Posted by
Posted in

Viharban madárdal

Csendesen csöpögött, S most tombol. Csak békés szellő volt, S most orkán. Messzire költözött Az égbolt. Fellegek ülnek a Nap trónján.   Villámok sújtanak: Fényesek. Mindenhol sötét köd: Vészjósló. Ki gyáva, azonnal Elmehet. Röppen egy madárraj: Száguldó.   Én mégis hallok egy Éneket. Magas fa tetején Béke van. Veréb dala üti Szívemet: Énekel a világ […]

Posted by
Posted in

Halkan a havon

Halkan a havon   Fölénk hajol a Bakony; tiszta-szép szava szól halkan a havon… Hosszú haját befonta, sötétszín kendőjén pihen a szél. Csss… figyelj csak; mihozzánk – hozzám és tehozzád beszél.   “Gyermekeim…” – suttogja, s mi csak állunk ott némán… Magához láncolt a pillanat; egy kicsit örökké vált. Egyetlen pillanat, s a szaggatott szívekben […]

Posted by
Posted in

Tükrök között

Tükrök között   Aranyló kondenzcsík a hófelhők alatt. Huncut mosoly, mit alig félig takar egy sietve felkapott, szőke szalmakalap. Félúton megáll, int, mielőtt tovaszalad. Szeme már nem rád néz, de szép emlék marad.   Hisz tudod, a legszebb esték után sem mindig kell aspirin és kávé. Sárga vászonkabátom zsebében csilis csokoládé olvadna össze a sorokkal; […]