Posted by
Posted in

Csendességem

Krisztust váró koszorúm, asztalközép dísze, sötétségben győzni fog, csendességem fénye. Hitem soha nem inog, remény fénye lángol, szívemben öröm dobog, advent, napot számol. Asztalunkon koszorú, úrjövetet várja, körülöttünk a világ, gonosz táncát járja. Csendesedj el most velem, szeretetünk árja, a négy gyertya fényében, otthonunkat áldja. Lángokban áll a hited? Reménységed árva? Öröm, tükör szememben, tekinteted […]

Posted by
Posted in

A csendem fénye…

Versben és apevában írta meg a szerzőpáros… A csendnek a perceiben érzem, hogy átkarol a fénye, Akkor világlik ki, mekkora a jövőnek a reménye… Az ég távoli csillaghalmaza a csendet sugározza, És csukott szemmel látom, a csendnek is van szivárványhídja! Csend Fénye Magához Ölel. Lelkem Boldogan szárnyal. Sértőszó nem hat. Lelkemben él Szeretet, Béke s […]

Posted by
Posted in

A csendem az enyém?

Elmélkedés Európai stílusú tankában… Engemet szeret A csend, össze is bújunk. Így, ketten vagyok? Ölel, visszafog s csitít Lelki bánatot tompít. * Csendes éj szétmar! Magány sötét, urizál. Egyedül… lét, győz! Csendem, éjben ijesztő, Magányom oly’ dermesztő. * Új veszekedés, Este bor, éjjel a vágy! Majd, csendben cigi. Csendben izzik fájdalom, Csellengő füsttel oltom. * […]

Posted by
Posted in

Fékem

A magas égen Szikrázva süt, napocska! Alkony közeleg. * Már az álmaim sem az enyémek, A semmiben vésznek, elenyésznek. Ezzel minek rontsam meg életem, Ha jól látom, már ez lett a fékem. * Csend, nyikorogva Beáll saját helyére. Beesteledett. Budapest. 2000. július 17.- Kustra Ferenc – Versben és európai stílusú haikuban…

Vízcseppek olvadása
Posted by
Posted in

Vízcseppek olvadása

  Zizegve hull le a ködszerű pára – izzik, és olvad a vízcseppnyi bőr – átlátszó üvegre szerelmet rajzol a pillanat; pihen a mindig szaladó, örök idő.   A pirosló nap már aludni készül, álmosan hunyorog az ablakon át… – mosolygok; oly hangtalan oson hátadnak ívében végig a vágy…   Ujjaim hegyén a mézízű szappan, […]

Posted by
Posted in

A csönd jó!

Hallgatni, visszatérő rímben is… Hallgatni a csend… Szél sincs… hová csend? (Visszatérő rímes) Halkan zúgnak a tavalyi tőmondatok, Gondoltam, jó lesz tavalyi, így harcolok. (Septolet) Ülök, Csendben Ücsörgök… Hallgatom a néma csendet… Tőle várok ihletet. Ábrándozok… Jő gondolat sok-sok. *** A csend jó, Mormogó… El lenni a nagy és siket csönddel, Télen bizony fagy és […]

Posted by
Posted in

Sejtelem

Fénylőn száll hozzád a gondolat, belőlem cseng a csönd. Messze vagy. Szívembe lopott halk szavak… Szótlanul szeretni, sejtelem. Tudsz-e elcsendesedni nekem? Mondd, hogy nem reménytelen!

Posted by
Posted in

Bánat

Fürdeni szerelemben nem szabad, nem szabad! Keserű bánatkönnyek. Emésztő önmagad elől menekülő vágy – csendje vagy, csendbe vagy.

Posted by
Posted in

Életvándor vagyok…

Versben, európai stílusú tankában és apevában… Hajnali fényben úgy látom, még sötét árnyék úszik, És e szerint, akkor a sötétségem el, nem múlik? Gubbasszak én csak tovább, amíg a Nap fel nem kúszik? A csend, –hallom még- hörgőn-sóhajtva távozik, Felkelő nappal ő így már nem találkozik. Estig valahol egy árnyékban várakozik. * Éjszaka, nyugszik A […]