Posted by
Posted in

Balaton képvers

   SÁRVÁRY MARIANN                                                              KÉPVERS   Bala toni imp- ressziók — Alig fodrozódik a víz A nap- fény       nem csal ki senkit A hullá- mok meg-        törnek Az izzó gránit- köveken Susog        a nádas Jegenyék őrzik a tájat A tóméltóság kezdi meg szokni magányát Éhes sirály rikácsol Napvirág kandikál a parton Egy fűnyíró kitartóan […]

Posted by
Posted in

Vihar a Balatonon

A mi tavunkon nekünk még, a csúnya viharban is szép… Tombol a vihar, vészes dührohamot kapott az ég, Fönt a fekete viharfelhők, maga a sötétség… Tombol a vihar, vészes dührohamot kapott az ég. (Hairon) Morc felhők gyülekeznek, Dühöng az ég, vészjóslón sötét. Őrjöng a vihar. * A tájat bevilágítja az állandó, vízbe is lecsapó villámcsapás, […]

Posted by
Posted in

Balatonunk!

Hazánk ékköve vagy! A víz felől rám telepszik a pajkos esti szellő, És imádni való a vízszaga, jó, hogy erre jő. Bajuszomat kócoló És arcomat csókoló, Hűvösödő fuvallat Langymelegen simogat. Van a Balatonnak partján sok porszem és még több, sok kőszikla, Én az egyikre ültem, szeretem, ha a víz lábamat mossa… Nincs messze tőlem a […]

Posted by
Posted in

A víztükör is fekete

A Balaton partján… Hold világánál az víztükör is fekete, Éppen hogy látszik benn a Hold fénye. Mindig megcsillan a kis hullám hegye. Szíved csendje olvad. Fénytükörré formál – Téged alakít szüntelen. * Nézem, hogy nincs felhő, csillagok is szikráznak, Szépséges a látvány, fényükkel vízen ugrálnak. Szélmentesen, a pici hullámok törik az éjszakai fényeket, Úgyis alszanak, […]

Posted by
Posted in

Balaton az enyém is!

Mint egy vízi felügyelő, Balcsinál, figyeltem a tájat, Hallottam, madarak és vadkacsák járják, repülik nádast. A sötétedésben is észleltem, lesz messze tőlem felleg! Ő ugyan, onnan mindent lát, de van még nála is tán’ feljebb! Este, ahogy sötétedik, csend elönt, rám telepszik, mint özön, A vízből is kezd elpárologni, a már félig alvó közöny, Ez […]