Posted by
Posted in

Ékszerdoboz

  Ékszerdoboz Emlékeimben eleven él. Őrzöm féltőn, örökét. Mesélt sokszor, és dorgált. Hogy nem figyelek, ha szól rám. – Meglásd, ha nem leszek, sírsz majd, mert nem lesz, ki rád figyel, hívhatsz. Én elmegyek oda, ahol csend van. Kiabálhatsz utánam, ordíthatsz. Valóban, csak megfakult képe vár, közös rajzaink, és egy kincsestár. Egy doboz mi őrzi […]

Posted by
Posted in

Álmok Dallama

Álmok ajtaja kinyílt előttem, Csak reád figyeltem. Ki nekem a ritmusom voltál, Míg a dal voltam az álmok színpadán, Egy ritmus melyet te alkottál. Ahogy engem dúdoltál, Lágyan érzékien akár a hullámok, ahogy a tenger dallamát dúdolja. Fülemet szinte elvarázsolja, Összefonódva éljük életünket, Dalnak lenni édes élet. Dallomod ad legszebb képet, Ahogy kiegészítelek téged, Álom […]

Posted by
Posted in

Forradalom emléke 1848.

Edit Szabó : Forradalom emléke 1848. Március idusán ünnepel a nép, emlékezünk reá, volt egy nemzedék szabadságot akart a hazájának, elnyomatott rendszer minden fiának ! . “Talpra magyar” harsant a költő szava, Petőfi hangját hallhatta a magyar és útjára indult a forradalom, szabadságot a népnek, úgy akarom ! . Szabadságharca az elnyomás ellen, magyarság zászlaja […]

Posted by
Posted in

Homokba karcolt betűk

Kicsi volt még, igazán kicsi. Óvodába járt, a nagycsoportba. „Előtte az élet!” – mondták, amikor a göndör fürtjeit nézték. – Mi szeretnél lenni? No, mondd meg a néninek! – faggatták untalan. De a fiúcska nem mondta. Alig volt ötéves, a vonásai máris megkeményedtek, szúrós szemekkel nézett bele a tőle majd ötven évvel idősebb asszony szemeibe, […]

Posted by
Posted in

A pataknál

A pataknál Mint gyors patak kövön bicsakló fodra, úgy tört meg ott az én utam veled, mint ki a vízből halát már kifogta, és gondolja, akár el is mehet. Úgy hagytál ott lelketlenül magamra, vacogtam, fáztam, féltem nélküled, térdig gázoltam érted a patakba, de mégse nyertem el szerelmedet. Úgy mentél el, hogy még be sem […]

Posted by
Posted in

“Kétszer ad, aki gyorsan ad “

Edit Szabó : ” Kétszer ad, aki gyorsan ad ” Az idős házaspár lassan magára maradt. A gyerekek elkerültek messzire, ritkán találkoznak,pedig úgy hiányoznak.Nem láthatják őket, néha a telefon megszólal és érdeklődnek, hogy vannak a szülők. Ilyenkor nagy az öröm,ám semmilyen bajukról nem beszélnek. Nem beszélnek arról,hogy már nem bírnak szinte semmit,az öregség elveszi erejüket.Már […]

Posted by
Posted in

Szökött szerelmem

Szökött szerelmem Amikor otthagyott a téren állva, agyamban a kegyetlen mondatával, búcsúzenéjét meg se komponálta, csak könnyedén odavetette, rávall. Bolond szívem sután utánadobbant, és talán még léptem is egyet felé, inkább csak zavaromban mosolyogtam, legyen az emléke hát az ördögé. Arca már beolvadt a szürkeségbe, és akkor, ott meg is szűnt minden varázs, hiszen olyan […]

Posted by
Posted in

Adjátok vissza a hegyeimet!

Adjátok vissza a hegyeimet ! Fenyvesekkel övezett hegykoszorú ölében Egy nemzet fürdik saját vérében Karjait megcsonkították Lakóit megnyomorították Belekergették két világháborúba Majdnem bele pusztúlt nyomorúságába Ősi erejével mindig talpra állt Mert István Mária párfogásába helyezte Ki a végpusztulástól mindig megmentette Európa haldoklása őt is érintette A vörös bálványok, a gyilkos farkasok A megrémült nemzetet megrémítette […]

Posted by
Posted in

KOPOG A CSÖND

Kopog a csönd Ébred a magány Megszólal egy hang S az éj tovaszáll Észrevétlen, némán Kergetőznek a fények Elindult egy haldokló világ Benne menetel az élet Tüzet gyújt a múlt Lángra lobban a jövő S megtorpan a múló idő   Blažekné Benik Mária Minden jog fenntartva !

Posted by
Posted in

Ha lenne Anyukám…

Ha lenne Anyukám, folyton kényeztetne, soha sem dorgálna, mindig csak szeretne. Hogyha beteg lennék, orvosságot adna, két erős karjával, védőn átkarolna. Ha bántanának engem, mindig megvédene, becéző szép szava, vigaszomra lenne. Főzne finomakat, sütne sok süteményt, szép ruhákat venne, s amit kívánnék még. Ha azt kérném tőle, játszótársam lenne, mindent félre tenne, és csak rám […]