Posted by
Posted in

Büszke…

Meditációm… Innen a völgyből csak nézem a kopottas, de büszke bérceket, Ők testesítik meg úriasságot, sőt lehet, hogy életet… Bízok, hogy bennem nem testesítenek hamis képzetet, Hogy fölfelé nézve, magamévá teszem a méretet… Dalolgatok, remélem, ez felszáll az oromra, Ott meg a sok hangjegy tán’ letelepszik halomba. Lehet, hogy én vagyok környék egyetlen vakondja? * […]

Posted by
Posted in

Don-kanyarban harcolt a miért!

Magas, szürke a fal velem szemben, ködből kiépítve, Látom én, hogy ennek aztán nem lehet menni hegyibe… Itt az ismeretlent, nem világítja meg a boldog nyárias nap. Jókat eszik, alszik, megáld és küld a halálba, a tábori pap! Itt a ködből jön a halál, egy nagy repeszakna, vagy csuló képébe… Ha felrobban, elrepít minket a […]

Posted by
Posted in

Az őszi szél oboája

(3 soros-zárttükrös) Kint a mező szélén van egy romház, Tanya volt valamikor, nincs már máz… Kint a mező szélén van egy romház. (apeva) Kinn, Távol Mindentől, Áll egy üres Roskadozó ház. * Ajtó félig leszakadt, ablaküvegek betörtek, Legyek itt már nem járnak, megdöglöttek, elköltöztek… Ajtó félig leszakadt, ablaküvegek betörtek. Nincs Ablak, Sem ajtó Rajta. Már […]

Posted by
Posted in

Gőzősöm csühögőtt…

(Bokorrímesek) A kék seszínű benzinszag felhő, hosszan, maradón húzódott életvonatom mögött, A gőzősöm egész életemben úgy csühögőtt, mint ki végleg, vicc országba költözött. Ugrálva araszolt a síneken, zakatolón kihagyott, defekt volt kerekek között Hetven múltam, tudom, hülye vonaton, csak hülye életet lehet élni. Elakadtunk folyton, sorompó… jelző piros, és nekem kellett evezni… Mindenkit szeretni marhaság, […]

Posted by
Posted in

Könyvremek (apeva-poéma)

Bár rég volt, emlékszem azért, mikor megszerettem a sok könyvet szülői házban szőke fiúcskaként – rám várt a polc, mint egy nagy hajó kies betűtengeren, s én ezt az óceánt lelkendezve felfedezhettem. Mi vajon hát a könyv? Mitől remek? Készítője ki? A külcsín és belbecs együttese, mely felszenteli, és jó, ha arányos, tapintható, kézzelfogható. De […]

Posted by
Posted in

Napnyugtával…

Köröttem zúgva és pörögve, nyüzsög, tolakszik mindenki. Plakát letépők, konyhai segédek, meg a többi senki… (Haiku) Zsibong a tömeg, Kavarog a hangulat, Az est átölel. (Apeva) Nap Álmos, Menni kész, A csend dúdol Egy bódító dalt. ** (Bokorrímes) Este az alkony, hazudós… valótlan meséket mesél, Majd reggel a napébresztő hajnalban zizzen a levél… Nap kicsomagolja […]

Posted by
Posted in

Napnyugta

A bárányfelhő hullámok mesés és oly’ szép tündérvilága, A sötétedő kora-este, néznivaló bíborvirága… A bárányfelhő hullámok mesés és oly’ szép tündérvilága. Kora est fénye. Bíborszín felhőket fest. Varázsos alkony. * A vattás-fehér bárány felhőréteg, részben bíborszínű volt, Ég erősödő holdvilága, az ezüstjével, lassan tarolt… A vattás-fehér bárány felhőréteg, részben bíborszínű volt. Ég Kékjén Rózsaszín Barikákat […]

Posted by
Posted in

Fák árnyai…

(3 soros-zárttükrös) Lelkünkben legyen, nemes akarat, Ismerve létet, tudom, nagy falat… Lelkünkben legyen, nemes akarat. (apeva) Szép Erény A jóság, Kevés ember Lelke; menhelye. ** Ketten ülünk itt a korhadt erdei padon, Itt át lehet látni, nem létező falakon… Ketten ülünk itt az korhadt erdei padon. (senrjú) Nincs lehetetlen, Ha ketten összefognak. Falak ledőlnek. ** […]

Posted by
Posted in

Vizes tájkép…

(10 szavas duó) Májusi eső aranyat ér… Van is hely, még sok elfér… Májusi eső, szinte vércsere, Természet várja, nagyon itt az ideje. * (tükör apeva) Hull, Pereg Sok-sok csepp, Aranyat ér Májusi zápor. Májusi zápor Aranyat ér. Sok-sok csepp, Pereg Hull. ** (HIAQ) Micsoda élmény a Tavaszi, nagy esővárás, Vizes falevelek! * (senrjon) Esik […]

Posted by
Posted in

Vesztett csaták

(3 soros-zárttükrös) Legtöbbünk élete, kész mohácsi csata… Legtöbbünk élete, vesztett csaták sora… Legtöbbünk élete, kész mohácsi csata… (apeva) Nem Könnyű Az élet, Örökös harc A sorsmezején. ** Sokan, mind egyformán, talán jobb sorsra voltunk érdemesek, De, ha ördög aludt, jöttek intézkedni, ördög gyerekek! Arattunk mi is többen, de csak az üres kalászokat, Szívünk-lelkünk elveszett, utáljuk […]