Posted by
Posted in

Isitől, búcsú

Most Ballag Sok gyerek… Tanároktól, Isitől, búcsú! * Ott Vannak A szülők, Barátok és A rokonság. * Lét Ketyeg. Lét múlik. Öregedés. Ballagás… emlék! Vecsés, 2021. május 2. – Kustra Ferenc József – íródott apeva csokorban, a ballagásról.

Posted by
Posted in

Ébredj, él ez a világ…

Haikuban és apevában írva. Idő van! Ébredj! Az idő, halad, pereg… Feleszmélés kell. * Jó Magyar Hazafi! Mondj le erről: Végtelen közöny! * Lét, mesebeli? Akkor minek a remény? Ó! Mily’ a világ… * Álomvilágban Élni: az önbecsapás! A nagy rossz közelg… * Te még várod jót? Napocskát… felhő takar! Ébredj már ember! * Most […]

Posted by
Posted in

Hazugság

Hétköznapi pszichológia, hosszabban… A hazugság, biztosan hazugságot szül, Ördög meg, somolyogva odatelepül… Innen már, megállíthatatlan a mókuskerék, Később, már az igazság kimondása sem csak fék… Csitt. Hallgass. Egy szót se. Ne hazudjál. – Igazság is fáj… * Hazudik biz’ a politikus, a csaló, És aki lógós, akkor is, ha van meló! Rest ne légy. Dolgozz […]

Posted by
Posted in

Alkonyodik…

Az estéről, apevában… Már Bíbor Alkonyat Simogatja Horizont hátát. * A Múltra Hálót fon A nesztelen, Vakká lett sötét. * A Gond Barázda Semmivé lesz Mély sötétségben. * Az Árnyak Is tűnőben… Vaksötétben Erre nincs szükség. * A Nap Fénye Sápadtan Álomba merül. * Az Idő Tűnődik. Most mi legyen? Inkább, megy tovább. * A […]

Posted by
Posted in

Tartom magam a szövődményekben…

Az öregségről, apeva csokorban… Ép, Kerek Lelkekben, Ember retteg, Szövődményekben. * Ég Pokol Kénköves Örök tüze! Szövődményekben. * Ha Mernék Rettegnék… De, a cél nem! Szövődményekben. * Én Nehogy Remegjek. Már nem leszek, Szövődményekben. * Csak, Nagyon Zeng a csönd! Öregségem, Szövődményekben. * Jő Halál, Holtra vált. Már, semmi nincs! Szövődményekben… Vecsés, 2017. június 19. […]

Posted by
Posted in

Én balga, reménytelenben reménykedek…

Öregségemről… ez most vízióm? Hmm… lehet, hogy őrült vagyok, mert öregen is reménykedek? És még, ezt is titokban teszem, mint a kicsi gyermekek? A Remény Állandó. Vagy te idős, Vagy apró gyermek. Nem Merem Reményem Felfedni. Még Őrültnek hisznek! * Miért nem akarom észrevenni, hogy a halál már itt kaszál, Miért nem hallom, hogy a […]

Posted by
Posted in

Hűnek lenni…

De, mi az? Lehet az ember hű, a hazához, Lehet az ember hű, a családhoz, Lehet az ember hű, a baráthoz. A Hűség Kitartást Jelent, személy S feladat mellett. * Van hűség sokféle, amit ki is lehet mutatni, Van hűség, amit meg adott helyen el kell titkolni. Van Hűség Nyilvános, S amit néhol Titkolni muszáj. […]

Posted by
Posted in

Egy kaptafán az öregségünk?

Az öregségről versben, apevában és 10 szavasokban… Ahogy körbenézünk, feltétlenül. Bár, nem teljesen leplezetlenül. Mind öregszünk… olyan féktelenül. Az Idő Foga már Annyiunkat Kikezdett… bizony. Nem is értjük, csak nézelődünk, Hogy mivé lettünk… és kételkedünk. * Az élet, ma már nem is emberi, egy lidércnyomás, Olyan, mint amikor a ködben rohansz és koppanás… Tehetetlen lét, […]

Posted by
Posted in

Csak élveztük… az ested.

Mily’ Ékes Takaró. Körül ölel Ő, sötét estem. Estére, én takarni készültem a törékeny tested, De elkészült a sötétből szőtt takaród… ez ested. Sötéség honol, Nem téveszt(ő). Titkot rejt, Takarj Be! Innen, már összeért a tér az idő és a lét Mi meg csak élveztük a szerelem hevét. Nincs már távolság. Tér, idő, lét Összefut. […]

Posted by
Posted in

Sikátoron keresztül…

Életmeditációt írtak a szerzők, versben és apevában… Múlnak az évek, elmúlnak a hónapok Nem tudom, mi lesz, elmúlnak az évszakok… Érzem, a saját időm fordul lassan ellenem A nagy bíró, a döntésével marasztalt engem. Az Évek Mellettem Elrohannak. Csak nyomot hagynak. Még Kaptam Kis időt, De, múlt évek Terhét viselem. Életsikátorom kopott, töredezett kövein járok, […]