Mikor a kezdet, maga a vég… Mikor főzöl, és ebéd leég… Mikor minden, csak rosszul sül el… Mikor nem lész kész az ebéddel… Nos, akkor állj meg és gondolkozz… Hogyan tovább? Ezzel foglalkozz… Ha valamire rossz kezdet rányomja bélyegét, Annak nem élvezheted, felhőtlenül sikerét. Mondj álljt és parancsold tenmagadat! Kudarcélménytől óvd önmagadat. Vecsés, 2013. április […]
Ha az ember jő, hát jöjjön. Ha az ember lő, hát lőjön. Ha az ember nevethet, hát nevessem. Ha az ember szerethet, hát szeressen. Ha Isten segedelméből nem kell semmit félnünk, hát ne féljünk! Ha Isten engedelmével emberként élhetünk, hát úgy éljünk! Vecsés, 2012. július 17. – Kustra Ferenc
Feladjam, ne adjam? Ez itt a kérdés? Sok a körülmény, mi legyen a döntés? Tudok én dönteni jól és vagy rosszul, Kérdés, hogy az élet mit ad válaszul. Még áll a vár, de lassan lakatlan lesz. A jövőmet várom, várom, hogy mi lesz? Átcsap-e sorsrontó tragédiába És mint senki, mehetek vakvilágba. Ötven éves vagyok és […]
Én mindent megteszek, közben meg sorvadék, Az élet velem szemben egy nagy rohadék. Aranypohárban kínálgat harmatvizet, De látom színén, tett bele jó sok mérget. Fényes a kék ég, még felhők sem borítják, A bőrömet mégis villámok szabdalják. Álljatok meg, ne bántsatok; kiáltanék, De nincs kinek, mikor ki mind az ellenség… Budapest, 2000. augusztus 17. – […]
Merengünk! Van még élettavasz? (3 soros-zárttükrős) Elmeditáltam, hogy egy csónakban evezünk az élettel… Én izzadtan, fáradtan, csak húzom, ő, meg mint úr, vezényel… Elmeditáltam, hogy egy csónakban evezünk az élettel… Ő Az úr! Azt hittem, Hogy velem van. Igám csak enyém. Igám csak enyém. Hogy velem van, Azt hittem. Az úr Ő! * (3 soros-zárttükrős) […]
Mint korhadt fa, a megöregedésről… Sugározza fényt a fakó-ködös fénytelenségem, Ez a büdös élet, nem lett szép… ez képtelenségem. Aki mégis állítja, annak a gondolata téves hallucináció, A nagy-nagy semmiből valami jót, miért csinálni… mi ebben a ráció? Kis fényszem megfakul, régi emlék. Mozdulatlanság. Bennem pihen valami fókusz, mint fa odújában a kicsi mókus. * […]
Ágas-bogas tilalomfák között bujdokolva csak futok, Bármelyikhez érek, úri kezembe jó nagy szálkát kapok. Nem tudom, hogy érdemes-e küzdeni Vagy a futásommal… csak menekülni? Itt nincs indóház, bakter se, ki utat mutat, Sínt is felszedték… szemem a távolban kutat… Vecsés, 2014. április 8. – Kustra Ferenc
Meditálás versben és 3 soros-zárttükrős versszakokban… Az élet-szakadék szélén bánatosan rostokolok, Nem tudom mi lesz… mások lelöknek, vagy majd én leugrok? Lelkem sikolyát én folyton hallom… belebolondulok. Nyugtalanul ülök itt a szakadék szélén, Nem tudom sors szerint mi lesz a végén, Nyugtalanul ülök itt a szakadék szélén. Vajon hogyan lehet, hogy még itt fent vagyok? […]
A víziós eszmefuttatást versben, apevában, haikuban és 10 szavasokban írta a szerzőpáros. Végre megjött a sötétség, őt én nagyon várom, Hogy teljesen alám kússzon, az nagyon is álmom… Őt Várom, Kívánom! Sötét ölel… Oly’ édes álom. Sötétség… csendben Ölel, majd belém merül. Mily’ édes álom. Sötétség honol, csak őt várom, Teljesítse vágyam, csupán arról álmodom. […]
Élet-meditáció, tankában… Virágzó, hazug Szavak, öröm-hintáznak. Ember használja! Mért virul a hazugság? Hová tűnt az igazság? * Gyötrő változás? Könnyítő-e áldozás? Bűnbánat… segít? Minden érték elveszett, A káosz csak kedvezett. * Vétkeinkkel, sok Tragédiát okozunk. Visszaút nincsen. Bűn, bűnt követ. Mért teszed? Elveszel… használd eszed! * Harag végtelen És mindent letaroló. Bocsánat… luxus? Tudsz szítani […]
