Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hírnév

Rózsa Iván: Hírnév Mit látsz a világból? Mit lát a világ belőled? Persze, tőled is függ: Hányan hallanak felőled?! Budakalász, 2020. május 24.

Posted by
Posted in

Részlet:a “Göröngyös út”c. regényemből

24. fejezet Mikor bezárta a fiú mögött az ajtót, elővette a Bécike kis autóját, ráborult az asztalra és felnőtt férfi létére hangosan zokogott. Már soha nem lesz vége? A göröngyök dombokká nőnek és lassan hegy lesz belőle. Megint apja az, ki falat emel új élete elé. Miért teszi ezt? Mit vétettem ellene? Eddig miért nem […]

Posted by
Posted in

Van még a hitünkből

Trianont nem feledhetjük… Van hitünk, még van egészségünk. Mi okunk van, hogy mégis félünk? Mindenünket elvették, elorozták, „Lassan a nevében miénk az ország…” A fájdalmunk biz’ égig érő, A fél világ vesztünkre leső. Istenünk! Szemed fölülről sirasson, Istenünk! A lelked hozzánk hajoljon. Istenünk! Nem sok, amit kérünk: Kérünk, ne engedd folyni vérünk. Istenünk! Lassan elfogy […]

Posted by
Posted in

A boldogság forrása

A boldogsághoz nem kell túl sok Hidd el, amikor ezt hallod, Pénzen vett hő, s magasabb fok   Kik nyújtózkodnak az elérhetetlen felé Paloták tornyaiban keresnek virágot, Mi ott kinőni sohasem fog   Mert idelent hever minden Kezem kinyújtom a porba, S csillagot találok találok itten   Hawai, Mali, Cancun, minden nyáron fapad, Egyre messzebb, […]

Posted by
Posted in

Alázat.2.

Alázat.2. Janus Pannonius szavai csengnek füleimben: Itt barbár földön barbár ajkon a szó, Jöjjön a földre Maro, zord hangot ad csak a lantja Jöjjön bár Cicero s néma lesz ajka legott Ma is élő a múlt mély gondolata Mit keresek akkor itt az alázat szavammal Nem kívánok viviszekciót végezni magammal Az alázatot hirdették az erények […]

Posted by
Posted in

Emlékőr

hangulatzene a vershez Emlékőr   Nem emlékszem mosolya vonalára, nem emlékszem a simogatására, nem emlékszem mondatokra, hangjára   Arra emlékszem, amikor mosolygott, a világ szebb hellyé lett, emlékszem illata bennem oldódott, ahogy levegőt vett   Arra emlékszem, érintésével betelni nem tudtam, hangja hallatán egyszer remegtem, másszor aludtam   Emlékőre lettem e kincseknek amit bennem hagyott, […]

Posted by
Posted in

Csakis

Siratom a történelmet a régvolt múltat, Nem szeretem az életet, az elvadultat. Történelem persze nem önön hibás, Emberek csinálják, hibásak… ki más. Nem jó ez így, rossz a társadalom, Hogy minden szép és jó lesz, csak álom, Mocskosok az egyes emberek is, Az egyedek felelősek… csakis. (3 soros-zárttükrös) Ilyen emberek fogták a fűrész nyelét Trianonban, […]

Posted by
Posted in

Feltámadás ünnepére

  Mielőbbi feltámadás, Úgy, mint húsvét alkalmakkor, Mégis, ezúttal másképp Térdepelve imádkozik Rengeteg ember tehozzád, Egész lényed a földre hozd át Jöjj el, s maradj itt köztünk Nagy szükség van itt te rád, Pofozd a templom előtt a kofát Hűlt helye érték, s mértéknek A neved is megkopott már, Ajak csak alig emleget Szitokszó lett […]

Posted by
Posted in

Gyermeknapi merengés

Megmozdul a méhben az aprócska magzat, család életében a fényes csillagzat. Minden pillanatban összehangolódnak, ezt az állapotot tartják észbontónak.   Folytonos törődés, mint napnál a rózsa, a világ öröm-szirmokkal van megszórva. Érte lesz virágzó értelme a létnek, a szülők ezután gyermekükért élnek.   Álmokat szőnek az idő vonalára, gyakorta nem is tudnak gondolni másra. A […]