De szép, de szép, de szép az égszín, türkiz ég, a kék, a kék, a kék tavaszi égi kép. S a hab, a hab, a hab a tiszta lég alatt halad, halad, halad, dagad, majd szétfakad. És a Nap csodája: sárga, sárga, sárga, légi tér virága. Egy világ csodálja! S a szél, a szél, a […]
Tovább és tovább Tarkulva tűnő hóvörös pirkadzó égnek tókéknyi lentje. Fakulva tűnő porbarna alkonyzó égnek fűzöldnyi fentje. Örökre éjszín éltelen hegycsúcs alján piros emberek. A három haiku, a három rész sorrendje tetszőlegesen variálható.
égben és mennyben fényben és térben veled vagyok mámoros éjben izzó szemmel parázsló szívvel pirosló ajkam mindig a tiéden elrepül érted gyenge kis lényem szerelmet adni a mennyben, az égen szívem szívedben testem testedben szomorú lelkem szomorú lelkedben elégek egyre téged keresve szerelmes szívben szerelemre lesve érzésekben égek tüzes kín a testem fájdalomhullámokon átvisz a […]
Egy angyallal a metrón Szállok, repülök. Égszínkék repülők sziluettje olvad össze a végtelen szélével. Újságpapírba csomagolva áll sorba számtalan írásjel. Ékezetek hullnak alá; nem bírták a magaslati levegőt. Búcsúzás után kicsit elengedni mindent, mi hozzánk láncolta az illetőt… Felébredni. Hisz tudja, úgy repülni néha elég nehéz, mikor az emberszárnyra a vártnál picit jobban rákövül az ég… […]
Napsütés és vándormadár Hozzám most már búcsúzni jár. Csillagos ég, fonnyadt virág Betonház titeket felvált. Nem én bűnöm, nem én hibám: Börtönöm visszajön hozzám. Rácsos ablak, lakótelep Láthatom még rengeteget. Utcán eldobált szemetek Láttam azt is, épp eleget. Nyár végi hűvös este Szemem ablakból megleste, Ahogy a távoli sorház mögött Szürke felhő mindent odébb […]
