Posted by
Posted in

Nyár végén…

(Anaforás – 3 soros-zárttükrös) Augustus után, már a nyár végén járunk, A hajnali hűvösség nekünk nem barátunk… Augustus után, már a nyár végén járunk, (HIAQ) Sír, búcsúzik a nyár, Szelek szárnyán tovarepül. Reggel kell a kabát… ** (10 szavas duók) Már itt kevésbé kószák a szelek, Dühödten támadnak az elemek. Hajnalban egy kis szellő dukál, […]

Posted by
Posted in

Szent István, a Magyarok királya

Szent István, a Magyarok királya Megszülettél, Vajk volt a neved, büszke ősök örültek neked. Isten megérintette két kezed, a mindenség játszott veled. A szüleid intelmei hittel kísértek utadon, tudtad az eskü kötelez uralkodtál az urakon. Államalapító Szent István, te vezeted néped, figyelt a világ, magyar földön drága királyunk, tündökölt millió színes virág. A nomád portyázó […]

Posted by
Posted in

“Most emlék csak…”

“Most emlék csak… “ (Barátnőmnek, Dobos Csillának ajánlom) „Most emlék csak az otthoni táj, hazatérve emlékké ez a kép válik…” Mikor ezt írtam, 1970 nyara volt, a Bronzlovas talapzatánál álltunk, körben a parkban tarka virágok. Ha megfordultunk, a Néva folyót láttuk. Ahogy a hidakra, utakra tekintek, mindenütt nyüzsögnek az emberek.   Csak emléke van meg […]

Posted by
Posted in

A bánat versei (Elképzelt kötetem mottója)

A bánat versei ezek. Ki vidám perceket szeretne, ki se nyissa e kis kötetet. De ki bánatos, s gyászában rokon érzéseket és némi kis enyhülést keres, bátran elolvashatja a verseimet.   Nem titok: párom halála volt e versek ihletője. Csak az imént távozott el, de örökre.   Nem könnyű a Sors akaratát elfogadni és a szeretett […]

Posted by
Posted in

Töredékekből született vers

Édes, drága párom, oly nagyon szeretlek! Reggeltől napestig sokszor emlegetlek, magamnak és másnak, bárkivel beszéljek. Terólad szól most is valamennyi ének.   Elmondhatatlan az, mennyire szeretlek. Reggeltől napestig téged énekellek azon reám virradt a szomorú nap óta, amikor elmentél, mert ütött az óra.   Visszagondolok most közös életünkre, azt hittem, hogy együtt leszünk mindörökre. A […]

Posted by
Posted in

Ott ülsz te a padon

Hányszor ültél ott a padon, a buszra várva, amíg jön, megpihenhetsz egy-két sóhajtásra. Képzeletemben most is ott ülsz, magadat még alig kifújva.   Látom, ahogy nehezen majd felkelsz a padról újra, s szállsz fel a buszra, bevásárló körutadra indulva, avagy az orvoshoz mégy vagy éppen a patikába.   Te pihegő, fáradt, megfáradt madárka! Milyen nehezen […]

Posted by
Posted in

Őszi meditáció

Tegnap még volt kicsi, enyhén langyos napsugár, jólesett, Udvarunkba a fákon, ismeretlen madár repdesett… Tegnap még volt kicsi, enyhén langyos napsugár, jólesett. Tájékunkra rászokott az estefele, hirtelen, Gyorsan megjött az éjszakai is, szinte végtelen… Tájékunkra rászokott az estefele, hirtelen. Sötétben nem is látni a rozsdásodó leveleket, Szülő-madarak fészekben melegítik, gyerekeket… Sötétben nem is látni a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ami most van…

Rózsa Iván: Ami most van… A rablókat követték a még nagyobb haramiák: Úgy cserélnek eszmét, mint mások alsógatyát… Sokszor hittük azt, hogy ez már mindennek az alja: De ami most van, ez tényleg a Sátán birodalma… Budakalász, Lupa-tó, egy „kalózhajón”, 2020. szeptember 2.

Posted by
Posted in

Csillogó szemek, simogató szavak

Csillogó szemek, simogató szavak Amikor hosszabb-rövidebb eső után az előbúvó Nap a leveleken megcsillan, mintha a Te csillogó két szemedet látnám újra – megsokszorozódva!   Nagyon szerettem a szemedbe nézni, hisz benne a lelked tükröződött: rengeteg szeretet, jóság, és mellettük nem is kevés szomorúság.   Te is néztél sokszor, az arcomat, a szememet és eközben […]

Posted by
Posted in

Talán…

Talán… Talán a válladon, Igen, talán ott, a válladon, Talán egyedül a Te válladon Tudnám kisírni magamat nagyon, Nagyon, de nagyon.   De ha… De ha még egyszer, Az életben még egyszer a Te válladon, Igen, ha ott tudnám kisírni magamat, Akkor sírni sem volna mért, Mert élnél, akkor élnél!   De te… De te […]