Haikuban és apevában írva. Idő van! Ébredj! Az idő, halad, pereg… Feleszmélés kell. * Jó Magyar Hazafi! Mondj le erről: Végtelen közöny! * Lét, mesebeli? Akkor minek a remény? Ó! Mily’ a világ… * Álomvilágban Élni: az önbecsapás! A nagy rossz közelg… * Te még várod jót? Napocskát… felhő takar! Ébredj már ember! * Most […]
Hétköznapi pszichológia, hosszabban… A hazugság, biztosan hazugságot szül, Ördög meg, somolyogva odatelepül… Innen már, megállíthatatlan a mókuskerék, Később, már az igazság kimondása sem csak fék… Csitt. Hallgass. Egy szót se. Ne hazudjál. – Igazság is fáj… * Hazudik biz’ a politikus, a csaló, És aki lógós, akkor is, ha van meló! Rest ne légy. Dolgozz […]
Az estéről, apevában… Már Bíbor Alkonyat Simogatja Horizont hátát. * A Múltra Hálót fon A nesztelen, Vakká lett sötét. * A Gond Barázda Semmivé lesz Mély sötétségben. * Az Árnyak Is tűnőben… Vaksötétben Erre nincs szükség. * A Nap Fénye Sápadtan Álomba merül. * Az Idő Tűnődik. Most mi legyen? Inkább, megy tovább. * A […]
Az öregségről, apeva csokorban… Ép, Kerek Lelkekben, Ember retteg, Szövődményekben. * Ég Pokol Kénköves Örök tüze! Szövődményekben. * Ha Mernék Rettegnék… De, a cél nem! Szövődményekben. * Én Nehogy Remegjek. Már nem leszek, Szövődményekben. * Csak, Nagyon Zeng a csönd! Öregségem, Szövődményekben. * Jő Halál, Holtra vált. Már, semmi nincs! Szövődményekben… Vecsés, 2017. június 19. […]
Öregségemről… ez most vízióm? Hmm… lehet, hogy őrült vagyok, mert öregen is reménykedek? És még, ezt is titokban teszem, mint a kicsi gyermekek? A Remény Állandó. Vagy te idős, Vagy apró gyermek. Nem Merem Reményem Felfedni. Még Őrültnek hisznek! * Miért nem akarom észrevenni, hogy a halál már itt kaszál, Miért nem hallom, hogy a […]
De, mi az? Lehet az ember hű, a hazához, Lehet az ember hű, a családhoz, Lehet az ember hű, a baráthoz. A Hűség Kitartást Jelent, személy S feladat mellett. * Van hűség sokféle, amit ki is lehet mutatni, Van hűség, amit meg adott helyen el kell titkolni. Van Hűség Nyilvános, S amit néhol Titkolni muszáj. […]
Az öregségről versben, apevában és 10 szavasokban… Ahogy körbenézünk, feltétlenül. Bár, nem teljesen leplezetlenül. Mind öregszünk… olyan féktelenül. Az Idő Foga már Annyiunkat Kikezdett… bizony. Nem is értjük, csak nézelődünk, Hogy mivé lettünk… és kételkedünk. * Az élet, ma már nem is emberi, egy lidércnyomás, Olyan, mint amikor a ködben rohansz és koppanás… Tehetetlen lét, […]
Mily’ Ékes Takaró. Körül ölel Ő, sötét estem. Estére, én takarni készültem a törékeny tested, De elkészült a sötétből szőtt takaród… ez ested. Sötéség honol, Nem téveszt(ő). Titkot rejt, Takarj Be! Innen, már összeért a tér az idő és a lét Mi meg csak élveztük a szerelem hevét. Nincs már távolság. Tér, idő, lét Összefut. […]
Életmeditációt írtak a szerzők, versben és apevában… Múlnak az évek, elmúlnak a hónapok Nem tudom, mi lesz, elmúlnak az évszakok… Érzem, a saját időm fordul lassan ellenem A nagy bíró, a döntésével marasztalt engem. Az Évek Mellettem Elrohannak. Csak nyomot hagynak. Még Kaptam Kis időt, De, múlt évek Terhét viselem. Életsikátorom kopott, töredezett kövein járok, […]
(10 szavas) Ne bánkódj előre, hogy elmegyek. Mindenki így jár… sőt gyerek… Szó Nélkül… Ha hívnak, S már nem leszek, Ne légy bánatos. Ne Fájjon A szíved, Ha mennem kell, S többé nem leszek. * (3 soros-zárttükrős) Míg itt vagyok, ölelj, szeress, bíz’ én neked élek, Közös boldogságunkat ápolni én nem félek… Míg itt vagyok, […]
