Posted by
Posted in

Maradj otthon fájdalom

Maradj otthon fájdalom! Nagypénteki szomorúságban Lakásba zárt magányában Elmerülve éltem újra múltamat Nem kutattam, s nem kerestem Megkaptam-e amire vágytam Bűneimet ismét megbántam A gyóntatószék távolában Szeretteim magamba zártam Ami szép volt, ami kedves Szívet melegítő emlékeket Kivirágzó rózsába helyeztem Gyorsan rejtsd el bánatodat És bújjál széles mosolyod mögé És vegyen birtokába a nyugalom Ezért […]

Posted by
Posted in

Szeresd az életet

Szeresd az életet. „Világ világa Virágnak virága Keserűen kínzatol Vasszegekkel veretel” Van kinél megbújhat lelkünk Van kihez menekülhetünk Bajban, szükségben is Mindig reménykedhetünk Mária szerető karjaiban Megnyugszik majd a lelkünk Ahol a vírus jár: ott arat a halál Azért mondom,csak mondom Szeresd testvér, szeresd az életet Téged ébreszt a hajnali kikelet A harkály boldog kopogása […]

Posted by
Posted in

Utópia ?

Edit Szabó . Utópia ? . Szerte foszlott régi álmok, nem félünk a változástól, elfogadni minden újat, nem dobni mélyen a kútba. . Szabadságot kér a népünk, végtelenség a miértünk, békesség a sorsok útján, szeretetben mi adjuk át. . Felébredni mély álomból, szeretetünk még lángoló, adjuk tovább embereknek, fény töltse be az életet. . Ujjongásunk […]

Posted by
Posted in

Megjelent Török Nándor új kötete: A Pillanat geometriája

Kedves Barátaim, a facebookon nem létem miatt, ezúton tájékoztatok mindenkit, hogy tavasszal megjelent negyedik kötetem A Pillanat geometriája_versek és nemversek (Hungarovox Kiadó) Ahogy a címből is látszik ez most valami más, nem a megszokott versek, hanem nemversek. Lejjebb, az Előszóban erről bővebben is írok. (Sajnos az ismert okok miatt a tervezett márciusi könyvbemutató elmaradt. A […]

Posted by
Posted in

Séta az úton

Kikövezve közös utunk, árnyas fák alatt indulunk. Virágok kacagnak körben, lelkünk úszik a gyönyörben.   Szépen lassan sétálgatunk, egymásban már kapaszkodunk. Hol a talaj fölött szállunk, hol kátyúkban botladozunk.   Együtt haladunk előre, így jutunk szüntelen többre. Szívünk, mint bimbót nyitó ág, él benne a vágyakozás.   Gyakran nem elég csak séta, futunk, beérjünk a […]

Posted by
Posted in

Szívem színei

Magányosan mélázok a homályban, senki nem jár ideáim nyomában. Szívem haloványan dobog magában, változást akar ebben a formában.   Rezgéseket észlel a messzeségben, hevesebben ver titkos rejtekében. Színe fényt kerít melegedésében, várakozás vágya ölelésében.   Valami mozdult, egyre közeledik, a lét foghatatlanul epekedik. Szívem szikrázó pírban settenkedik, gyönyörbe öltözködni merészkedik.   Érkezéskor az óhaj nyújtózkodik, […]

Posted by
Posted in

Emelkedés szeretetben

Egyre szaporábban peregnek a percek, változik az érzet a tudati helyzet. Folyton – folyvást nagyobb rezgésszámok jönnek, a múlt napjai vissza már nem köszönnek.   Együtt kell a fordulatot felismerni, egymással összefogva tovább is menni. KI kell ezt a lehetőséget használni, a kiindulási pontra rátalálni.   Döntéshozás teljesen személyes dolog, de biztos, hogy egyedül senki […]

Posted by
Posted in

Elvtelen barátok

Hétköznapi pszichológia… Hamis ábrándok, amit generálnak elvtelen, –hazudós- barátok! Amit mondanak nagyon is lélekbehatoló… határtalanul. Akit hitegetnek, annak lelkében buzdul a remény, közben átok, Mi Persze majd felismerésre kerül kis mázlival, óhatatlanul. Nagy baj, hogy az -áldozat- pszichéjét rombolják az elveszett ábrándok! Vecsés, 2017, október 26. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Erdei iskola

A nemi erőszak a hegyek felől jön Bekúszik a szőke shortok vonalai alá És asztmává dermeszti a tettetőn Bámuló kék hegyek ölén a párát Gyermeki szemmel bámulunk felfelé A meggyalázott asszony-istenen szemünk A rókajáték lassan végleg véget ér S mi a rémület tanyáján vendégek leszünk Kicsiny zseblámpafények az erdőszélen Mint levegőbe lőtt sorozat oly hasztalan […]

Posted by
Posted in

Drága Olgicám !

Szabó Edit . Drága Olgicám ! . Mindig szerettelek Kedves ! totyogó kislányként ismertelek meg, szomszédodba kerültem feleségnek, mosolyod volt mindig veled, kacagtál, ha kis cipőd a sárba veszett, pelenka védte csak kis testedet, ragyogó napfény rád nevetett, gyermekként szerettelek meg, hisz az enyéimmel nőttél fel, és ez kísért egész életedben, kerek arcodról mosoly dalolt, […]