Posted by
Posted in

Járom az utam… igavonóként.

Járok az utamon, macskaköves úton, Nagy, régi házak között nézek ámulón Tekingetek mindenfelé, hogy milyen Gyönyörű e szépség… nem akármilyen. Fent látom a füstős kémények közül Cselesen csak rám villan és túlröpül A napsugár, már nem időzik rajtam, Jól látja, nem nézi… összeroskadtam. Nekem már kis pólyám lett a koporsóm, Mint katonának köpeny… árokpartom. És […]

Posted by
Posted in

Botorkálok

Sűrű, nyálkás köd lóg az erdőben a fákon, Botorkálok… tejfehérben, meredek fájón. Előttem nagy fa… tán’ nem is látom az erdőt, Botorkálok… köd van, honnan merítsek erőt? Vecsés, 2004. március 22. – Kustra Ferenc