Posted by
Posted in

Erdei éj

    Feszül az éjszaka fátyla, csillag-grádicson lépdel a hold, pléh-képén nap haloványa ringó nád közé mélybe hajol.   Fű hegyén szunnyad a pára, avarra hull, mit rigó dalol, csend ül az erdő lombjára, sün bogarászik még valahol.   (A “Kéz a kézben” című gyermekverses kötet záróverse)

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Alvég és felvég

Volt egyszer egy kis falu a messzi hegyek között. Olyan kicsi volt, hogy csak egy utcája volt, ezért ennek az utcának még csak neve sem volt. Úgy különböztették meg a falubeliek, ki hol lakik, hogy az illetőnek az alvégen vagy a felvégen áll-e a háza. Dolgos, szorgalmas emberek laktak a faluban, annak mindkét végén, azonban […]

Posted by
Posted in

Verseimből

Test, a testemből<a href=”https://irodalmiradio.hu/wp/wp-content/uploads/2016/06/ÁL-L-OM-ÁS-OK.docx”>ÁL-L-OM-ÁS-OKElutaztál,szerelem

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Bölcselet, avagy viva Virginia!

    Rózsa Iván: Bölcselet, avagy viva Virginia!     A bölcs férfiak bevallják maguknak és a világnak, hogy a nők bölcsebbek a férfiaknál. Mármint azok, akiket még férfiaknak lehet nevezni. Mármint azok, akiket még nőknek lehet nevezni. Isten mentse meg a világot a feminista amazonoktól! De nekünk férfiaknak, akik még azok maradtunk, el kell […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Bedobott törülköző

    Rózsa Iván: Bedobott törülköző     Nem lehet más a politika: Politikusnak nem megy ember fia… Sátán dimenziója ez, nincs itt jobbik: Gurul a pénz, s egyeseknek jobb itt…     Budakalász, 2016. június 21.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Rajta!

    Rózsa Iván: Rajta!     Szorít az idő, csukva az idő-ablak: Földlakók, vajon életben maradnak? Nyílik az idő-kapu, kilépünk rajta: Elénk tárul egy új világ, csak rajta-rajta!     Budakalász, 2016. június 12.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Növénylét, emberlét

    Rózsa Iván: Növénylét, emberlét     A legönzetlenebb lények a növények: Csak adnak, semmit el nem vesznek. A világon a legönzőbbek az emberek: Mindent tönkretesznek, s majd megvesznek.     Budakalász, 2016. június 12.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Világlét, szenderlét

    Rózsa Iván: Világlét, szenderlét     Amikor az idő megsemmisül, Az energia megmarad. Amikor az élet elcsendesül, A világlét fennmarad. Amikor az ember elnehezül, Az Univerzum mégis halad. Amikor a Világegyetem elszenderül, Az Idő önmagába olvad.     Budakalász, 2016. június 12.    

Posted by
Posted in

Sivatagi vég

Ma még, tán azt hiszed, hogy mindent jobban tudsz, és fejedet homokba dugod, mint egy strucc. Ma még azt se látod, mi holnap rád zuhan, egy kellemetlen hír, mint jéghideg zuhany. Körül ölel majd a sivatag magánya, érzelmed csibéit elviszi a kánya. Aszalódsz a napon, s éjjelente fázol, a végtelen csendben magadban anyázol. Örömöd csírái […]