Minden ugy történt,mint a szokásos keddi reggelen Pár megállónyi nyugalom a hegyi járaton, S a hatoson már tolakodnom kellett a peronon. Az elvarázsolt városcentrum kapujában A nyugati aluljáró hajléktalan fészekrakói sodrásában Mentőöv a mozgólépcső:itt menekülhetek Már csak egy megálló jut agyam szellőzésére, S viszonylagos csend fogad járatunk érkezésére Majd a visszautam kedves pillanata Kányádi Sándor […]
Igen, igen igen! Igen, sokan várjuk a hajnal pirkadását A látóhatár kitárulkozását Igen, sokan várjuk a tavaszi álmok rügyfakadását Édes gyermekhangok felvillanását. Igen, sokan várjuk a homályból kirajzolódó emberarcok körvonalát Igaz, tiszta szót minden égtájból Igen, sokan várjuk a megtévedtek penitenciáját Éhes tátott szájak étellel való elnémitását. Érvek, ellenérvek nyilt harcba indulását Vezeklők kórusának öröm- […]
A zöldfülü Politikus! A választás előtti demagógiában. Ó századunk kovácsa Hódolva köszöntünk minden hajnalon, Testünk,lelkünk tenyeredbe letéve Létünket betöltve Fenséged győztes himnuszát hallhatom. Mert a Te hangod a kezdet S nyelved a rádió,s A napunkat záró vég:A TV müsora. Földünk jó gyümölcse S italunk fölsége Csak benned talál igazán gazdára, S földi hivságunk igaz hordozója […]
Advent második vasárnapjára. Végigjátszották már a magyar középkor szimfóniáját A sorsot, a magyar hősit, s a pasztorált: És mihelyt elvesztettük a tenger moraját Nem találtuk meg többé a magyar Örömódát! Ám a földje olyan szellemi táplálékot hordozott Hogy virágba tudta boritani a magyar Reformkort! Mialatt a nemzetek valcert jártak a spicces Európa pázsitján A szilaj […]
Horváth Ernő karnagy-tanár emlékére. Szédült századunk delelő harmada Gyilkos háboruja a hitünknek sirja, Majd jelenünk,a záró triptihonja Nemzeti kulturánk jégkriptába zárja. S most keményen hasit képembe a léfagyasztó S tél – mámor szülte léhütő szél S végtagjaimba tapasztja millió tüskéjét, Mert ebben éli ki kinzó,ám mulandó létét. Ki ily cudar időben napvilágra téved Feledve az […]
Fasizmus Egy lidérces éjszaka ámokfutása S testem izzadtságcseppekkel boritott félhomálya Megidézte a Halál ritusát Maszkokba zárva, lassu keringőt járva Forog – forog velem a világ, S hátamon hordom bánatát. Csak jönnek – jönnek rendületlenül A mult sürü emlékei : arcok, idézetek S rongyos – sebhelyes gesztusok S e kotyvalékból születtek a századelői politikusok Mindennek van […]
Az idő vasfoga Abroncsba zár a tél vasfoga Mély sebeket ejtve mulandó testem ráncain Csak a Karácsony kinál megujulást Reménykedem: számomra talán ez hozhat megnyugvást Talán tul sokáig birtokoltam az időt Arányt vesztett bennem a cselekvés ereje Nem viselném el a visszavonulást A tétlenség jelentené a végső pusztulást. Félelmeim messze felülirják Testemet – lelkemet nem […]
BARÁTSÁG Hogy mit jelent a szó, Barátság: Most én mondjam meg Neked? Kinek kezére békjót ültetett a gond És bőrét behinté Az ártatlanság szürke hamujával: Igy emlékeztet a földi magányra Mely elenyésző testünk zárja majd magába. És e parttalan tengerutakon Mennyi szürke böszmeség követ, Botladozva járom hát utamat Nem kisér már Tengernyi csillag követe. E […]
Egy szenvedélybeteg segélykiáltása ! Halálveriték boritja homlokom S szinte cseppjeiben számolom a kint, Amint lelkemre, értelmemre rátelepedve, s abroncsba veretve A végtelenbe kivetitve hatalmába hajt, Száz meg száz Tündér Ilona szüzi fátyla S a fátyol alatt megbuvó buja testi csodája, Mint Wolsburg éjszakája : két marokkal nyul felém, Hogy megtörje selyemszálra apadt menekülési utam reménysugarát. […]
A megcsalt szerelem Nem csak késsel, tekintettel De ölni lehet megfagyott érzelmekkel Másikra háritott önző kényelemmel, A hitvesi ölelésben szeretettelen szerelemmel Mert szeretni lehet álnok hitszegéssel, A rágalomtól kegyetlenebb lelki fenyitéssel, Napi gondoktól megrontott,s megfosztott kegyelemmel Vagy tested érintésére támadt kinzó hidegleléssel ! Pedig koldusként bolyongva Mindig adtam a rászorulónak, S ha kellett szomját is […]
