Posted by
Posted in

,,Árnyékban éles fény vagy” – első rész

Mentának, akire mindig számíthatok    A cipőmet fürkészve állok a kocsma előtt, és a gondolataimba merülve hagyom, hogy az esőcseppek eláztassák a hajamat és a ruhámat. A többiek már 5 percet késtek, de én türelmesen várom őket. Muszáj ezt elmondanom nekik, nem mehetek el szó nélkül. – Szia!- hallom Kornél hangját, mire akaratlanul is elmosolyodom. […]

Posted by
Posted in

A lélek örömdala

Jól hallom: Újra felcsendül az Ének, Szárnyalva dalol Két röpke lélek, Érzem veled együtt  Ismét újra élek.   A város morajlik A tető alatt, Friss nyári eső Kopogtatja a falat, Az utca kövein pedig Néhány tócsa maradt.   Bentről hallgatom, hogy szól Az esős nyári ének: Ahogyan a kottát írják A felhők az égnek, És […]

Posted by
Posted in

Ember az embertelenségben

Ember az embertelenségben. A fogyasztói társadalom Életének forgatagában Mielőtt a társadalom Leélne mindent az egyén Csupaszra vetkőztetett Furcsa magányában Ember kerestetik. Bezárt világában Akadt egy a Végzet hálójában Áldhatjuk érte Az Isten Bárányát Szórnak is fejére Káromszót és szitkot Mindent elárasztó Kommunista lózungot, Az Ember ott áll a végeken Bátran, rezdületlen arccal. A hamis tanúk […]

Posted by
Posted in

Imádok locsolni…

Nehogy már beijedjetek, kedves asszonyok-lányok, Húsvét hétfő van, de nem pazarolok vizet rátok… Ma még nem is reggeliztem, szívesen ennék sonkát tojással, Enném hozzá az ecetes tormát, friss kenyérrel, két pofával… Ma még nem is reggeliztem, szívesen ennék sonkát tojással. Közben elővenném… megmutatnám… a méretes üveg pacsulimat. Ja! És a végére kapom a reggeli utáni […]

Posted by
Posted in

Voltam és vagyok

A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJÁRA ÍROTT VERSEM  ! Edit Szabó : Voltam és vagyok . Lüktető fájdalmam múlóban van, mélységek kútjában kutat agyam, zokogó szívemben hangos kacaj, bolondos szívemben dübörgő zaj. . Pattannak szikrák,mint katlanokba jóról és rosszról nem gondolkodva, szavak fogannak, végtelen sorok, papírra írom, olvasd verssorom. . Oly sok éve már írok költeményt, lehet, […]

Posted by
Posted in

Költészet napja

Költészet napja, Bizony tavasszal, Van is csodálat, Bárány a nyájban, Megy áprilisban. Bolondos hónap, Miben van ez nap, Jön a feladat, Újabb sorokat, Rímekkel írva. Tudod ez nagy nap, Íróknak szabad, Prózákat írva, Boldogan s sírva, Vár a gondolat. Sorokat írva, A költő vigad, Agy repül, kihagy, De olyan tiszta, Mint a patyolat.    

Posted by
Posted in

Koronás Karantén

Korona vírus, Kell így gyógy-virtus, Előírt rítus. Maradj most otthon, Legfeljebb dolgozz, De csak mi hasznos. Üresen még áll, Összes szép színház, Színészet pedig lesz tovább, Csak küzdve-küzdj s bízva bízzál. A darab marad, Mint az Aida, Próbák maszkban. Súgók, zenészek, Otthon tesznek-vesznek, Akár két kesztyűben. Nehéz a korona, Itt bízz most nem marad, Mert […]

Posted by
Posted in

Az én homokórám

Györe Ibolya         Az én homokórám Az én homokórám mindig pörgött gyorsan, szaladtak az órák, napok, évek szinte rohantak. Iskolában mindig szorgalmas voltam, Ezért kicsit különcnek tartottak.   Az én kis homokórámat nem kellett pörgetni, bár milyen kihívás elé kerültem, akartam győzni. Szegények voltunk, nem volt pénzünk táborozni, hát mit tehettem, eszem volt, […]

Posted by
Posted in

Három ajándék

Györe Ibolya              Három ajándék Amikor még csak mikron nagyságú vagy, és gyorsan száguldasz, hogy legyőzd társaidat, Ekkor még fogalmad sincs, hogy mi az ÉLET, Csak a már létező belső ösztönöd vezérel.   Aztán, ha győzöl, és te érsz be elsőként, az Élet számodra a győzelmi ajándék . Kicsike vagy […]