Posted by
Posted in

Boldog percek

Boldog percek Nevess, csak nevess az élet csodás, boldog percek, csupa fény ragyogás, imádom fejeden a kalapot, ezt a régi, bohókás darabot. Mosolyod is tündöklően fehér, mámoros pillanat mindent megér, kinyújtom kezem, fogd meg szorosan, szemed nevet vágytól fátyolosan. Szerelmes nyarunkat nem engedjük, ábrándjainkat együtt kergetjük, veled dúdolnám örökké dalunk, szörnyű lenne, ha már nem […]

Posted by
Posted in

Harmati Gyöngyi: A boldogság művészete…

Mi a boldogság? – kérdezi Öreg, fiatal, gazdag, szegény, Mindenki ezt kutatja, és Mindenki máshol és másban Leli meg, vagy meg sem találja.Ha van szép családom, jó munkám, És még egészséges is vagyok. Hát persze, hogy ilyenkor boldog vagyok, De ha egy nap arra ébredsz, Hogy mindezek semmivé foszlottak, Mint a délibáb az alföldi rónán. […]

Posted by
Posted in

A természet boldogsága.

Tarka pillangók kergetőznek, Mezei virágok égig nőnek. Az égbolt angyali szép kékje, Hegyek csalóka messzesége. Elfutó bogarak arany háta, Országút agyagos sárgája, Mind, mind érzéki szép látvány, Boldogság ez és nem ármány. Budapest, 1997. augusztus 3. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Régen vágyott nap

Ma esküszünk! (9 soros) Ma lesz, az esküvőnk. Régen vágyott nagy nap lesz, Életnek, mi, remek lesz! Telik még egy óra, Már boldog házasok leszünk! Boldog a lélek-énekünk. Ígéreted… hűség! Feleségem leszel, szeretlek! Jövő életben elvisellek! (10 szavas) Násznép, már indulásra kész, Bennünk nincsen félsz… Életben, velem élsz! (HIAQ) Napsütötte lesz az Életünk, egymást szeretjük! […]

Posted by
Posted in

Indulunk a közös élet felé

Ma mondjuk, hogy: igen… Boldogok vagyunk, mert végre eljött a mai nap, Az állam után, isteni áldást ad még a pap… Boldogok vagyunk, mert végre eljött a mai nap. Már öltözünk és megyünk igent mondani, A násznép meg még csak, most kezd koccintani… Már öltözünk és megyünk igent mondani. Isteni a szerencsém, hogy kifogtalak, szeretlek, […]

Posted by
Posted in

Én balga, reménytelenben reménykedek…

Öregségemről… ez most vízióm? Hmm… lehet, hogy őrült vagyok, mert öregen is reménykedek? És még, ezt is titokban teszem, mint a kicsi gyermekek? A Remény Állandó. Vagy te idős, Vagy apró gyermek. Nem Merem Reményem Felfedni. Még Őrültnek hisznek! * Miért nem akarom észrevenni, hogy a halál már itt kaszál, Miért nem hallom, hogy a […]

Posted by
Posted in

Megfeszítve

Judit rohant. Kegyetlen tempóban hajtotta magát, lábait szaporán rakta egymás után, tűsarkai hangosan kopogtak a szürke betonjárdán. Minden nap ezt csinálta. Csak rohant, és közben semmi másra nem tudott gondolni, mint arra, hogy el kell érnie! Muszáj! Néha felpillantott, szemeit gyorsan körbejártatta a mellette elhaladó embereken, de ilyenkor sem lassított a tempón. Csak egy-egy gyors […]

Posted by
Posted in

Világhimnusz 6: Te és a többiek

Világhimnusz 6 Te és a többiek “Kész van már az ebédem? Kész lehet. Oltsa el éhem nékem, sietve. Hol lelem, aki boldog, él-e még? Miért hogy el nem mondod, hát titok? Azt tudom, én lettem én, biztosan. De mi van, ami enyém, s mi legyen? Merre vagy bölcsen-Tökély, nem látlak- veled jön, Nőj-s Nőj Kéj, […]

Posted by
Posted in

A császár kutyája

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tágas mező. Annak a közepén állt egy kulipintyó, a kulipintyó kertjében egy tulipán. Annak a közepében volt egy csodás palota, abban lakott a Császár. Nagy, hegyes, rezes  orra volt, lapos pillantása, kackiás bajusza, vállán gumipitypangból szőtt hímes palást, fején hányavetin trónolt egy aranyvesszőből vert díszes korona. A […]

Posted by
Posted in

Örök románc

Villan az emlék, szép volt a nyár ültünk a parton, s öleltél már. Kezed simított, bomlott a blúz – huszonegy voltál, én meg csak húsz. Pillangók szálltak, s hajlott a nád feledtem már, hogy bárki meglát. Éledt a férfi, ébredt a nő – tanúja volt az öreg fenyő. Ártatlan szívem, lopva sajog azóta létem veled […]