Posted by
Posted in

Életkerék

Életkerék Vádolom a sorsomat, zakatoló gyorsvonat, tovafut és elszaladt, életem is elhaladt. Menteném a menthetőt, nem bírom a hegytetőt, elmúltak ifjú évek, és nem jöttek tündérek. Álmodtam szép világot, nem kaptam, csak szilánkot, tört szívem és lelkem is, tudom, ez már banális. Nem vádolok már senkit, én is vágom a centit, lassan a végére ér, […]

Posted by
Posted in

Éji varázs

Éji varázs Csillagok álmát, angyala táncát rejti az égbolt, alszik a félhold. Ébred a nap már, izzik a fényár, kelti az alvót, nyitja az ajtót. Hajnali szellő, tengeri sellő, csobban a hullám, dallama bujkál. Érzi a lángját, zúzza a láncát, éji varázs itt szárnyakon elvitt.

Posted by
Posted in

Egy kicsit másképpen

Egy kicsit másképpen… A férfiak szeretik nagyon e napot, örömmel üdvözlik ők is a nőnapot, koccintanak sűrűn az egészségünkre, csak köszöntenek – hozzák fel védelmükre. Egymás után emelgetik a poharat, hiszik – így boldoggá teszik a napodat, hogy el ne felejtsék, a kezükben csokor, késésük oka útszéli tövisbokor. Azért köszönjük nektek, hogy vigyáztok ránk, ne […]

Posted by
Posted in

Csend és robaj

Csend és robaj Méltóságteljes égbetörő ormok, a parton álló fák zöldellő foltok, szelíd hullámok a tündöklő vízen, napsugár játszik a derűs felszínen. Didergő zord szirteken még hó az úr, alatta bársonyos zöld fű a kontúr, mindkettő fenséges hegyi túrának, tiszta a klímája hegyek csúcsának. Színek harmóniája,- lent csend honol, fenn a bérceken dühöngő szél dobol, […]

Posted by
Posted in

Azt hittem örökké tart

Azt hittem örökké tart… Hosszú magányos estéken, eszembe jut közelséged, rohannék hozzád örömmel, ha nem látnálak ködösen. Jó hallani halk hangodat, tűz gyúl szemedben pajkosan, kitárulsz előttem, – rám vársz, és most,- végre magadba zársz. Érzem puha érintésed, ruganyosságod dicsérem, duruzsolsz nekem kedvesen, csodás veled, így kettesben. Néha tükröt tartasz elém, visszapillantva van remény, hogy […]

Posted by
Posted in

Az utolsó óra

Az utolsó óra Vijjogó szirénák, villódzó fények, pislákoló, távozni készülő élet. Lelkemből fakadó, néma sikoly, mely kér, könyörög, parancsol. Rám nézel, és tudom, nincs tovább, nem küzdesz többé, belefáradtál. Tekintetünk egymásba fonódva, megérint a múlt csodás varázsa. Csalogat, hívogat a sok szép emlék, ám a jelen vasmarokkal szorít, azt súgja, mindez csak kellék, és mindenre […]

Posted by
Posted in

Az első

Az Első Életem útját én már-egyedül járom, csodás naplementék, különleges álmok. A foszforeszkáló lélekingoványok, és a múltból feltörő emlékfoszlányok. Voltunk szerelmes – nem kicsit – bolondos pár, szívünkben égett, hatalmas érzelemár. Kacagtunk boldogan, ettől volt a könnyár, fényesen csillogott a két csodás szempár. Hittük, a jövő még sok szépet tartogat, együtt fejtjük meg a lappangó […]

Posted by
Posted in

Amikor vége van

Amikor vége van Itt van a tél, a hideg tél, mindenki fázik, mindenki fél. Fél a jövőtől, az ismeretlen sorstól, mi pedig az eljövendő, örök elválástól, … ha majd eljön a búcsúzás, legyen az csak egy baráti kézfogás. Elfeledjük végleg a szép emléket, nem mondunk egymásnak régi meséket. Nem halljuk többé egymás kacagását, a mélyben […]

Posted by
Posted in

A folyó

A folyó Aranyos színben lángoló víztükör, lemenő napban világító tűzgödör. Halkan csobogó, csacsogó hullámok, mesél, suttog egy másik világról, a part menti köveknek végzetről, örömről, bánatról, emlékekről. Régmúlt időkben virtustáncot járt, mára szelíden öleli az árhatárt. Magas hegyvidéken, erdő mélyén fakad, sok országnak vitte a reménysugarat, megosztott társadalmat és viszonyokat, ezüstösen csillogva szövi az álmokat. […]

Posted by
Posted in

A béke szigete

A béke szigete Képeslap érkezett nevemre címezve, régi barát küldte, szívekkel színezte, a képen egy csodálatos táj hívogat, nyugalom árad, belőle mely simogat. A tengeren egy csöppnyi vitorlás siklik, hullámok taraja az égig repíti, a parti szirteknél már halkul a dörej, nap színez felhőket halvány vörösre. A parton világítótorony áll büszkén, kövei az időtől már […]