Posted by
Posted in

Legyen nekem a te akaratod szerint

Szohner Gabriella: Legyen nekem a te akaratod szerint Rekkenő, meleg nyárelő köszöntött ránk abban az évben. Még alig volt tavasz és máris, egyik pillanatról a másikra trópusi meleg lett, szokatlanul forrón, égetően tűzött a nap. Nagyon fáradt voltam azokban a napokban. Építkeztünk, már álltak a falak, a tetőt ácsolták éppen. A munkám, a háztartás, az […]

Posted by
Posted in

Városi tündérmeséimből – Találkozásom Tündér Tányával

    Én naivan, hogy mit hittem? Tündér csak az erdőn terem. A minap a metrón ültem, hallom, tündér szól mellettem. – Ne csodálkozz! Ó te balga. Tündéreket aki hallja, mindegy annak erdő alja, vagy a város éles zaja. Nézem amint szárnyuk villan. Bizony látom egyre több van, tündérségük pompájában, kedves tündér utastársam. Ruhájukon látszik […]

Posted by
Posted in

Emléked szívemben él

Emléked szívemben él De arcomon hulló könnyem A te szereteted tükrözi nekem Hát lejárt életedben Istentől kapót perced Itt marat, az emlék a szerelmed szeretteted nekem Minden nap terád gondolok, Te vagy a fény a szememnek. Te vagy a levegő a szív az életnek Igaz csak emlékem már nekem. De olyan, mint ha itt lennél […]

Posted by
Posted in

Dalolj madár

Edit Szabó : Dalolj madár Magasan a levegőben, almafának tetejében, bimbódzanak virágszirmok, sárgarigó reá szállott. Sárgarigó fa tetején, dalold azt hogy szeretek én, dalolj soká, szívéig ér vele vagyok csak boldog én. Szóljon dalod messze tájra, szóljon hogy a világ hallja, párt keresel te magadnak, dalod hallik a magasban. Hirdessed a tavasz oly szép, mindenkihez […]

Posted by
Posted in

Ledér idő

Porcelán-sápadt arcom fürkészed, szemed parazsa izzik. emlékképet kutat agyad, tekinteted szépít. Steril fal választ el, az ablak fehér négyzet, csak ujjainkat érintjük az ablaküveghez. Frézia csokrod sárga színe éltet a korlátozó bezártság-szigeten, virágterápiád gyógyít, de a ledér időt hasztalan keresem. Dús hullámú hajadon bukfencet vet a fény, déligyümölcs-ízű csókban fonlak magam köré.

Posted by
Posted in

Mesterünk

Lótuszülésben ülsz, és meditálsz. Fejed fölött aranyló glória. A jóság kötőereje ölel, zengő mantrád gyógyít távol, és közel. Hirdeted a szeretet teremtő erejét. Vallod, hogy mindenkiben mélyen rejtőzik az isteni önvaló. Csak befelé, belsőnkbe kell figyelni, mert a lélek a szív központjában található. Általad ráléptünk egy csodálatos útra, útmutatónk a Bhagavad Gíta. Köszönjük Mesterünk a […]

Posted by
Posted in

Jégarckép

A költő önarcképe rímekbe szedett. A szobrász fából faragja, és bronzba önti az idő ráncait. A festő vásznán szivárványba borul az arcod, a zene szárnyán húrok közt kanyarog. Belém ivódott a jégarcképed. Szilánkjai hűvösen hevernek, ha csikorogva tapossuk emlékét a megfakult közegnek.

Posted by
Posted in

Frida Kahlo Az Univerzum ölelése képére

  Az Univerzum ölelése Ülj az ölembe, jöjjön a holnap. Nevessen bennünk, a hold és a nap. Ringjon a dallam, lágyan karodban. Legyél a szó, a szép kimondatlan. Gyermek a férfi, tündököl a nő. Az élet és halál, elröppenő. Ó de szép világ, titok vagyok én. Ringató virág, ott a közepén.

Posted by
Posted in

Arany Jánosra emlékezünk

Arany Jánosra emlékezünk Egyáltalában, miért vagyunk depressziósok Miért verjük mellünket naphosszat Miért átkozzuk múltunkat, mikor felkel a nap Miért áztatjuk egyre könnycsatornáink Mikor megbuknak országos terveink s ábrándjaink Tán szószóló nélkül maradt nemzetünk Vagy úgy érezzük a világ összefogott ellenünk Pedig ha lapozgatom történelmünk lapjait Számtalan piros betüs ünnep jelzi napjait S micsoda nagyszerü eseményekkel […]

Posted by
Posted in

Igaz mese egy vándorról

Edit Szabó : Igaz mese egy vándorról Nagyon régi esemény, amiről most mesélek én.Volt egyszer egy legény, sok csatát megharcolt, de immár bújdokolni kényszerült. Egyedül maradt útja során. Múltak a napok, napokból lettek hetek, egyre lassabban lépkedett. Messzi tájról vándorolt,azt sem tudta , merre járhat. Magas fák közt haladt, élelme egyre apadt, vizet is már […]