Posted by
Posted in

Monoton bú

A monoton bú emészt konokon, Táncos lábnyom nem látszik homokon. A zászlórúd a szél hárfája lett, Bús hangokat vinnyog a ház felett. A helyzet nem javul, rosszabbodik, A zászlórúd sírva hajladozik. A szél, söprő ereje nem fárad, A monoton bú csak tovább támad. Vecsés, 1999. június 12. – Kustra Ferenc

Átkos éjszakák
Posted by
Posted in

Átkos éjszakák

Átkos éjek jönnek a holnapokkal és nem borul már ránk remény. Nem szólnak már az árnyak, csak suttog a néma éj – csillagtalan az égbolt, lelketlen álarc az életünk. Fegyencek szórnak üres szavakat, mit senki sem ért – vagy érteni nem akar, mert a közöny és a kényelem hasznot húz belőlük. Új világ, örök éj, […]

Leszek benned
Posted by
Posted in

Leszek benned

Jártam szellővel a táncot, benned voltam bánatod. Eloltottad már a lángot, könnyes szemmel bánhatod. Esőfelhő nyári égen, leszek benned zivatar. Vihart zúgva égre vésem, hogy az élet kifacsar. Árokmeder vízzel telik, benned dúl még a vihar. Könnypatakká majd így válik, a bú árad, betakar. Derül az ég, árok apad, benned leszek halk kacaj. Csorgó könnyek […]

Posted by
Posted in

Ballagunk az éjben…

Versben és Európai stílusú haikuban… Én és a holdvilág, kézen fogva ballagunk az éjben, Nézek csak körbe, de nem látok semmit, a cél gömbjében… Nem is tudom, hogy megyünk… mi van élet kézikönyvében? Látni fákat, házakat, bokrokat, hegyeket, Így éjjel nem kell elhajtani a legyeket… Nincs hátizsákom, így a bút, én ölben cipelem, Ő a […]