Posted by
Posted in

Fényem, árnyékot vet…

Amióta élek, fényem árnyékot vet a földre, Emberek észreveszik, látom: borzadnak hőkölve… Félek én, mint édesanyját vesztett kis kölyök… Már egyedül vagyok, minek, kinek hőbörgők? Ráemelem másokra arcomat… őszinte tekintetű. Emberek! Nagyon rosszul látjátok! Nem én vagyok a tetű… Bennem csak támad, régi gondolat… Persze milyen emlékű? Úgy születtem, hogy lettem fénye csak követte gyermek, […]

Posted by
Posted in

Koszt és kvártély

Versben és európai stílusú haikuban… Csak kis koszt és kvártély és rövid… az élet, Láttam pedig, kinek a csillaga fénylett, De őt nagyon pártfogolták a csillagok. Ha, nekem elfogy koszt és kvártély, elporlok… * Mi, lét értelme? Eszünk, alszunk, dolgozunk? Boldogságigény…? Vecsés, 2002. május 21. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Vérvörös uszály

A poéta estéje… Mint vérvörös uszály, úszik esteledés… látóhatár felé, Szép színeket bocsát ki, de látszik, örömét ebben nem lelé. Mindenféle árnyalatra befesti a kísérő felhőket, És kifesti az éjszakai viharos mulatságra őket. Íróasztalomon van nekem, egy régi töltőtollam, Benne vérvörös a tinta, mivel betűket rajzoltam. Vérvörös tintával írtam hazafias és szerelmes verseket, Mikor kész […]

Posted by
Posted in

Est-éji mozaik

A naplementéről és a Holdról Esti csend, tűri Bíborfény elvonulást. Csendes sötét jő. * Réti éj csendje, Feloldja a susogást. Levélzizegés. * Mennyei szellő Éjjel hozza hűsűlést. Izzadó éjjel. * Nappal nagy meleg. Felhőtlen ég a katlan. Hűvösös este. * Est, azúrkékre Vált, fönt csillagfény remeg. Aranykalász ring. * Táj, szomjazza fényt, Bíbor égbolt, csak […]

Posted by
Posted in

Nyári alkony

A tanka csokrot eredeti „haikus” stílusban írta meg a szerzőpáros… Alkony széria. Mindennap van, de mind más… Esték melegek. Ezernyi szempár pislog, Sárgás fénnyel hunyorog. * Árnyak még vannak, Kontúrjuk, már életlen. Sötét, feloldó. Hold árnyékában ragyog, Néha egy helyben topog. * Erdő sok fája, Bíborszín kabátjában… Szín, sűrűsödik. De araszolva mozog, Ég leple alatt […]