Posted by
Posted in

Haladunk a végteleben (mondóka)

Lassan járunk körbe-körbe, nem lépünk mi a gödörbe. Gyere velünk fel a hegyre, nem készülünk küzdelemre!   Néha kicsit meg-megállunk, nem fáradjon el a lábunk. Lenézünk a végtelenbe, a völgy, mintha mély kút lenne.   Fent a fák közt játszadozunk, együtt vígan szórakozunk. Leszáll az est az erdőre, távozunk a pihenőre.  

Posted by
Posted in

Szép emlék marad

A napkorong a delelőn tollászkodott, mikor a száraz szél keze simogatott. Fura félelem áramlott végig bennem, ahogy a teve emelkedett fel velem.   A tarka nyeregben imbolyogva ültem, bevallom, ekkora egészen feszülten. Így haladtunk a piramisok völgyébe, igaz a kantár volt egy arab kezében.   Mutatta a csodát a teve hajcsárja, vezetett a kövek titkos […]

Posted by
Posted in

Tűz és víz

Delelő nap vígan pöffeszkedik a magasban, szikráját szórja szanaszét vígan a szabadban. Élvezi, ereje lángot gerjeszt a talajon, perzselően rohangál valamennyi alakon.   Száraz füvet, lombot tüzelő paplannal borít, tovább szárnyalva gyakori füstköddel is bódit. Nem ismer egy ellenséget se vak viharában, tékozol, mint akinek ez járhat jómódjában.   Zúgó tenger erőforrását nem mérlegeli, szembeszáll […]

Posted by
Posted in

Igaz szeretet

A forró kávémnak gőzölög párája, kecsegtet illata, orrom birizgálja. Élvezem e csendes, békés állapotot, közben magányomban folyton rád gondolok.   Boldogság volt veled a múltnak virága, fényeket hoztál régi, sötét szobába. Tieddé váltak a meghitt érzéseim, benned telepedtek le új reményeim.   Most is hallom szavaid ékes dallamát, te adtad meg nekem életem tavaszát. Vigyáztál […]

Posted by
Posted in

Üde tavasz

Illatárban szellő suhan a tisztáson, üdítő áramlat. Cicomás színű virágok hajlonganak, önthető varázslat.   Tarka takaró a szemet csalogatja, éledő rovarlét. Muzsikaszót gerjesztenek a vadonba, nyugalmi emlékkép.   Sóhajt a leány, végre vége a télnek, szerelemre vágyik. Merre lelhetők a bókoló legények? Öröme hintázik.   Lába szalad vele a dús legelőre, mint megvadult csikó. Pásztázza, […]

Posted by
Posted in

Hazavágyom

Naponta kémkedek az ablakon, elmélázok a múlton magamban. Fúj a szél, áthatol rajtam vakon, hazamennék mostanság gyakrabban.   Beszívnám bőszen friss fű illatát, mámor járna a barackfa láttán. Tulipánok ingatják színek táncát, ragyogó fény suhan szirmok szárnyán.   Anyám feltétlenül tüsténkedik, mint aki minden nap vendéget vár. Percenként elszántan reménykedik, egyszer csak összeáll az álomvár. […]

Posted by
Posted in

Mikor a csend muzsikál…

(Anaforás, belső rímes, halmazrímes) Aktívan élvezem a csendem, Aktívan megélem a csendem, Aktívan behálóz a csendem, Aktívan humoros a csendem. Aktívan toporgok a csendben, Aktívan forrongok a csendben, Aktívan hisztizek, a csendben, Aktívan igyekszek, a csendben. Csendem harangja bennem lakozik, ő a lélekharangom, Harangozója nincs, így mondja… így hát, magamnak kongatom. Reményem van, olyan, mint […]

Posted by
Posted in

Sírba vitt kölcsön

    Gyermeki kötelességtudattól hajtva gyalogoltam az ABC felé, zsebemben azzal a pénzösszeggel, amellyel anyám indított útnak, hogy vásároljak be a kezembe nyomott cetlire felírt élelmiszerekből. Tizenhét éves voltam ekkor, felszabadult, álmodozó, és még teljesen tehermentes. Szűrt napfényes októberi délután volt, már hűvös szelek hasítottak és sikítottak. A sorompónál, mint ahogy már több ízben is, […]

Posted by
Posted in

Enyészet

Enyészet A vágy ha benned elcsitul, vajon mivé lesz úgy a tested, milyen szerelmeken vidulsz, mi tartja benned majd a lelket? Hová szaladsz te vigaszért, kitől kérsz bajra jótanácsot, ki fogja majd a lelkedért szavát emelni még imához? Ki enged téged újra be a háza ajtaján sietve, ki fogja majd a szívedet magának kérni már […]