Posted by
Posted in

Kifordítom zsebeimet

B. Mester Éva   Kifordítom zsebeimet   Minden zsebemet kifordítom. Hátha lapul valahol, valami működő akarat, egy morzsányi esély, kulcsra tapadt kód, egy borsónyi kovász, bebábozódott sérelmekből, kirajzó lepketánc.   Pár darab aprópénz, egy eltékozolt remény, egy összegyűrt meghívó, mi nem is volt az enyém. Zsebeim legmélyén törékeny gondolat, hajszálrepedésein szivárgó alkonyat.   április 3. […]

Posted by
Posted in

Friss levegőben

B. Mester Éva   Friss levegőben   Ablakom alatt tavasz virágzik, rózsaszín szirmú vágy citerázik.   Bújj kicsit hozzám, még közelebbre! Napsugár ívet húzz a szívembe!   Főzzél egy kávét! Illata mámor. Száz évre ébred csipkefa álom.   Ásít az ablak, léptünket várja. Friss levegőben nyissunk egymásra!   április 6.  

Posted by
Posted in

Megszólalt az örömóda II.

Megszólalt az örömóda   II.   Üstdobként dübörög a szív! Ott áll szemben az ellen, Tartásán látod, harcba hív; Mérkőzni akar veled.   Érzed, hogy nem ő az, aki Az igazi ellenfél. Csúf álarca mögött lapít, Bujkál előled, mert fél.   A sárba-tiport szabadság Vergődik gúzsba kötve. Kiszabadítaná magát, Éretted menne ölre.   És ekkor […]

Posted by
Posted in

Szabadság,egyenlőség,testvériség

Szabadság,egyenlőség,testvériség Behúzódtam kuckóm árnyékos sarkába Váratlanul betört a tavasz a szobámba Levedlettem magamról téli pulóverem S izzadtságcseppek boritják ráncos tenyerem A Mátyáshegy csendesen szundikál Majd magába sziva a város porát kikandikál A budai hegyek téli szendergéséből S lassan zöldbe öltöző lágy öleléséből Kitárult a világ,kapui kinyiltak A tudós utitársak űrsétára hivnak Csak az első milliót […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Szorul a hurok

Rózsa Iván: Szorul a hurok Szorul a hurok azon, ki épp soros: Legyen bár középkorú vagy koros. Bűnözők állnak egymással szemben: Míg Te ott állsz egyedül a Végtelenben… Budakalász, 2017. április 6.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Stadion-politika, avagy “1984” lehetséges újra-eljövetele

Rózsa Iván: Stadion-politika, avagy „1984” lehetséges újra-eljövetele (Negatív utópia) Volt egyszer Közép-Kelet-Európában egy banánköztársaság, melyet egy diktátorocska vezetett. Ennek a mini-diktátornak az volt a mániája, mivel valamilyen szinten maga is focizott, hogy stadionokat építtetett nyakra-főre, miközben a „népe” majd éhen döglött. Sőt, annyira beleszólt az országa labdarúgó életébe, hogy a tévéje (köztévé?) szinte minden héten […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Művészek és politikusok

Rózsa Iván: Művészek és politikusok Bosszú és szenvedés Volt egyszer egy kopasz kommunista diktátor, ismert nevén Rákosi Matyika, aki hosszú börtönévek után a Szovjetunióba került, majd a vesztes háború után Moszkvából visszatérve bosszút állt. Nagyon csúnya dolgokat művelt, de valamilyen szinten még valamennyire meg lehet őt érteni. A mostani, magukat fiatal demokratának tartó, valójában autokrata […]

Posted by
Posted in

Nádasi Katalin: Mesélő festmények (Szárencsev Károly: Kolostorudvar) – előadja: Csankó Zoltán

Nádasi Katalin: Mesélő festmények Kolostorudvar – Szárencsev Károly azonos című festménye nyomán A csönd udvara. Megfakult, sárga falában gyíkok laknak, elvénült, omló vakolatát, itt-ott fölkapaszkodó borostyán próbálja egyben tartani. Százszor javított fa kapujának szárnyából nagyokat harapott a korhadás. Bévül, a bejárat fölött, sok éve vak kandeláber mereng, régi idők lámpagyújtogatóira, s fényeire emlékezik. A kapu […]

Posted by
Posted in

Kovács Viktória: Hazámhoz – előadja: Csankó Zoltán

Kovács Viktória: Hazámhoz Taníts te ország, hogy hogyan kellene élni benned elvek nélkül! Amit egykor a levegő tisztaságának evidenciájával szívtunk magunkba- Miként hajítsuk egy mozdulattal a szemétbe, hogy felnőjünk. Taníts te ország, mond, hogy hogyan kellene ma megbízni benned! Menet közben írt nyári reguláid meg sem száradtak még a friss nyomatú papíron- Melyeket te jó […]

Posted by
Posted in

Boross Teréz Ilona: Szent István úti csendes szonett – előadja: Csankó Zoltán

Boross Teréz Ilona: Szent István úti csendes szonett a hideg téli estén haladtam a Szent István út havas közepén mellém szegődött a csend lágy szava a hóval belepett fákon zenélt fehér madár repült az út felett karcsú szárnyain szótlan suhogott reám nézett csillogó nagy szemmel kegyelem levegője susogott egy-egy otthonban szárnyai nyomán villanyt kapcsoltak az […]