Posted by
Posted in

Dér is lassan megjön

Bemondták, hogy itt a dér, lassan tán’, meg is jön, Már vastag az avar és nagyon remeg, félőn… Bemondták, hogy itt a dér, lassan tán’, meg is jön. Levéltelen ágak között, gátlástalan, törtető lesz a fény, Arra, hogy lesz még idén kellemes meleg is, kevés a remény… Levéltelen ágak között, gátlástalan, törtető lesz a fény. […]

Posted by
Posted in

Őszi meditáció

Tegnap még volt kicsi, enyhén langyos napsugár, jólesett, Udvarunkba a fákon, ismeretlen madár repdesett… Tegnap még volt kicsi, enyhén langyos napsugár, jólesett. Tájékunkra rászokott az estefele, hirtelen, Gyorsan megjött az éjszakai is, szinte végtelen… Tájékunkra rászokott az estefele, hirtelen. Sötétben nem is látni a rozsdásodó leveleket, Szülő-madarak fészekben melegítik, gyerekeket… Sötétben nem is látni a […]

Posted by
Posted in

Nyár-végi eső ömlik…

Antikolt, réz színű felhők csak támadnak alacsonyan, Köröskörül is rézszínűvé vált a világ, tartósan… Antikolt, réz színű felhők csak támadnak alacsonyan. Ma már nem megyünk sehová, lóg az eső lába, Elhúzom a függönyt, bámulok a vakvilágba…. Ma már nem megyünk sehová, lóg az eső lába. Hirtelen kidől a dézsa, zuhog, mintha direkte öntenék, Fönt biztos […]

Posted by
Posted in

Cipelem a keresztemet

Hétköznapi pszichológia… Nagy a súlya, erővel cipelem a keresztemet, Lehet, nem tudom már meg, út vajh’ merre-hová vezet… Nagy a súlya, erővel cipelem a keresztemet. Nagy erővel nyomja a vállam, Biz’, ettől meg már fáj a hátam… Nagy erővel nyomja a vállam. Utamon a harag sosem segített, Jóindulat, távolról nézegetett, Utamon a harag sosem segített. […]

Posted by
Posted in

Mint vízi bivaly

Olyan az életem, mint a vízi bivalynak, ha száműzték a bánya homokba Gyenge kis hullámocskákon, én mindig ezt éreztem a sárrá dagadt homokba… Olyan az életem, mint a vízi bivalynak, ha száműzték a bánya homokba. Azt mondják, ha változást akarsz, akkor légy tenmagad! Hogy add magad? Én meg is fogadtam, de sorsom a bánya homokjába […]

Posted by
Posted in

Hullámvasúton…

Végül, csak fölismertem… Hmm… hetven évesen jövők rá, életem nem egy életvasút, Olyan vagyok, mint vidámparkba mutogatott hullámvasút, Hmm… hetven évesen jövők rá, életem nem egy életvasút. Mert becsöngettek, rá, fölültettek, A villanyomorok dübörögtek, Mert becsöngettek, rá, fölültettek. Az óta folyvást élvezhetem, ezt a gyilkos rohanást… Még nem volt, aki bekiabált, kisfiam, akarnál mást? Az […]