Posted by
Posted in

Az utolsó unokám, már nem lesz óvodás…

Az utolsó unokám, ki még óvodás, cukorbeteg, Ezt pedig neki sem, szülőknek, ovinak sem egyveleg. * (Bokorrímes) Három éve, amikor beíratták, akkor a vezető ezt megtagadta, Mivel arra hivatkozott, hogy nincs, ki a gyermeket a szükségkor megszúrja… Ez pedig oly’ kirekesztés volt, hogy anyja polgármesteribe ment panaszra! * (Senrjon) Kérdést röviden, rövid Telefonnal meg is […]

Posted by
Posted in

Életbe beballagunk…

(Septolet) Ballagunk… Elballagunk… Életbe beballagunk! Gyerekkor, Fiatalkor… Minden múlik, minden változik, Életében ember, sokszor álmodik! * (Senrjon) Életszakasz ideje, Lejárt, már újabb szelek fújnak. Még esernyő sincs… * (Apeva) Ma Már csak Ilyesmi: Hogy ballagás. Minden múlt polcán! * (HIAQ) Elballagás, múlás. Ezen időszaknak vége. Létrész már elmúlás. * (Senrjú) A homokóra Sem áll meg! […]

Posted by
Posted in

Csalfa, elvakult remény…

Istenem, hogy kellene megszabadulnom a generált reménytől, ez egy csaló! Ő a megtestesült ellenségem, ámítóm, hitegetőm! Ő a porba sújtó… Istenem, hogy kellene megszabadulnom a generált reménytől, ez egy csaló! * (Senrjon) Már elmúlt hetven éve, Hogy hithűn reménykedek! Minek? Ő csak mosolyog… * (Bapeva) Hazug A remény, De lesz ez még Akár rosszabb is! […]

Posted by
Posted in

Te és én

Te És én A világ Legtetején Egységgé válunk.   Mi  Leszünk Az erő, Szerelemben, Dalban rügyező…   …Pár, És bár Tétován, Lépünk, futunk, Egy a mi utunk.  

Posted by
Posted in

Újévi köszöntő

Új Évben Új remény, Új fejezet, Újító regény. Zsenge költemény. Új év szele Messze fúj, Minden  Új.  

Posted by
Posted in

Büszke…

Meditációm… Innen a völgyből csak nézem a kopottas, de büszke bérceket, Ők testesítik meg úriasságot, sőt lehet, hogy életet… Bízok, hogy bennem nem testesítenek hamis képzetet, Hogy fölfelé nézve, magamévá teszem a méretet… Dalolgatok, remélem, ez felszáll az oromra, Ott meg a sok hangjegy tán’ letelepszik halomba. Lehet, hogy én vagyok környék egyetlen vakondja? * […]

Posted by
Posted in

Don-kanyarban harcolt a miért!

Magas, szürke a fal velem szemben, ködből kiépítve, Látom én, hogy ennek aztán nem lehet menni hegyibe… Itt az ismeretlent, nem világítja meg a boldog nyárias nap. Jókat eszik, alszik, megáld és küld a halálba, a tábori pap! Itt a ködből jön a halál, egy nagy repeszakna, vagy csuló képébe… Ha felrobban, elrepít minket a […]

Posted by
Posted in

Az őszi szél oboája

(3 soros-zárttükrös) Kint a mező szélén van egy romház, Tanya volt valamikor, nincs már máz… Kint a mező szélén van egy romház. (apeva) Kinn, Távol Mindentől, Áll egy üres Roskadozó ház. * Ajtó félig leszakadt, ablaküvegek betörtek, Legyek itt már nem járnak, megdöglöttek, elköltöztek… Ajtó félig leszakadt, ablaküvegek betörtek. Nincs Ablak, Sem ajtó Rajta. Már […]

Posted by
Posted in

Gőzősöm csühögőtt…

(Bokorrímesek) A kék seszínű benzinszag felhő, hosszan, maradón húzódott életvonatom mögött, A gőzősöm egész életemben úgy csühögőtt, mint ki végleg, vicc országba költözött. Ugrálva araszolt a síneken, zakatolón kihagyott, defekt volt kerekek között Hetven múltam, tudom, hülye vonaton, csak hülye életet lehet élni. Elakadtunk folyton, sorompó… jelző piros, és nekem kellett evezni… Mindenkit szeretni marhaság, […]

Posted by
Posted in

Könyvremek (apeva-poéma)

Bár rég volt, emlékszem azért, mikor megszerettem a sok könyvet szülői házban szőke fiúcskaként – rám várt a polc, mint egy nagy hajó kies betűtengeren, s én ezt az óceánt lelkendezve felfedezhettem. Mi vajon hát a könyv? Mitől remek? Készítője ki? A külcsín és belbecs együttese, mely felszenteli, és jó, ha arányos, tapintható, kézzelfogható. De […]