lehet, elhagyni a rosszat, a raplis  hisztériát, az ostoba gőgöt, az iszap hideg lelket, […]

Posted by
Posted in

aprócska tetőnk alatt

Különösebb indok nélkül, csak úgy…, szeretek körbenézni egy-egy nagytakarítás után aprócska tetőnk alatt. Persze, nem egy nagy durranás, de minden polc, sarok és virág azt jelzi, gondos kezek ápolják, tartják a rendet, ismerik a regulát. Itt olyan család él, aki élvezheti a másik mosolyát, de tűri, ha netán mindkét lába bal a másiknak, s kedélye […]

Posted by
Posted in

Kinek kutyája van

Én nem mondhatom, a kutya se vár rám, mert hűséges négylábú állatkám ezt megteszi. Csodával határos az az ösztön, mellyel gazdáját meglepi, jövök rögtön! Pedig messze még a kapu, hogy átlépjem, a kulcsot a zárba illesszem. Sugallat, intuíció, mit kis teste megérez és jelzi, gazdaasszonya haza érkezik. Minden porcikája beleremeg, mert nem hiába várta jöttömet. […]

Posted by
Posted in

Fergeteg havának küszöbén

Fergeteg havának küszöbén állunk, és az öreg platán még nem dobta le rezes leveleit. Szokatlan viselkedés, ismerve a természet rendjét. Télhez illene a hideg, vacogtató, jég és fehér világ. Ropogó. Felborult a fegyelem, tradíció? A téllel nem jár már hó?! A felhők sötétek, támadásra készek, a ritkás ligetre paplanként terülnek. Súlyos terhükkel ráülnek a fák […]

Posted by
Posted in

Egyedül senki ne legyen

Természetem spontán. Ha szeretek, azt nem rejtem véka alá. Manapság, szimpátiám kimutatására, nem kevés az akadály, mert tilos a karolás, ölelés és nyakba-borulás. Két méter az ajánlott távolság ismerős, barát, mindenféle entitás között. Megszokni nem óhajtom, távol áll tőlem, de alkalmazkodom. Bánatosan konstatálom, muszáj, a galád koronás acsarkodásának okán. Fanyar várakozással készülök a szeretet ünnepre. […]

Posted by
Posted in

A hólepte Balaton parton.

A hólepte Balaton parton. Kocogva rovom a métereket a parti sétányon Köröttem csend honol Egy-egy kabátjába zárkózott Napi mozgásigényét lerovó Füredi fiatal, vagy nyugdíjas Téved utamba Életjelt mutatva Az idei télnek az a furcsasága Hogy míg valami után várakozunk Lakás, kocsi, jövedelmező állás A lelkekbe ma a félelem rejtőzködik Tavaly a tavaszi várakozásban Reménykedtünk a […]

Posted by
Posted in

Kimegyek

Hideg van, röpködnek a mínuszok, Már süt a nap, mindent szépnek látok. Egy csapásra még nincs vége a télnek, Napsugarak boldogságról regélnek. Hosszú alagútnak értem végére, Kimegyek a napsütésbe, a fényre. Teleszívom magam friss levegővel, És feltöltődők új életerővel. Hiába van mínusz hat fok Celsius, Nap melegen süt, rám mosolyog Zeusz. Ez az, erre vártam, […]

Posted by
Posted in

Lépések-Mindennek vége

Vörös színben pompázva égnek a függönyök, a pokolból csapnak fel a lángok. Néma sikolyokra nyílnak szét a bútorok, majd röpke pillanat az egész és a tűz átterjed mindenre ami a szobában van. Lángol a szőnyeg, hullámokat varázsol a levegőbe, halál, kín, s szenvedés ég porrá minden másodpercben. Üvöltenek a székek, visít a szoba közepén lévő […]

Posted by
Posted in

Lépések: Ősz

Minden mi valaha volt, semmivé válik, és én érzem. Érzem a világ súlyát ránehezedni a vállaimra, oly kínzó fájdalmat okozva mi le nem írható, szabad ember számára nem érzékelhető, és mégis érzem…mert nem vagyok szabad. Gondolataim, s lelkem segítségért kiáltanak mindhiába, és ezzel én egyre kevesebb vagyok a többi ember számára. Nem mindig volt így. […]

Posted by
Posted in

Büszke…

Meditációm… Innen a völgyből csak nézem a kopottas, de büszke bérceket, Ők testesítik meg úriasságot, sőt lehet, hogy életet… Bízok, hogy bennem nem testesítenek hamis képzetet, Hogy fölfelé nézve, magamévá teszem a méretet… Dalolgatok, remélem, ez felszáll az oromra, Ott meg a sok hangjegy tán’ letelepszik halomba. Lehet, hogy én vagyok környék egyetlen vakondja? * […]