Posted by
Posted in

Június ajándéka

Gyümölcsét kínálja a cseresznyefa. Dús csomókban csüng az ágakon a sötét bordó gömbölyűség. A lomb alatt megül a hőség. Könnyen elérhető magasságban felnyúlok. Gyöngéden tépem a pazar édességet. Teli szedem kosaram, s már roppan is fogam között a cseresznye. A vastag  húsú, szomjoltó, uzsonnát kínál délután. Egy rigólánnyal osztozom a lakomán.

Posted by
Posted in

Játszik a szél a lombokkal

Játszik a szél a lombokkal, hol fény, hol árnyék vetül a megkopott padra. A nap ereje, tűző melege jólesőn idézi a nyarat, bár a naptár szeptember vége felé halad. Csend, harmónia, a szív jó érzéssel teli. Eszményi a békét adó kert nyugalma. Egy nappali pávaszem hangtalan, lebbentve megpihen a kései szeder indáján. Csodája ő a […]

Posted by
Posted in

Hullócsillag tüze

A nappal melegét őrzi a föld, a fűvel benőtt domb lankája puha ágy. Rajta feküdni megnyugvás. A Hold olyan nagy és olyan közel, csak ki kell nyújtanom kezem és megérinthetem. Az augusztusi boltozat kékjét Perseidák raja díszíti, hullócsillag tüze ékíti. A fénycsík körül sziporkázó pontok csillámlanak. A csillagos égboltról Szent Lőrinc könnyei záporoznak. Az idő […]

Posted by
Posted in

Enyhe őszben

Alig mozdul a falomb levele, a szél cirógatja, játszik vele. Enyhe őszben cifrán tündököl az erdő pompája, élénken piroslik galagonya fája. Bogyóját langymeleg szárítja. Egy kései méhcsalád dong a szúrós gallyon. Harkály koppanás kong szúette ágon. Pondróebéd után kutat a fakopáncs, röpköd, hullik a kalapált faforgács. Ízletes vargánya, az úrigomba: kalpagját barnaszín árnyalja. Vörös mókus […]

Posted by
Posted in

Bazaltkövek

Kovácsi-hegy sötét kői ezer évek őrzői. Kőfolyó, bazalt utca, hegynek föl és onnan vissza, turistáknak kedvelt útja. Vulkán folyam, szürke láva felgyűrődött földmozgásban, hatalmas óriásokként állnak évmilliók viharában. Várkastély kettős tornya, gigász polcon könyvek sora. Asztallapnyi méretes kő, egymás hátának vetülő, dülöngélő szikla erdő. Karcsú oszlop, égbe szökő, ösvény-járót lenyűgöző. Borzongató földi erők a vadon […]

Posted by
Posted in

Az ősz almaillatú

Az ősz alma illatú és tarka, az ősz széltől szédül és kajla, az ősz szép, fáit díszíti, aranyba, bronzba öltözteti. Az ősz, ha megunja a csendet, dudál,vagy duruzsol ősrégi éneket. Az ősz nem tagadja korát, az ősz nem játssza meg magát. Az ősz tudja, csak átmenet, kabátot, sapkát húz, meleget. Az ősz nem fárad, víz […]

Posted by
Posted in

A víz

Ajándék a természetnek, bölcsője a létnek. Ebben ringott minden kezdet, vegyészeknek képlet. Lehet gleccser, hegyi patak, vízesés és óriás folyam, csorgó csermely, keskeny ér, tóvá lesz, ha célhoz ér. Lehet tenger, óceán, habzó forrás, zúgó ár. Úszó felhő, fodrozódó, égi áldás, csendes folyó. hiányában földi való élettelen bolygó, hol nem tud élni halandó!

Posted by
Posted in

A gránátalmafa

Olvadt aranyban fürdik a gránátalmafa, megannyi vörös mirtusz a virága. Fénylő leveleit szellő simogatja, gyengéd ujjakkal meg-megigazítja dúskelyhű skarlátját. Szerelem fájának tudja a fáma. Édenkert pirosló almája? Talán az ősök vágya? Vitatott ennek tárgya. Ma már nem dráma a valaha volt szárnyra kelt viszálynak taglalása. Egy biztos, hogy most felém piroslik bokrétája. Látványos szépsége a […]

Posted by
Posted in

A Föld a Hajnal felé

A Föld a Hajnal felé fordítja magát, friss fényében megmossa arcát. Szemét lassan a vakító fényre veti. A Nap első sugarával érinti, kényeztetve cirógatja a zöldben pompázó dús rét tavaszi virágait. Pókháló gyémántja, harmatcsepp, csiszolt üveg ragyogása.

Posted by
Posted in

Vigasztalan szürkeség

Vigasztalan szürkeség, felhők könnye földet ér, fák lombjának koronáját esőfüggöny csépeli. A Balatont a süvítő szél korbácsolja, fenyíti. A víz színe hol kék, hol fakó, hab-hulláma irizáló, itt-ott méreg-zöldben játszó. A fergeteg fáradt görcseit feloldja, nem tombol, csak vánszorog. Ott hagyva már csapot-papot bánja a nagy haragot.