Posted by
Posted in

Leszáll az éjszaka

A házak között a nap bágyadt sugarai, Már csak annyi fényt adnak, mint az éj fáklyái. Nemsokára sápadtan világít a holdfény És leszáll az éjszaka. Sűrű, sötét, kemény. Az éjszaka világa a bűnözőké, Vagy tán’-talán inkább a szerelmeseké? Másképp látszik a világ konok sötétben, Ekkor minden elvész egy nagy végtelenben. Éles szemű ember lát vaksötétet, […]

Posted by
Posted in

Öreg Hold

Öreg a Hold, de köröz, A Föld körül megmérköz A gravitációval, Mint a köldökzsinórral. Van nekije oly’ sok arca, Középkorban félték vala. Ha Nap nem süti nem látszik, Éjszaka meg előbújik. Szép időben vigyorog, Körülöttünk kóvályog. Alakját megmintázták, Létét sokszor megírták. Éjszakai sétákon, Amit látunk holdvilágon, Azt láthatjuk, mit enged, Nélküle mereszted szemed. Van még […]

Posted by
Posted in

Holdfényes éjszaka…

(tízszavas) Előbújt a Hold, érkeznek a csillagok, Légben szállnak esti illatok. (3 soros-zárttükrős) Este a Hold, ha megérkezik, kibújik felhőkből! Csillagok is kilátszanak esti illatfelhőből… Este a Hold, ha megérkezik, kibújik felhőkből! * Égen cselleng néhány hófehér bárányfelhő, Őket terelgeti a huncut szellő. Akolból kiszabadult pár bárányfelhő, Kutya helyett terelget a huncut szellő… Akolból kiszabadult […]

Posted by
Posted in

Holdfény az ősi jel

A holdfényt, TANQ –ban örökítette meg a szerzőpáros… Öreg Hold aluszik, Napsütésben semmit sem lát. Most még, napfény az úr! Kedvesem a Nap, alant jár, Ásítva szívem estre vár. * Este olyan derűs, Felhő nincs, meleg még maradt. De, már Hold is látszik. Nyári est meleget áraszt, Sarlóm ezüstös fényt fakaszt. * Jól beesteledett. Tóban […]

Posted by
Posted in

Temető

Temető Ablaktáblák szívzörején játszik a szél, orgonál; hattyúk dala búg az éjben, a fehér köd már szürkén száll – kéményfüst és szív-dohány illata vegyül vele. Juharágak karjai közt suttog halkan a magány, sírkövekbe vésve nyögnek a holnapok, lefejezve már – hóhérjuk volt a galád idő… S főként te magad. Hallani még: almák sírnak, az asztallap […]

Posted by
Posted in

Hold

Rejtélyes, sötét éjszaka: Csillagok drámai színpada. Főszereplő, de nincs szava. A homályba veszve ragyog, És eltűnik, ha eljő a pirkadat.   Részegen, bódultan táncol, Arcára írva a mámor. Fénye megbabonázhat bárhol. Lehelete a hűs köd illata, És hozzá szólnak mind az álmok.   Hajnalban dühössé válik, Mérgében búcsúzni vágyik. Színe, mint vérvörös kárpit. A madarak […]

Posted by
Posted in

Porcukros tél

  Hó a messzeségben… Meseszerű. Dal a téli szélben… Altató jellegű. Mint régi mesében, Olyan gyönyörű.   Furcsa fényjátékok, Itt napsütés, ott árnyék. Vakító éji csillag, Sötét takarta tájkép.   Lassú percek… Szinte nem is telnek. Hosszú órák… Eddig sosem tűntek végtelennek.   Néma házak… Csak úgy magukban állnak. Sokan elmentek mellettük, De nincs kit […]