Posted by
Posted in

Vasárnap

Vasárnap, vagy vásárnap? Ki tudja ezt, a mai világban? Nem divat a templomba járni, A családot és Istent tagadjuk, Szépségszalon, welnesz, ez a menő! Utazás, buli, túra, ez is kell! Ezt mind Isten nélkül? Hol van már, a reggeli, esti, ima? Honnan várod a segítséget? Ha bajba kerülsz, Szidod az égieket! Miért figyeljen rád őrangyalod? […]

Posted by
Posted in

Nekem a könyv…

Életünk felezőpontján túl, már halványulnak emlékképeink a gyerekkoról. Egyre gyakrabban kutakodunk a múltba, próbálunk belekapaszkodni foszladozó, picinyke darabkájába. Ránézek egy régi fényképre, nagyanyám imádságoskönyvére, anyám horgolta terítőire, vagy a szobám polcán szép rendbe sorakozó könyveimre. Mind közül szívemnek a legkedvesebbike az 1969-ben, akkor már tizennegyedik alkalommal megjelent könyv. Viseltes már a borítója, de tisztán látszik […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tükör

Rózsa Iván: Tükör (Húsz haiku) Tükrök tükrében Láttatod önmagadat: Ki vagy igazán? Az utolsó nap Tükröt tart eléd Isten: Most dől el sorsod… Titkolt tükör-tánc, Pávatánc, menekülés… Sorsod utolér! Fáj az igazság? Tükröd sosem hazudik: Az vagy, aki vagy! Tükörbe néztem, Nem-én nem önmagamra: S tudom, ki vagyok… Letisztult tükör: Egy ego nélküli lény Önmagába […]

Posted by
Posted in

Esti mélázás

Esti mélázás Bekandikált a hold az ablakon, és súgott számtalan pajzán gondolatot. Fényével ölelt millió csillagot, kacsintott nagyot és csak ragyogott. Fejemben táncoltak játékos mókusok és összekuszáltak minden gondolatot. Nagy lett a zavar s csak bámultam a holdat, közben töprengtem, a királyfim hol van? Így múlt az idő, szemem lecsukódott, szabadon engedtem minden gondolatot. Aludni […]

Posted by
Posted in

Útravaló

Bordakosárba pakolok mindent, mi számomra fontos innen. tüdőbe szívott pesti levegő, rekeszben tárolt szerető; szív alakú dobozban lüktető, változás ellen tüntető régi szerelem; (Meglellek-e majd Szegeden?) két pitvar között folyó vén Duna, vitorlás billentyűk véres otthona. Lánc(híd) köt ide, kosaramat a város zaja tölti meg. Szegycsonttal lezárva, bőrbe takarva helyezem biztonságba: kulcscsont a folyóba, emléke […]

Posted by
Posted in

Ismerős ismeretlen

Árnyékként követsz mindenhová, talán sosem állsz már innen tovább. Összetartozunk. Te vagy a látkép, a gát, ahol a Tisza medréből a szívembe átlép. Kőből faragott arcodon jégcsappá fagynak a pillanatok: élő szobra vagy önmagadnak, emléket állítasz a szívemben vívott csatának, határtalanságomnak lettél megfestett határa.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nap

Rózsa Iván: Nap (Haiku-változatok) Ős-semmi után Ősrobbanás, lét-kezdet: Napok születtek… Létet adó Nap Milliárd évekig még Ragyog; ránk meddig? Ránk meddig ragyog, Lét biztosítéka, Nap? Élet fennmarad? Milliárd évek, Napsugarak még érnek: Föld, nem kell félned! Causa sui, Nevezzük őt Istennek: Napot teremtett? Önmaga oka, Világunk okozója; Hetedik napra… Napunk, Istenünk; Földi lét teremtője: Genezis, […]

Posted by
Posted in

Bomlás

Mint szervezet erjedése Úgy hasít át életlüktetést Idő, ez a találmány, S szorítja torokhoz a kést   Mesterséges fogalom Amely változást szemléltet Koptatja valóság szövetét, Múltat örökké eltemet   Halott fák és kopár lombok Hozzák lassú rothadás szelét, És a sétálóutcákon Látni boldogság vágott fejét   Hanyatlásában elkorhad Vérrel átjárt életütem, Mi egykor nyitva állt […]

Posted by
Posted in

Ha olvasok…

Ha olvasok, tévét nézek s rábukkanva egy új szóra, róla téged kérdeznélek, tudós vagy kiskorod óta!   Hogy mit jelent, lám jól tudod, Annyi minden van fejedben! De ha mégsem, el nem unod A kutatást sok könyvedben.   Sok-sok könyvben, lexikonban keresed te a megoldást, s atlaszok hosszú sorában… és félreteszel minden mást   hogy […]

Posted by
Posted in

Nincsen rá szó…

Nincsen rá szó, hogy hiányzol! Elmúlni tán soha nem fog. Szívem-lelkem ma is gyászol: Örökre rabod maradok.   Nincsen rá szó, hogyan vágyom látásodra reggel-este. És éjszaka sem jön álom téged kutató szememre.   Ritka az oly pillanatom, mikor nem jutsz az eszembe, veled járok sok utamon, minden percben itt érezve kedves lényed magam mellett…