Osztályom I. Harminckilenc gyöngyszem volt az enyém, Szanaszét gurultak az idén. Újra felfűzném, ha megtehetném. Derűlátásom II. Harmincöt évem még parázslik éjjel, Energiám még tud hatni nappal, Az élet magas órabérrel dolgoztat. Haiku III. Szétázott könnyeim jégvirággá nőttek. Hiába ültetnéd el őket, Csak harmat hullana belőle. Tárlat IV. Üveg mögött a becsület. Kártékonyak hozzá ne […]
A kis herceg a kígyómarás után kába fejjel tért magához kedves bolygóján. Körülnézett, rögtön eszébe jutottak vulkánjai és féltett rózsája. Vidáman sietett hozzá. Rózsája messziről piroslott, csak úgy sugárzott róla a szemrehányás: – Hogy tudtál ilyen hosszú időre magamra hagyni? Egy vihar majdnem kettémetszette a gyönge száram! – Hosszú időre? Hiszen siettem vissza hozzád! – […]
Lágyan tűzött a délutáni napfény, a Jeruzsálem körüli hegytetők fölött látni lehetett a vonuló gólyákat. Turistabuszunk néhány perce érkezett meg az Olajfák hegyére. Jézus innen lépett be Jeruzsálembe. Miután megcsodáltuk a lábaink előtt heverő óvárost, a Szikla-mecset aranyló kupoláját, nagy várakozással indultunk a Getsemáne-kert kacskaringós törzsű olajfái közé. A XXI. század zaja kint rekedt az […]
Havazik, hull a dermedt fűre, behinti a háztetőt, s végre, ablakom előtt a meztelen fa hófehér hálóinget ölt. Ilyenkor felébred lelkemben a gyermek angyalváró hangulata, szaloncukrot főz anyánk, mi körülüljük a nagy asztalt, és frissen sült kekszek illatában színes papírok, ollók s két kezünk a fenyőfát karácsonydíszbe öltözteti, ünneppé varázsolva a várakozás perceit. […]
felhőkbe néztem szakadatlan így feküdtem hanyatt a füvön tiszta friss volt kékesen a lég házunk úszott a legtetején igazi szilva volt a fagylalt dús húsába nagyot haraptam mázsányi sárgabarack függött a szerteágazó gyümölcsfán édesanyám sok lekvárt főzött hullott és szedtük lankadatlan karját nyújtotta a vörös Nap meleg mély délután a nyári kukoricagóréban ültünk kukoricacsövek szemei […]
Árnyak, fények… út szélén a fák állnak, nézik, mint robog vonatunk az út vége felé. Ritmusa ringat, néha ráz, néma tájban zord állomás, egy perc megálló, indulunk tovább, utánunk egy fa álmosan integet. Kezemben könyv, hű útitárs, menny és pokol között nem is lehetne más… Az ég tiszta kék, a […]
Kevert érchangok, dübörgő decibel, a fényszóró vörös, kék füstöt lehel, testpára csapódik terem falára, őrjöng a lélek vonagló zárkában, kéz pohárra tapad, gubbaszt az elme, a magány sötét zugban áll prédára lesve, éjfélt üt az óra új nap kezdetén, sikoltoz a lemez, a magány ünnepel. 2011.
Tél jött. Közeleg Karácsony, Jégfüzérek csüngnek kopár ágakon, Ködlámpák fényében szédült tánc az élet, E lázas keringőben helyét keresi a csend. Ember, állj meg egy percre! Szólítsd meg A csendet, nyiss kaput neki! Gyújts egy szál gyertyát, hogy szelíd fényénél Lelked házához ösvényre leljen!
Voltak éveink, amikor az ideológia, betonfala határt szabott az értelemnek, amikor szögesdrót vágott ketté életeket, s a mindennapok asztalától Istent száműzték a hitetlenek. Voltak éveink, amikor rögeszmévé vált a szökés, egyetlen remény emberi mivoltunk megmentésére, éveink, amikor csak éjszakák leplében hullhatott az anyák keserű könnye. Voltak arannyal jelzett éveink, amikor bordáink […]
Amikor születtem, vér folyt, sok vér azon a télen, katonák vére, nagyanyám jól emlékezett, akit a harctéren nem lőttek le, menetelés közben megfagyott. Akkor születtem én, ott is folyt, csorgott a vér, anyám vére a szülőágyról a padlóra. Az orvos látta, haldoklik anyám, azt mondta, nem tehet érte semmit, mikor anyám csak huszonhat éves […]
